Bible

 

Ezékiel 23

Studie

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

   

Bible

 

Jeremiás 2:34

Studie

       

34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad õket, hanem mindamazokért!

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 9806

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

9806. 'And you, cause Aaron your brother to come near to you' means the joining of Divine Truth to Divine Good within the Lord's Divine Human. This is clear from the representation of Moses, the one here who was to cause Aaron to come near him, as the Lord in respect of Divine Truth, dealt with in 6752, 6771, 7014, 9372; from the meaning of 'drawing near' as a joining to and presence with, dealt with in 9378; from the representation of 'Aaron' as the Lord in respect of Divine Good, dealt with below; and from the meaning of 'brother' as good, dealt with in 3303, 3803, 3815, 4121, 4191, 5686, 5692, 6756. From all this it is evident that the words telling Moses that he should cause Aaron his brother to come near to him mean the joining of Divine Truth to Divine Good within the Lord, the reason why within His Divine Human is meant being that this was where that joining together had to take place. For the Lord had first to make His Human Divine Truth, then afterwards Divine Good, see the places referred to in 9199, 9315. The reason why Aaron was chosen to serve in the priestly office was that he was Moses' brother, and in this way the brotherly relationship of Divine Truth and Divine Good in heaven was at the same time represented. For as stated above, Moses represented Divine Truth and Aaron Divine Good.

[2] Everything throughout creation, both in heaven and in the world, has connection with good and with truth, to the end that it may be something. For good is the inner being (Esse) of truth, and truth is the outward manifestation (Existere) of good. Good without truth therefore cannot manifest itself, and truth without good has no real being. From this it is evident that they must be joined together. In the Word the two joined together are represented by a married couple or by two brothers, by a married couple when the heavenly marriage - the marriage of good and truth - and the succeeding generations which spring from that marriage, are the subject, and by two brothers when two kinds of ministry, namely those of judgement and worship, are the subject. Those who served as ministers of judgement were called judges, and at a later time kings, whereas those who served as ministers of worship were called priests. And since all judgement is arrived at through truth and all worship springs from good, truth founded on good is meant in the Word by 'judges', in the abstract sense, in which no actual person is envisaged; but truth from which good results is meant by 'kings', and good itself by 'priests'. So it is that in the Word the Lord is called Judge, also Prophet, as well as King, in places where the subject has reference to truth, but Priest where it has reference to good. He is in like manner called Christ, Anointed, or Messiah in places where the subject has reference to truth, but Jesus or Saviour where it has reference to good.

[3] It was on account of this brotherly relationship of the truth which belongs to judgement and the good which belongs to worship that Aaron, brother of Moses, was chosen to serve in the priestly office. The fact that 'Aaron' and 'his house' because of this mean good is clear in David,

O Israel, trust in Jehovah! He is their help and their shield. O house of Aaron, trust in Jehovah! He is their help and their shield. Jehovah has remembered us, He blesses [us]. He will bless the house of Israel, He will bless the house of Aaron. Psalms 115:9-10, 12.

In the same author,

Let Israel now say that His mercy [endures] to eternity; let the house of Aaron now say that His mercy [endures] to eternity. Psalms 118:2-3.

In the same author,

O house of Israel, bless Jehovah! O house of Aaron, bless Jehovah! Psalms 135:19.

'The house of Israel' stands for those with whom truths exist, 'the house of Aaron' for those with whom forms of good are present; for in the Word wherever truth is the subject so too is good, on account of the heavenly marriage, 9263, 9314. For the meaning of 'the house of Israel' as those with whom truths exist, see 5414, 5879, 5951, 7956, 8234.

In the same author,

Jehovah sent Moses His servant, Aaron whom He chose. Psalms 105:26.

Moses is called a servant because 'servant' is used in regard to truths, 3409, whereas one chosen or elected has regard to good, 3755 (end).

[4] In the same author,

Behold, how good and pleasant it is for brothers to dwell also together! It is like the good oil upon the head running down onto the beard, the beard of Aaron, which runs down over the collar 1 of his garments. Psalms 133:1-3.

Anyone who does not know what 'brother' means, nor what 'oil', 'the head', 'the beard', and 'garments' mean, nor also what 'Aaron' represents, can have no understanding of why such things have been compared to brothers who dwell together. For what similarity is there between oil running from Aaron's head down onto his beard, then onto his garments, and the unanimity of brothers? But the similarity in the comparison is evident from the internal sense, in which the flow of good into truths is the subject and is described by their brotherliness. For 'the oil' means good, 'Aaron's head' the inmost level of good, 'the beard' the very outermost level of it, 'garments' truths, and 'running down' a flowing in. From this it is plain that those words mean the flow, from inner to outer levels, of good into truths, and a joining together there. Without the internal sense how can anyone see that those words hold these heavenly matters within them? For the meaning of 'oil' as the good of love, see 886, 4582, 4638, 9780, and for that of 'the head' as what is inmost, 5328, 6436, 7859, 9656. The fact that 'the beard' means what is the very outermost is evident in Isaiah 7:20; 15:2; Jeremiah 48:37; and Ezekiel 5:1. For the meaning of 'garments' as truths, 2576, 4545, 4763, 5319, 5954, 6914, 6917, 9093, 9212, 9216; and for the representation of 'Aaron' as celestial good, see above.

[5] Seeing that Aaron was chosen to serve in the priestly office, thus to administer the most sacred things, people can understand what the situation was with representations in the Jewish Church. No attention was paid to the person who represented, only to the thing represented by that person. Thus something holy, indeed most holy, could be represented by persons who were inwardly unclean, indeed idolatrous, provided that outwardly they had an air of holiness when engaged in worship. The fact that Aaron was one such person becomes clear from the following details in Moses,

Aaron took the gold from the hands of the children of Israel, and fashioned it with a chisel, and made out of it a molded calf. And Aaron built an altar in front of it, and Aaron made a proclamation and said, Tomorrow there will be a feast to Jehovah. Exodus 32:4-5, 25.

And elsewhere in the same author,

Jehovah was greatly moved with anger against Aaron and would have destroyed him; 2 but I prayed for Aaron also at that time. Deuteronomy 9:20.

As regards the representatives of the Church among the Israelite and Jewish nation, that no attention was paid to the persons, only to the actual things represented, see the places referred to in 9229.

Poznámky pod čarou:

1. literally, the mouth

2. literally, to destroy him

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.