Bible

 

2 Mózes 8

Studie

   

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg.

3 És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütõteknõidbe.

4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.

5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vesszõddel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.

6 És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.

7 De az írástudók is úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.

8 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemrõl a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.

9 Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tõled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.

10 Felele a [Faraó:] Holnapra. És monda [Mózes:] A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.

11 És eltávoznak a békák tõled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtõl; csak a folyóvízben maradnak meg.

12 És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felõl, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.

13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezõkrõl.

14 És rakásokba gyûjték azokat össze és a föld megbüszhödék.

15 S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbûl, megkeményíté az õ szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.

16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vesszõdet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.

17 És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az õ vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lõnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lõn egész Égyiptom földén.

18 És úgy cselekedének az írástudók is az õ varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elõ, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.

19 És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.

20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen õk vannak.

22 De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.

23 És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.

24 És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az õ szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lõn a föld az ártalmas bogarak miatt.

25 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.

26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek elõtt: ímé, ha azt áldozzuk az õ szemeik elõtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?

27 Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.

28 És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.

29 Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tõled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az õ szolgáitól és az õ népétõl holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.

30 És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.

31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétõl; egy sem marada.

32 De a Faraó ezúttal is megkeményíté az õ szívét és nem bocsátá el a népet.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Revealed # 702

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 962  
  

702. Three unclean spirits like frogs. This symbolically means that there arose nothing but reasonings and lusts to falsify truths.

Spirits here have the same symbolism as demons, since we are shortly told that they were spirits of demons, and demons symbolize lusts to falsify truths (no. 458). The number three symbolizes all (nos. 400, 505), here nothing but. Frogs symbolize reasonings prompted by lusts, because they croak and are lascivious.

It is apparent from this that three unclean spirits like frogs symbolize nothing but reasonings and lusts to falsify truths.

Frogs here have the same symbolic meaning as the frogs in Egypt, because the destruction of the church among the Egyptians is likewise described by the miracles done, regarding which we are thus told in Exodus:

Aaron stretched out his hand over the waters of Egypt, and the frogs came up and covered the land... (Exodus 8:5-14, cf. Psalms 78:45; 105:30)

And later the frogs were removed, remaining only in the river (Exodus 8:11-13).

Frogs were produced from the waters of Egypt and remained in the river because the waters in Egypt, and especially those in the river there, symbolized doctrinal falsities on which the people based their reasoning.

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Revealed # 458

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 962  
  

458. So as not to worship demons. This symbolically means that thus they were caught up in the evils of their lusts, and acted in concert with their like in hell.

Demons symbolize lusts for evil arising from a love of the world. That is because people in hell who are caught up in those lusts are called demons, and people on earth who are caught up in them too, become demons after death. They also have an affiliation with those in hell. For everyone is affiliated with spirits in respect to his affections, so closely that the two are inseparable. It is apparent from this that to worship demons is to yield to those lusts from a love of them.

Someone, then, who invokes faith alone as the chief tenet of his religion or as his idol - he, because he does not search out any evil in himself that he calls a sin, and therefore does not determine to remove it by repentance, remains caught up in it. And because every evil is composed of lusts, and is nothing but a bundle of lusts, it follows that a person who does not search out any evil in himself and refrain from it as a sin against God, which is possible solely through repentance, after death becomes a demon.

[2] Demons symbolize just such lusts in the following passages:

They sacrifice to demons, not to God. (Deuteronomy 32:17)

(The children of Israel) no longer offered their sacrifices to demons, after whom they had played the harlot. (Leviticus 17:7, cf. Psalms 106:37)

Ziyyim will meet with 'iyyim, and the forest demon will encounter its companion. (Isaiah 34:14)

Ziyyim will sing there, and their houses will be full of 'ochim; the offspring of owls will dwell there, and forest demons will caper there. (Isaiah 13:21).

Ziyyim, 'iyyim, 'ochim, and the offspring of owls symbolize various lusts. Forest demons are the kinds of lusts exhibited by priapi and satyrs.

Babylon... has become a dwelling place of demons, and a prison for every foul spirit... (Revelation 18:2)

The demons that the Lord cast out embodied such lusts when they lived in the world - regarding which see Matthew 8:16, 28; 9:32-33; 10:8; 12:22; 15:22; Luke 4:33-37, 41; 8:2, 8:26-40; 9:1, 9:37-42, 9:49; 13:32.

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.