Bible

 

2 Mózes 24

Studie

   

1 És monda Mózesnek: Jõjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat [elõtte] távolról.

2 És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jõjjön fel vele.

3 Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyezõ szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük.

4 Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.

5 Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égõ áldozatokat, és hálaáldozatul tulkokat ölének az Úrnak.

6 Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté.

7 Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.

8 Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.

9 Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;

10 És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényû tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.

11 És Izráel fiainak [e] választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.

12 És szóla az Úr Mózesnek: Jõjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kõtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.

13 Felkele azért Mózes és az õ szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére.

14 A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek [vannak]; a kinek valami ügye van, õ hozzájok menjen.

15 Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhõ borítá el a hegyet.

16 És az Úr dicsõsége szálla alá a Sinai hegyre, és felhõ borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhõ közepébõl.

17 Az Úr dicsõségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme elõtt, mint emésztõ tûz, a hegy tetején.

18 És beméne Mózes a felhõ közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.

   

Bible

 

2 Mózes 17:10

Studie

       

10 És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 1733

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

1733. 'Possessor of heaven and earth' means the conjunction of the Internal Man, or Jehovah, with the Interior and the Exterior Man. This is clear from the meaning of 'heaven and earth'. That which is interior in man is called 'heaven', and that which is exterior 'earth'. The reason heaven means that which is interior in man is that man as regards interior things is an image of heaven, and so a miniature heaven. The Lord's Interior Man primarily is heaven, for the Lord is the All in all of heaven, and thus heaven itself. The exterior man's being called 'the earth' follows as a consequence of this. Here also is the reason why 'the new heaven and the new earth' described in the Prophets and in the Book of Revelation is used to mean nothing other than the Lord's kingdom and every person who is the Lord's kingdom, that is, who has the Lord's kingdom within him. As regards heaven and earth having these meanings, see 82, 911, for heaven, and 82, 620, 636, 913, for earth.

[2] That 'God Most High, Possessor of heaven and earth' here means the conjunction of the Internal Man with the Interior and Exterior Man in the Lord becomes clear from the consideration that the Lord as regards the Internal Man was Jehovah Himself; and because the Internal Man or Jehovah guided and instructed the External Man - as the Father did the Son - the External Man considered in relation to Jehovah is therefore called the Son of God, but in relation to the mother the Son of Man. The Lord's Internal Man, which is Jehovah Himself, is that which is here called 'God Most High', and until complete conjunction or union had taken place it is called 'Possessor of heaven and earth', that is, Possessor of all that resided in the Interior and Exterior Man, which, as has been stated, is here meant by 'heaven and earth'.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.