Arcana Coelestia # 8495
8495. 'A holy sabbath to Jehovah shall tomorrow be' means the joining together of goodness and truth into eternity. This is clear from the meaning of 'sabbath' as the joining together of goodness and truth, dealt with below; and from the meaning of 'tomorrow' as into eternity, dealt with in 3998. Anyone who does not know what the sabbath represented, and what it was consequently a sign of, also cannot know why it was held to be the holiest institution of all. It was held to be the holiest because in the highest sense it represented the union of the Divine and the Divine Human within the Lord, and in the relative sense the joining together of the Lord's Divine Human and the human race. This is why the sabbath was the holiest. And since it represented those realities it also represented heaven in respect of the joining together of goodness and truth, that is, the joining together called the heavenly marriage. And since the joining together of goodness and truth is accomplished by the Lord alone and nothing at all of it by man, and since it is accomplished in a state of peace, people were most strictly forbidden to do any work on that day. The prohibition was so strict that the soul who did do any was to be cut off. This is stated in Moses as follows,
You shall keep the sabbath, for it is holy to you. He who profanes it must certainly die; for everyone who does work on that day, this soul shall be cut off from the midst of his people. Exodus 31:14.
This was why the one who merely gathered sticks on that day was stoned, Numbers 15:32-36. It is also why the command regarding the sabbath is the third of the Ten Commandments, coming immediately after the two regarding holy worship of Jehovah, Exodus 20:8; Deuteronomy 5:12. And it is why the sabbath is called 'an eternal covenant', Exodus 31:16; for 'a covenant' means a joining together, 665, 666, 1023, 1038, 1864, 1996, 2003, 2021, 6804.
[2] From all this one may now see what is meant in the internal sense by the things said about the sabbath in the following places, as in Isaiah,
Blessed is the person keeping the sabbath so that he does not profane it. Thus said Jehovah to the eunuchs who keep My sabbaths and choose that in which I delight, and hold fast to My covenant, I will give those in My house and within My walls a place and a name better than sons and daughters; I will give them an eternal name which will not be cut off. Whoever keeps the sabbath so that he does not profane it, and those who hold fast to My covenant, I will bring them onto My holy mountain, and make them joyful in My house of prayer. Isaiah 56:2-7.
From these words it is evident that those who are joined to the Lord are meant by those who keep the sabbath holy. That they will be in heaven is meant by the promise that those in Jehovah's house will be given a place and a name better than sons and daughters, an eternal name which will not be cut off, and that they will be brought onto the holy mountain.
[3] In the same prophet,
If you turn away your foot from the sabbath, so that you do not do your own will on My holy day, but call the sabbath, Delights holy to Jehovah, honourable, and honour it, so that you do not do your own ways, nor find your own desire or speak [your own] words, then you will take delight in Jehovah, and I will convey you into the high places of the earth, and I will feed you with the heritage of Jacob. Isaiah 58:13-14.
What was represented by the requirement that they should not do any work on the sabbath day is clearly evident here, namely that they must not do anything that begins in themselves, only what begins in the Lord. For the angelic state in heaven is such that they do not will or do, they do not even think or utter, anything that begins in themselves or what is properly their own. This is what their being joined to the Lord consists in. Not doing anything that begins in themselves is meant when it says that they should not do their own will, nor do their own ways, nor find their own desire, nor speak [their own] words. This state existing with the angels is the heavenly state itself; and when they are in it they experience peace and rest. Also the Lord has rest, for when they have been joined to Him their labour ceases; they now abide in the Lord. These things are meant by the words 'so shall you call the sabbath, Delights holy to Jehovah' and that they will take delight in Jehovah. The Lord's rest is meant where it says that after creating on six days 'He rested on the seventh day', Genesis 2:2.
[4] The same things are meant by the following words in Jeremiah,
If you most certainly hear Me, so that you do not bring a burden through the gates of this city on the sabbath day, and you keep the sabbath day holy, so that you do not do any work in it, then there will enter through the gates of this city kings and princes seated on the throne of David, riding in chariots and on horses, they and their princes, the men (vir) of Judah and the inhabitants of Jerusalem. And this city will be inhabited forever. Jeremiah 17:24-25
'Work on the sabbath' means everything that springs from the self. The state of people who are not led by self but by the Lord is what 'there will enter through the gates of the city kings and princes seated on the throne of David, riding in chariots and on horses' describes. 'Kings' means the truths of faith, 'princes' leading aspects of them, 'seated on the throne of David' the fact that they come from the Lord, and 'chariots and horses' religious teachings and intellectual concepts belonging to faith. It should be recognized that everything coming from a person's self is bad, and everything coming from the Lord is good. The fact that everything, in the case of those who are led by the Lord, flows in, down to the smallest particle of life in both their understanding and their will, thus down to every single part of the faith and charity they possess, see what has been shown abundantly from experience in 2886-2888, 6053-6058, 6189-6215, 6307-6327, 6466-6495, 6598-6626, 6982, 6985, 6996, 7004, 7055, 7056, 7058, 7147, 7270.
[5] As regards the sabbath and its being a representative of the joining together of the Lord and the human race, this is clear in Ezekiel,
I gave them My sabbaths, in order that they might be a sign between Me and them, to know that I am Jehovah who sanctifies them. Ezekiel 20:12.
See too Exodus 31:13. Therefore also it was forbidden to kindle fire on the sabbath day, Exodus 35:3, because 'fire' meant all that composed life, and 'kindling fire' that which composed life beginning from self. From all that has been stated it is evident that the Lord is Lord of the sabbath, in accordance with His words in Matthew 12:1-9. It is evident too why a large number of healings by the Lord were performed on sabbath days, Matthew 12:10-14; Mark 3:1-6; Luke 6:6-12; 13:10-17; 14:1-6; John 5:9-18; 7:22-23; 9:14, 16; for the sicknesses from which the Lord healed people involved spiritual sicknesses which exist as a result of evil, 7337, 8364.
Józsué 24
1
Józsué pedig összegyûjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és elõhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelõit, és oda állának az Úr elébe,
2
És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.
3
De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám õt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az õ magvát; és adám néki Izsákot.
4
Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az õ fiai alámenének Égyiptomba.
5
Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.
6
És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és ûzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.
7
Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá õket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.
8
Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám õket, és bírátok az õ földüket, õket pedig eltörlém a ti orczátok elõl.
9
Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.
10
De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az õ kezébõl.
11
Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám õket.
12
Mert elbocsátám elõttetek a darázsokat, és ûzék azokat elõletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!
13
És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szõlõket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek [azokról.
14
Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hûséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.
15
Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
16
A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tõlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!
17
Sõt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földébõl, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink elõtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;
18
És kiûzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elõl: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert õ a mi Istenünk!
19
Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten õ, féltõn szeretõ Isten õ; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bûneiteket;
20
Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
21
Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!
22
Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!
23
Most azért hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez.
24
És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az õ szavára hallgatunk.
25
Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.
26
És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és võn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, a mely vala az Úrnak szent házában.
27
És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kõ lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.
28
És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.
29
És lõn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nún fia, az Úrnak szolgája, száztíz esztendõs korában,
30
És eltemeték õt az õ örökségének határában Timnat-Szerában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytõl észak felé.
31
Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.
32
A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezõnek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és lõnek a József fiainak örökségévé.
33
Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték õt Gibeathban, az õ fiának Fineásnak [városában], a mely néki adatott az Efraim hegyén.
