Bible

 

Ezékiel 20

Studie

   

1 És lõn a hetedik esztendõben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izráel vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének elõttem.

2 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

3 Embernek fia! beszélj Izráel véneivel, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nemde engem megkérdezni jöttetek-é? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem, ezt mondja az Úr Isten.

4 Ítélni akarod õket, ítélni akarsz, embernek fia? add tudtokra atyáik útálatosságait!

5 És mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izráelt, és fölemelém kezemet a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velök Égyiptom földjén, és kezemet fölemelém nékik, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istentek!

6 Azon a napon felemeltem kezemet nékik, hogy kihozzam õket Égyiptom földjérõl a földre, a melyet kinéztem vala nékik, a mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;

7 És mondék nékik: Kiki az õ szemei útálatosságait elvesse, és Égyiptom bálványaival meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istentek!

8 De pártot ütének ellenem, s nem akarának hallgatni reám. Senki az õ szeme útálatosságait el nem veté és Égyiptom bálványait el nem hagyá. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok Égyiptom földjének közepette.

9 De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei elõtt, a kik közt õk valának, a kiknek szemei elõtt megismertettem magamat velök, hogy kihozom õket Égyiptom földjérõl.

10 És kihozám õket Égyiptom földjérõl, s vivém õket a pusztába.

11 És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.

12 És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és õ közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.

13 De pártot üte ellenem Izráel háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok a pusztában, hogy elveszessem õket.

14 De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok szemei elõtt, a kiknek szeme láttára kihoztam vala õket.

15 És föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy be nem viszem õket a földre, melyet adtam nékik, mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;

16 Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik után járt vala szívök:

17 Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem õket, és nem vetettem nékik véget a pusztában.

18 És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az õ törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek.

19 Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.

20 És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

21 De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertéztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok a pusztában.

22 De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok elõtt, a kiknek szeme láttára kihoztam õket.

23 Föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy elszélesztem õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba;

24 Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombataimat megfertéztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik.

25 És én is adtam nékik nem parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek.

26 S megfertéztetém õket ajándékaikkal, mikor [tûzön ]vittek át minden elsõszülöttet, hogy elpusztítsam õket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

27 Azért szólj az Izráel házának, embernek fia, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hûtlenül elszakadának tõlem:

28 Mikor bevittem õket a földre, a melyért fölemeltem kezemet, hogy azt nékik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sûrû ágú fát, és ott áldozzák vala az õ áldozatjaikat, és ott adják vala haragra ingerlõ ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatjokat, és oda öntik vala italáldozataikat.

29 És mondék nékik: Micsoda e magaslat, a hova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.

30 Ennekokáért mondjad Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Nemde a ti atyáitok módjára fertéztetitek-é meg magatokat, és az õ útálatosságaik szerint paráználkodtok-é?

31 És ajándékaitok vitelével, mikor átviszitek fiaitokat a tûzön, fertéztetitek meg magatokat minden bálványaitok elõtt mind e mai napig, és én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izráel háza? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem!

32 És a mi lelketekben támadt, semmiképpen sem lesz meg, hogy azt mondjátok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint a tartományok nemzetségei, szolgálván fának és kõnek.

33 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erõs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.

34 És kiviszlek titeket a népek közül, és egybegyûjtelek titeket a tartományokból, melyekbe elszéledtetek, erõs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással;

35 És vezetlek titeket a népek pusztájára, hol szemtõl-szembe törvénykezem veletek.

36 A mint törvénykeztem a ti atyáitokkal Égyiptom földének pusztájában; úgy törvénykezem veletek, ezt mondja az Úr Isten.

37 És átviszlek titeket a vesszõ alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe.

38 És kitisztítom közületek a pártosokat, és az ellenem támadókat, és a földrõl, melyen jövevények voltak, kihozom õket, de Izráel földjére nem fognak bemenni, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

39 Ti pedig, Izráel háza, azt mondja az Úr Isten, mindenitek járjon az õ bálványai után és szolgáljon azoknak; de azután bizony, hallgatni fogtok rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertéztetitek ajándékitokkal és bálványaitokkal.

40 Mert az én szent hegyemen, Izráelnek magas hegyén, ezt mondja az Úr Isten, ott fog szolgálni nékem Izráel egész háza együtt azon a földön; ott kedvelem õket, ott kivánom meg a ti áldozataitokat és ajándékitoknak elsõ zsengéjét mindenben, mit nékem szenteltek.

41 Kedves illatban kedvellek titeket, mikor kihozlak titeket a népek közül és egybegyûjtelek titeket a tartományokból, melyeken elszéledtetek, és megszenteltetem ti bennetek a pogányok szemei elõtt.

42 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy adom azt a ti atyáitoknak.

43 És ott megemlékeztek útaitokról, s minden cselekedeteitekrõl, melyekkel magatokat megfertéztettétek, s megútáljátok ti magatokat minden gonoszságtokért, melyeket cselekedtetek.

