Bible

 

2 Mózes 33

Studie

   

1 Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földérõl, a földre, a melyrõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt.

2 És bocsátok elõtted Angyalt, és kiûzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:

3 A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.

4 Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.

5 Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.

6 És lerakták magokról az Izráel fiai az õ ékességeket, a Hóreb hegyétõl fogva.

7 Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lõn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.

8 És lõn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az õ sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.

9 És lõn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhõ-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.

10 És látá az egész nép, hogy a felhõ-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az õ sátorának ajtajában.

11 Az Úr pedig beszéle Mózessel színrõl színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az õ szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.

12 És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te [azt] mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig [azt] mondtad [nékem:] név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim elõtt.

13 Most azért ha kedvet találtam szemeid elõtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak elõtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.

14 És monda: Az én orczám menjen-é [veletek,] hogy megnyugtassalak?

15 Monda néki [Mózes:] Ha a te orczád nem jár [velünk], ne vígy ki minket innen.

16 Mert mirõl ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk elõtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptõl, a mely e földnek színén van.

17 Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim elõtt, és név szerint ismerlek téged.

18 És mondá [Mózes:] Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsõségedet.

19 És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsõségem a te orczád elõtt menjen el, és kiáltom elõtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.

20 Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.

21 És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kõsziklára.

22 És mikor átmegy elõtted az én dicsõségem, a kõszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.

23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.

   

Ze Swedenborgových děl

 

True Christian Religion # 323

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 853  
  

323. In the celestial sense bearing false witness means speaking blasphemy against the Lord and the Word, thus chasing truth out of the church. For the Lord is truth itself, and so equally is the Word. On the contrary, bearing witness in this sense means speaking the truth, and testimony means truth itself. That too is why the Ten Commandments are called the testimony (Exodus 25:16, 21-22; 31:7, 18; 32:15; 40:20; Leviticus 16:13; Numbers 17:4, 10). Because the Lord is truth itself, He says of Himself that He bears witness. The Lord is truth itself (John 14:6; Revelation 3[:7, 14]). He bears witness and is Himself His own witness (John 3:11; 8:13-19; 15:26; 18:37-38).

  
/ 853  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Bible

 

John 8:13-19

Studie

      

13 The Pharisees therefore said to him, "You testify about yourself. Your testimony is not valid."

14 Jesus answered them, "Even if I testify about myself, my testimony is true, for I know where I came from, and where I am going; but you don't know where I came from, or where I am going.

15 You judge according to the flesh. I judge no one.

16 Even if I do judge, my judgment is true, for I am not alone, but I am with the Father who sent me.

17 It's also written in your law that the testimony of two people is valid.

18 I am one who testifies about myself, and the Father who sent me testifies about me."

19 They said therefore to him, "Where is your Father?" Jesus answered, "You know neither me, nor my Father. If you knew me, you would know my Father also."