Bible

 

5 Mózes 32

Studie

   

1 Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!

2 Csepegjen tanításom, mint esõ; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fûre, s mint permetezés a pázsitra!

3 Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!

4 Kõszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden õ úta igazság! Hûséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes õ!

5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.

6 Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é õ, a ki teremtett? Õ alkotott és erõsített meg.

7 Emlékezzél meg az õs idõkrõl; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!

8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,

9 Mert az Úrnak része az õ népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.

10 Puszta földön találta vala õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette õt, gondja volt reá, õrizte, mint a szeme fényét;

11 Mint a fészkén felrebbenõ sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi õket, [és] tollain emeli õket:

12 Egymaga vezette õt az Úr; idegen Isten nem volt õ vele.

13 A föld magaslatain járatta õt, mezõk terméseivel étette, kõsziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtbõl is olajat;

14 Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szõlõ vérét, bort ittál.

15 És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtõjét, és megveté az õ üdvösségének kõszikláját.

16 Idegen [istenek]kel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.

17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.

18 A Kõsziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenrõl, a ki nemzett téged.

19 Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az õ fiait és leányait.

20 És monda: Elrejtem orczámat elõlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hûség!

21 Azzal ingereltek õk, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem õket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom õket.

22 Mert tûz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.

23 Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.

24 Éhségtõl aszottan, láztól emésztetten és keserû dögvésztõl - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.

25 Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szûzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.

26 Mondom: Elfuvom õket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.

27 Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -

28 Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.

29 Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!

30 Miképen kergethetne egy ezeret, és kettõ hogyan ûzhetne tízezeret, ha az õ Kõsziklájok el nem adja õket, és ha az Úr kézbe nem adja õket?!

31 Mert a mi Kõsziklánk nem olyan, mint az õ kõsziklájok; ellenségeink is megítélhetik!

32 Mert az õ szõlõjök Sodoma szõlõje és Gomora mezõsége; bogyóik mérges bogyók, keserûek a gerézdjeik.

33 Sárkányok mérge az õ boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.

34 Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?

35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az õ veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!

36 Mert megítéli az Úr az õ népét, és megkönyörül az õ szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erõ, s védett és védtelen oda van.

37 És ezt mondja: Hol az õ istenök? a Kõszikla, a melyben bizakodtak?

38 A kik megették az õ véres áldozataik kövérjét, megitták az õ italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!

39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezembõl megszabadítson.

40 Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!

41 Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyûlölõimnek.

42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejébõl!

43 Ujjongjatok ti nemzetek, õ népe! Mert õ megtorolja az õ szolgáinak vérét, bosszút áll az õ ellenségein, földjének és népének megbocsát!

44 Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, õ és Józsué a Nún fia.

45 És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,

46 Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;

47 Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.

48 És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:

49 Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.

50 És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az õ népeihez;

51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.

52 Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Revealed # 940

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 962  
  

940. 22:5 There shall be no night there: They have no need of a lamp or the light of the sun, for the Lord God gives them light. This symbolically means that in the New Jerusalem there will be no falsity in its faith, and the people in that church will not acquire their concepts of God from any natural sight, namely from their own intelligence, or out of a desire for glory springing from conceit, but they will acquire those concepts from the Lord alone in a state of spiritual light from the Word.

There being no night there has the same symbolic meaning as verse 25 in chapter 21, which says, "Its gates shall not be shut by day, for there shall be no night there," which symbolically means that the New Jerusalem continually receives into it people who possess truths that spring from the goodness of love from the Lord, because it has no falsity in its faith (no. 922).

The people's having no need of a lamp or the light of the sun, for the Lord God gives them light, has the same symbolic meaning as verse 23 in chapter 21, which says, "The city had no need of the sun or of the moon to shine in it, for the glory of God illuminated it, and the Lamb is its lamp," which symbolically means that people of the New Church will not be caught up in self-love and their own intelligence so as to possess a natural sight only, but from the Word's Divine truth will possess a spiritual light from the Lord alone (no. 919). Only instead of the moon there, the verse here says a lamp, and instead of the sun there, the verse here says the light of the sun, and a lamp, like the moon, symbolizes the natural sight of one's own intelligence, and the light of the sun symbolizes a natural sight out of a desire for glory springing from conceit.

[2] But we must briefly explain what we mean by a natural sight out of a desire for glory springing from conceit:

A natural sight may be due to a desire for glory springing from conceit, or it may be due to a desire for glory that does not spring from conceit. A sight out of a desire for glory springing from conceit is found in people caught up in a love of self and so in evils of every kind. If they do not do those evils for fear of losing their good name, and if they also condemn them as being destructive of morality and the public good, still they do not regard them as sins. Such people possess a natural sight due to a desire for glory springing from conceit; for a love of self in the will becomes conceit in the intellect, and this conceit, owing to that love, is capable of raising the intellect even into the light of heaven. Such a capability is granted to a person in order for him to be human and to be capable of being reformed.

I have seen and heard many absolute devils who, when they heard them or read them, understood secrets of angelic wisdom as well angels themselves. Yet as soon as they returned to their self-love and their accompanying conceit, not only did they not understand any of those secrets, but they had the opposite sight in the light of the affirmation of falsity in them.

On the other hand, a natural sight due to a desire for glory that does not spring from conceit is present in people who find a delight in useful endeavors out of a genuine love for the neighbor. Their natural sight is also a rational sight that has inwardly in it a spiritual light from the Lord. The desire for glory in them comes from the brilliance of the light flowing in from heaven, where everything is radiant and harmonious, for all useful endeavors in heaven shine. From them arises a gratification in the ideas of their thoughts which they perceive as a glorious one. The glory enters through the will and its goods into the intellect and its truths and presents itself in them.

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.

Bible

 

Psalms 104:29

Studie

       

29 You hide your face: they are troubled; you take away their breath: they die, and return to the dust.