Bible

 

2 Mózes 40

Studie

   

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Az elsõ hónapban, a hónap elsõ napján, állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát.

3 És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.

4 Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.

5 És helyheztesd a füstölõ áldozat arany oltárát a bizonyság ládája elé, tedd fel a leplet a hajlék nyílására.

6 Azután helyheztesd az egészen égõáldozat oltárát a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé.

7 A mosdómedenczét pedig helyheztesd a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önts belé vizet.

8 Azután állítsd fel köröskörül a pitvart, és a pitvar kapujára tedd rá a leplet.

9 Azután vedd a kenetnek olaját, és kend meg a hajlékot és mind azt a mi benne van: így szenteld meg azt, és minden edényét, hogy szent legyen.

10 Kend meg az egészen égõáldozat oltárát is és annak minden edényét; így szenteld meg az oltárt, hogy az oltár legyen szentséges.

11 A mosdómedenczét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt.

12 Azután állítsd Áront és az õ fiait a gyülekezet sátorának nyílásához, és mosd meg õket vízzel.

13 És öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel õt; így szenteld fel, és legyen papom.

14 Fiait is állítsd elõ és öltöztesd fel õket köntösökbe;

15 És kend fel õket, a mint az õ atyjokat felkenéd, hogy legyenek papjaim, és lészen az õ megkenetésök nékik örökös papság, az õ nemzetségökben.

16 És egészen úgy cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta néki, úgy cselekedék.

17 Lõn azért a második év elsõ hónapjában, a hónap elsõ napján, hogy felállíták a hajlékot.

18 Mózes tehát felállítá a hajlékot, és letevé annak talpait, a deszkáit is felállítá, beilleszté a reteszrúdakat, és felállítá annak oszlopait.

19 Azután kifeszíté a hajlékra a sátort, és a sátor takaróját is reá teríté felülrõl, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

20 És vevé és betevé a bizonyságot is a ládába, a rúdakat pedig a ládára tevé, és a ládára felül helyezteté a fedelet.

21 Azután bevivé a ládát a hajlékba, és feltevé a takaró függönyt, és elfedezé a bizonyság ládáját, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

22 Az asztalt is bevivé a gyülekezet sátorába, a hajléknak északi oldalába, a függönyön kivül.

23 És rakott arra kenyereket sorban az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

24 És a gyertyatartót helyhezteté a gyülekezet sátorába az asztal ellenébe, a hajléknak déli oldalán.

25 És meggyújtá a mécseket az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

26 Az arany oltárt pedig helyhezteté a gyülekezet sátorába a függöny elébe.

27 És füstölögtete rajta fûszerekbõl való füstölõt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

28 A hajlék nyílására a leplet is felvoná.

29 Az egészen égõáldozat oltárát pedig helyhezteté a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé, és áldozék azon egészen égõáldozattal és ételáldozattal, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

30 A mosdómedenczét pedig helyhezteté a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önte abba vizet a mosdásra.

31 És megmosák abból Mózes és Áron és az õ fiai kezeiket és lábaikat.

32 Mikor a gyülekezet sátorába menének, és mikor az oltárhoz járulának, megmosdának, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

33 Azután felállítá a pitvart a hajlék és az oltár körül, és a pitvar kapujára feltevé a leplet. Így végezé el Mózes a munkát.

34 És a felhõ befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsõsége betölté a hajlékot.

35 És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhõ rajta nyugovék, és az Úrnak dicsõsége tölté be a hajlékot.

36 És mikor a felhõ felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; [így lõn] egész utazásuk alatt.

37 Ha pedig a felhõ nem szálla fel, õk sem indulának el, míg csak fel nem szálla.

38 Mert az Úrnak felhõje vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tûz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 8428

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

8428. In that He heareth your murmurings. That this signifies that complaints will cease, is evident from the signification of “hearing,” when said of Jehovah, as being to be merciful and to bring aid, thus that complaints will cease; and from the signification of “murmurings,” as being sufferings from the bitterness of temptation, and the consequent complaints (n. 8351).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 8351

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

8351. And the people murmured against Moses. That this signifies grief from the bitterness of the temptation, is evident from the signification of “murmuring,” as being complaint such as there is in temptations, thus grief from the bitterness of the temptation. The temptations which those underwent who were of the Lord’s spiritual church after they had been liberated from infestations; and also the temptations which those will undergo who will be of this church, are described by the murmurings of the sons of Israel in the wilderness. And as spiritual temptations are usually carried to despair (n. 1787, 2694, 5279, 5280, 7147, 7166, 8165), therefore by “murmuring” is signified complaint from grief in the temptations (see Exodus 16:2-3; 27:3; Numbers 14:27, 29, 36; 16:11). It is said “against Moses,” because it was against the Divine, for by Moses is represented Divine truth (see n. 6723, 6752, 6771, 6827, 7010, 7014, 7089, 7382).

[2] As regards the temptations which those underwent who were of the spiritual church, and which those will undergo who will be of this church, be it known that faith cannot possibly be implanted in those who are of the spiritual church except through temptations, thus neither can charity; for in temptations the man is in combat against falsity and evil. These-falsity and evil-flow into the external man from the hells, while good and truth flow in through the internal man from the Lord; thus by virtue of the combat of the internal man with the external, which is called “temptation.” And insofar, then, as the external man is reduced to obedience under the internal, so far faith and charity are implanted; for the external or natural of man is the receptacle of truth and good from the internal man. If the receptacle is not accommodated, it does not receive anything which flows in from within; but either rejects, or extinguishes, or stifles it, whence there is no regeneration. Hence it is that there must be temptation in order that the man may be regenerated, which is effected through the implanting of faith and charity, and thus through the formation of a new will and a new understanding. Therefore also the church of the Lord is called “militant” (see what has been said and shown before on this subject, n. 3928, 4249, 4341, 4572, 5356, 6574, 6611, 6657, 7090, 7122, 8159, 8168, 8179, 8273).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.