Bible

 

Ezékiel 23

Studie

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

   

Bible

 

2 Királyok 21:6

Studie

       

6 És átvivé a fiát a tûzön, és igézést és jegymagyarázást ûzött és ördöngösöket és titokfejtõket tartott; sok gonosz dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, hogy õt haragra ingerelje.

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 4314

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

4314. In the internal historical sense 'he was limping on his thigh' means that with those descendants goods and truths had been destroyed completely. This is clear from the representation of Jacob, to whom 'he' refers here, as his descendants, dealt with in 4281, and from the meaning of 'limping on the thigh' as those who are without any good or consequently any truth, dealt with in 4302. Here therefore 'he was limping on his thigh' means that with those descendants goods and truths had been destroyed completely.

[2] The nature of that nation is made very plain by many things which the Lord Himself spoke in parables and which in the internal historical sense were said of that nation, as in the following,

In the parable about a certain king who was settling the account with the servant who showed no mercy towards another. Matthew 18:23-end.

In the parable about the householder who let his vineyard out to vine-dressers and went abroad; and the vine-dressers seized the servants he sent, beating one with rods, killing another, and stoning another. At length he sent his son whom they cast out of the vineyard and killed. When the scribes and Pharisees heard this parable they realized that He was speaking about themselves. Matthew 21:33-45; Mark 12:1-9; Luke 20:9 and following verses.

In the parable about the man who gave talents to his servants and how the servant who received one talent went and hid it in the ground. Matthew 25:14-30; Luke 19:12-27.

In the parable about those who came upon the man who had been wounded by the robbers. Luke 10:30-37.

In the parable about those who were invited to the great supper and all of whom made excuses, and of whom the master said, I tell you, none of those men who were invited will taste my supper. Luke 14:16-24.

In the parable about the rich man and Lazarus. Luke 16:19-end.

In the parable about those who despised others compared with themselves. Luke 18:10-14

In the parable about the two sons, one of whom said, I will go off into the vineyard, but did not go, and in which Jesus said, Truly I say to you, Tax collectors and prostitutes will go into the kingdom of heaven before you. Matthew 21:28-32.

[3] The Lord states plainly what that nation was like in Matthew 23:13 onwards, towards the end of which passage He says,

You witness against yourselves that you are the sons of those who slew the prophets; and you are filling up the measure of your fathers. Matthew 23:31-33.

In Mark,

Jesus said to them, Rightly did Isaiah prophesy concerning you, This people honours Me with their lips, but their heart is very far away from Me. In vain do they worship Me, teaching as doctrines the precepts of men, forsaking the commandment of God. Mark 7:6-13.

In John,

The Jews answered Jesus that they were the seed of Abraham. But Jesus said to them, You are from your father the devil, and the desires of your father you will to do. He was a murderer from the beginning, and did not take a stand on the truth because the truth is not in him. When he speaks a lie he speaks from the things that are his own, for he is the teller of a lie and the father of it. John 8:33, 44.

Because their nature was such they are also called 'a wicked and adulterous generation', Matthew 12:39, as well as 'a brood of vipers', Matthew 3:7; 23:33; Luke 3:7; and in Matthew,

O brood of vipers, how can you speak good things when you are evil? Matthew 12:34.

[4] The fact that with that nation not even any natural good was left is meant by the fig tree referred to in Matthew,

Jesus seeing a fig tree by the wayside went to it but found nothing on it but leaves only, therefore He said to it, Let no fruit from now on ever be born from you! Therefore the fig tree withered at once. Matthew 21:19.

'A fig tree' means natural good, see 217. From all these places it may be seen that with that nation goods and truths had been destroyed completely.

[5] Goods and truths are said to have been destroyed when none exist interiorly. Goods and truths which are visible externally derive their being and their life from those that are internal. The nature of internal goods and truths therefore determines that of external ones, however these present themselves to human eyes. There are some people whom I knew during their lifetime and who during that period were to outward appearance zealous for the Lord, for the Church, for their country and the common good, and for what was right and fair; and yet in the next life these same people are among those in hell. Indeed I have been astonished to find them among the most evil ones there. The reason why they were there was that interiorly they had been filthy and profane, and that they had pretended to be zealous for the sake of reputation, so as to gain important positions and also to acquire wealth. Thus they had been zealous for selfish reasons and not for the things which they professed with their lips. Consequently when those external things are laid aside, as happens when people die, internals are laid bare and one sees what those people have been like inwardly; for during their lifetime they had concealed their internals from the eyes of the world. These are the considerations that are meant by the statement that goods and truths have been destroyed completely.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.