Bible

 

Ezékiel 23

Studie

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

   

Bible

 

Jeremiás 3:10

Studie

       

10 És mindez után sem tért vissza hozzám az õ hitszegõ húga, a Júda, az õ szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 6426

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

6426. 'From there is the shepherd, the stone of Israel' means that from this springs all the goodness and truth which the spiritual kingdom possesses. This is clear from the meaning of 'the shepherd' as one who leads to the good of charity by means of the truth of faith, dealt with in 343, 3795, 6044 (here in the highest sense, since it has reference to the Lord, goodness and truth themselves are meant); from the meaning of 'the stone' as truth, dealt with in 1298, 3720, 3769, 3771, 3773, 3789, 3798; and from the representation of 'Israel' as the spiritual Church, dealt with in 3305, 4286, for 'Israel' is spiritual good or the good of truth, 4286, 4598, 5801, 5803, 5806, 5812, 5817, 5819, 5826, 5833. And since the good of truth is the essential element of the spiritual Church, 'Israel' means the spiritual Church, and in the highest sense the Lord's spiritual kingdom. From all this it is evident that 'from there is the shepherd, the stone of Israel' means that from this springs all the goodness and truth which the Lord's spiritual kingdom possesses.

[2] The reason why in the highest sense 'the stone of Israel' means the Lord with respect to the truth that His spiritual kingdom possesses is that in general 'the stone' means the temple, and specifically the foundation on which it stands. 'The temple' in turn means the Lord's Divine Human, as is clear in John 2:19, 21, and so does its 'foundation' in Matthew 21:42, 44, and in Isaiah 28:16. This meaning of 'the stone' in the highest sense - the Lord in respect to Divine Truth which His spiritual kingdom possesses - is evident in David,

The stone which the builders rejected has become the head of the corner. This has been done by Jehovah; it is marvellous in our eyes. Psalms 118:22-23.

'The stone' here is the Lord, as is made clear in Luke,

It is written, The stone which the builders rejected has become the head of the corner. Whoever falls onto that stone will be broken to pieces; but on whomever it falls, it will grind him to powder. Luke 20:17-18.

These things are spoken by the Lord regarding Himself. In Isaiah,

He is your fear, and He is your dread; for He will be a sanctuary, though He will be a stone to strike against and a rock to stumble over 1 for both houses of Israel. Many among them will trip, and fall, and be broken to pieces. Isaiah 8:13-15.

Here the Lord is referred to. In the same prophet,

The Lord Jehovih said, Behold I [am He who] will lay in Zion a stone for a foundation, a tested stone, a precious corner-stone, surely founded. He who believes will not be hasty. Isaiah 28:16.

In Zechariah,

Jehovah Zebaoth will visit His flock, the house of Judah, and will place them as His glorious horse 2 in battle. From Him comes the corner-stone, from Him the tent-peg, from Him the battle-bow. Zechariah 10:3-4.

[3] In Daniel,

You were watching, until a stone was cut out, not by means of hands, and it struck the statue on its feet, which were iron and clay, and smashed them to pieces. The stone that struck the statue became a great rock and filled the whole earth. The God of heaven will cause a kingdom to arise that will never be destroyed, and His kingdom will not be left to other people; it will crush and consume all those kingdoms, but will itself stand for ever. Inasmuch as you saw that the stone was cut out of the rock, not by means of hands, and it smashed the iron, the bronze, the clay, the silver, and the gold . . . Daniel 2:34-35, 44-45.

Here 'the stone' is used in the highest sense to mean the Lord, and in the relative sense to mean His spiritual kingdom. When it says that 'the stone was cut out of the rock' the meaning is that it came out of the truth of faith, for the truth of faith is meant in the Word by 'rock'. And because the truth of faith is meant by 'the stone' and 'the rock', the Lord's spiritual kingdom is also what is meant, since the truth of faith and good ensuing from this truth prevail in that kingdom. Something similar is also meant by 'the stone' on which Jacob slept and which he afterwards set up as a pillar, described as follows,

Jacob awoke from his sleep and said, Surely Jehovah is in this place and I did not know it. And he was afraid and said, How awesome is this place! This is nothing other than the house of God, and this is the gate of heaven. And in the morning Jacob rose up early, and took the stone which he had placed as his headrest, and placed it as a pillar and poured oil on the top of it. He said, This stone which I have placed as a pillar will be God's house. Genesis 28:16-18, 22.

The fact that by 'the stone' the ancients understood the Lord in the highest sense and His spiritual kingdom in the relative sense is also plain to see in Joshua,

Joshua erected the stone under the oak which was in Jehovah's sanctuary. And Joshua said to all the people, Behold, this stone will be a witness to us, for it has heard all the sayings of Jehovah which He spoke to us. And it shall be a witness against you, lest you deny your God. Joshua 24:26, 17.

Poznámky pod čarou:

1. literally, a stone of striking and a rock of stumbling

2. literally, the horse of His glory

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.