44 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz útaitok és romlott cselekedeteitek szerint, oh Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten!

45 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

46 Embernek fia! fordítsd orczádat délre, és szólj dél felé és prófétálj a déli mezõ erdeje ellen!

47 És mondjad a dél erdejének: Halld meg az Úr beszédét, így szól az Úr Isten: Ímé, én tüzet gyújtok benned, hogy megemészszen te benned minden zöldelõ és minden aszú fát. Meg nem aluszik a lángoló láng, és megég a miatt minden orcza déltõl északig.

48 És meglátja minden test, hogy én, az Úr gyújtottam meg azt, [mert] meg nem aluszik.

49 És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ezek azt mondják nékem: Hát nem példabeszédekben beszél ez?

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Explained # 1044

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 1232  
  

1044. And pearls, signifies their appearance in externals to be in the cognitions [cognitiones] of good and truth, and yet in internals they are in the knowledge [scientia] of evil and falsity. This is evident from the signification of "pearls," as being the cognitions of good and truth (of which presently); therefore in the contrary sense "pearls" signify the knowledges of evil and falsity, which are the source of their craft and cunning. That the Babylonian nation is such, namely, that they wish to appear to be in sanctity, and thus in every good and truth and in the knowledges of these, and to appear in consequence to be intelligent above all others in the world, although in fact they are in no good or truth nor in any knowledges of these, and thus not in any intelligence or wisdom in spiritual things. That they are not in these, but are instead insane in respect to them, is clearly seen in the spiritual world, where the interiors of every man are laid bare and thus clearly appear. In the case of the monks, and especially the Jesuits, who from their cleverness were considered to be more intelligent than all others in the world, their interiors were found to be so empty and void that they did not know a single truth that leads to heaven. These have been explored, and have been found to be such.

[2] They appear in externals to be in goods, truths, knowledges, intelligence, and wisdom, because they have made subject to their dominion all the holy things of the Word, of the church, and of worship, and therefore from dominion they speak with the common people, persuading them that they hold the mysteries of heaven, and that their Pope utters his edicts from inspiration, like that of the prophets and apostles; and this they can declare in a haughty manner, because they speak from the authority of dominion over souls, and over heaven and hell; and from a persuasion of their holiness it can be accepted by the common people with no repugnance of heart, since the common people are kept for this very purpose in dense thick darkness respecting spiritual things. And in that thick darkness they inspire spurious goods and foolish truths, which they call Divine and heavenly; and in such thick darkness in which the common people are kept, they are even able to inspire devilish and infernal evils and falsities, and to induce a faith in them as if they were celestial and spiritual goods and truths; for thus and not otherwise can they be adored as deities, and subject countries and possessions to their command and disposal. Such are the things that lie hidden inwardly in them, while outwardly they appear as if "arrayed in purple and scarlet, and inwrought with gold, precious stones, and pearls."

[3] That "pearls" signify the knowledges of good and truth can be seen from the following passages. In Matthew:

The kingdom of the heavens is like unto a merchant seeking beautiful pearls, who, when he had found one precious pearl, going away sold all that he had and bought it (Matthew 13:45-46).

"The kingdom of the heavens" means both heaven and the church; the "merchant" means those who acquire for themselves the goods and truths through which heaven and the church come; "pearls" signify the knowledges of good and truth, for these are the truths of the natural man; "the one precious pearl" means the knowledge respecting the Lord and His Divine; "going away he sold all that he had and bought it" signifies to reject what is one's own [proprium] in order to receive life from the Lord.

[4] In the same:

Give not that which is holy unto the dogs, neither cast your pearls before the swine, lest they trample on them with their feet, and turn and rend you (Matthew 7:6).

"Dogs" signify lusts and appetites; "swine" signify filthy loves, such as are those in the hells of adulterers. Because such are in the infernal marriage, which is the marriage of falsity and evil, they utterly reject goods and truths and the knowledges of these, and moreover treat them with scorn and scoffing; therefore it is said, "Cast not your pearls before the swine, lest they trample on them with their feet, and turn and rend you," "to trample with the feet" being to wholly reject as filth, and "to turn and rend" being to treat with scorn and scoffing.

[5] "Pearls" also signify the knowledges of good and truth in the following passages in Revelation:

The merchants of the earth shall weep and wail over Babylon, for no one buyeth their merchandise any more, merchandise of gold and silver, and of precious stone and pearl (Revelation 18:11-12).

Again:

The twelve gates of the wall of the New Jerusalem were twelve pearls; each one of the gates was one pearl (Revelation 21:21).

As "the gates to the New Jerusalem" signify such things of doctrine from the Word as introduce man into the church, and these are the knowledges of truth and good from the Word, so the gates were seen to be "of pearls."

  
/ 1232  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for their permission to use this translation.

Bible

 

Deuteronomy 18:10

Studie

       

10 There shall not be found with you anyone who makes his son or his daughter to pass through the fire, one who uses divination, one who practices sorcery, or an enchanter, or a sorcerer,