Bible

 

Ezékiel 23

Studie

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

   

Bible

 

Jeremiás 2:19

Studie

       

19 A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 9434

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

9434. 'And the sight of Jehovah's glory was like a devouring fire on the top of the mountain in the eyes of the children of Israel' means Divine Truth beaming brightly with the good of love in heaven itself, but harmful and ruinous with those restricted to its outward level, separated from the inward. This is clear from the meaning of 'the sight of Jehovah's glory' as the appearance presented by Divine Truth emanating from the Lord (the fact that 'the sight of' means the appearance presented before the eyes is self-evident; and for the meaning of 'Jehovah's glory' as Divine Truth emanating from the Lord, see 9429); from the meaning of 'fire' as love in both senses, dealt with in 4906, 5215, 6314, 6832, 7324, in this instance God's love itself; from the meaning of 'the top of the mountain' as the inmost part of heaven, for 'Mount Sinai' means heaven, 9420, 9427, and its highest point, which is called 'the top' and the peak, means its inmost part, 9422; from the meaning of 'devouring' as consuming, and so harming and ruining; and from the representation of 'the children of Israel' as those restricted to outward things, apart from inward ones, dealt with often above. From all this it becomes clear that 'the sight of Jehovah's glory was like a [devouring] fire on the top of the mountain' means Divine Truth beaming brightly with the good of love in heaven itself; and the statement that it was 'like a devouring fire in the eyes of the children of Israel' means that with those restricted to its outward level, apart from the inward, it was harmful and ruinous.

[2] The implications of all this are that there are two kinds of love which are complete opposites, heavenly love and hellish love. Heavenly love consists of love to the Lord and love towards the neighbour; hellish love consists of self-love and love of the world. Those with whom hellish loves reign are in hell, whereas those with whom heavenly loves reign are in heaven. For love is what constitutes the actual life within a person; without the love there is no life whatever. In everyone the heat and fire that his life possesses originate in his love; without that animating heat and fire he has no life, as is plainly evident. From this it follows that the character of the love determines the character of the life, and therefore that the character of the love determines that of the person. This being so, anyone can know from what his loves are whether he has heaven within himself or hell. The love present in a person is like a fire or flame, and in addition constitutes, as has been stated, the fire or flame of life; and the faith present there is like the light radiating from that fire or flame, and in addition constitutes the light which enlightens the more internal parts of his understanding. This also reveals the character of the light which gives rise to faith among those governed by heavenly love and the character of the light which gives rise to faith among those ruled by hellish love. The latter kind of light gives rise to faith that is no more than persuasion, which in itself is not faith at all, only a conviction that something is so, dictated by selfishness and worldliness, see 9363-9369. In the Church at the present day spiritual life, which is eternal life, is thought to lie in faith alone, thus in faith without the good works of heavenly love. But anyone who gives thought to the matter can see from the things which have now been stated what the character of that life is.

[3] Something must be said next about what Divine fire, that is, Divine Love, is like among those governed by heavenly love and what it is like among those ruled by hellish love. Among those governed by heavenly love it is God's fire or love constantly creating and renewing the interior parts of the will and enlightening the interior parts of the understanding. But among those ruled by hellish love it is God's fire or love constantly harming and ruining; and the reason for this is that among these people God's love meets with contrary feelings that destroy it. For it is turned into the fire or love of self and the world, and so into contempt for others in comparison with themselves, into feelings of enmity towards all who do not support them, thus into feelings of hatred, feelings of vengeance, and finally the readiness to behave brutally. This is why Jehovah's fire appeared before the eyes of the children of Israel as a devouring or consuming one. For being restricted to outward things, apart from inward, they were ruled by selfish and worldly love.

[4] The fact that this fire was to them a devouring and consuming one is again evident elsewhere in Moses,

It happened, when you heard the voice out of the midst of the darkness, and the mountain was burning with fire, that you came near to me, all the heads of your tribes and your elders. And you said, Lo, Jehovah our God has caused us to see His glory and His greatness, and we have heard His voice out of the midst of the fire. Why therefore should we die? For this great fire will devour us; if we hear the voice of Jehovah our God any more we shall certainly die. Deuteronomy 5:23-25.

See also what has been shown in 6832, 8814, 8819, and the places quoted in 9380 showing that the character of this people was such. There are other places in the Word in which 'devouring fire' is used in reference to the wicked and means ruination, for example in Joel,

The day of Jehovah is coming, a day of darkness and thick darkness, a day of cloud and gloom. Fire devours before them, 1 and behind them a flame burns. The land before them is like the garden of Eden, but behind them a desolate wilderness. 2 Joel 2:1-3.

[5] In Isaiah,

Jehovah will cause His glorious voice 3 to be heard, in the flame of a devouring fire. Isaiah 30:30.

In the same prophet,

Who among us will dwell with the devouring fire? Who among us will dwell with the hearths of eternity? Isaiah 33:14.

In the same prophet,

You will be punished 4 by Jehovah with the flame of a devouring fire. Isaiah 29:6.

In Ezekiel,

Your descendants will be devoured by fire. Ezekiel 23:25.

In these places 'a devouring fire' is the fire of desires that spring from self-love and love of the world, for this fire is that which consumes a person and ruins the Church. This was also represented by the fire that went out from before Jehovah, which devoured Aaron's sons Nadab and Abihu, because they put foreign 5 fire in their censers, Leviticus 10:1-2. 'Putting foreign fire in censers' means introducing worship that springs from a love other than that which is heavenly. Such fire means selfish and worldly love, and every desire arising from it, see 1297, 1861, 5071, 5215, 6314, 6832, 7324, 7575, 9141.

Poznámky pod čarou:

1. i.e. the great and strong people who will invade the land

2. literally, a wilderness of ruination

3. literally, the glory of His voice

4. literally, visited

5. i.e. unauthorized or profane

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.