¹ Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely elõször jelent meg nékem.

² És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, a mely Elám tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.

³ És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam elõtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb késõbb növekedék.

⁴ Látám azt a kost [szarvaival] öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg elõtte, és senki sem szabadíthata meg kezébõl, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lõn.

⁵ És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felõl az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az õ szemei között.

⁶ És méne a kétszarvú koshoz, a melyet láték állani a folyam elõtt; és feléje futa erejének indulatában.

⁷ És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erõ a kosban megállani elõtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, a ki õt megmentse annak kezébõl.

⁸ A kecskebak pedig igen nagygyá lõn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes [szarv] növe az égnek négy szele felé.

⁹ És azok közül egybõl egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos [föld] felé.

¹⁰ És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete [némelyeket] ama seregbõl és a csillagokból, és azokat megtapodá.

¹¹ És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tõle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az õ szentségének helye.

¹² És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.

¹³ És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek [felõl?] s a szent hely és a sereg [meddig] tapostatik?

¹⁴ És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig [és] reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.

¹⁵ És lõn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé elõmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.

¹⁶ És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást!

¹⁷ És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó idõre szól ez a látomás.

¹⁸ És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta;

¹⁹ És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végsõ idõre [szól.

²⁰ Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya.

²¹ A szõrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, az az elsõ király.

²² Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetbõl, de nem annak erejével.

²³ És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értõ király.

²⁴ És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erõseket és a szenteknek népét.

²⁵ És a maga eszén [jár,] és szerencsés lesz az álnokság az õ kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sõt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.

²⁶ És az estvérõl és reggelrõl való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való.

²⁷ És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.

¹ The whole earth was of one language and of one speech.

² It happened, as they traveled east, that they found a plain in the land of Shinar, and they lived there.

³ They said one to another, "Come, let's make bricks, and burn them thoroughly." They had brick for stone, and they used tar for mortar.

⁴ They said, "Come, let's build ourselves a city, and a tower whose top reaches to the sky, and let's make ourselves a name, lest we be scattered abroad on the surface of the whole earth."

⁵ Yahweh came down to see the city and the tower, which the children of men built.

⁶ Yahweh said, "Behold, they are one people, and they have all one language, and this is what they begin to do. Now nothing will be withheld from them, which they intend to do.

⁷ Come, let's go down, and there confuse their language, that they may not understand one another's speech."

⁸ So Yahweh scattered them abroad from there on the surface of all the earth. They stopped building the city.

⁹ Therefore its name was called Babel, because there Yahweh confused the language of all the earth. From there, Yahweh scattered them abroad on the surface of all the earth.

¹⁰ This is the history of the generations of Shem. Shem was one hundred years old and became the father of Arpachshad two years after the flood.

¹¹ Shem lived five hundred years after he became the father of Arpachshad, and became the father of sons and daughters.

¹² Arpachshad lived thirty-five years and became the father of Shelah.

¹³ Arpachshad lived four hundred three years after he became the father of Shelah, and became the father of sons and daughters.

¹⁴ Shelah lived thirty years, and became the father of Eber:

¹⁵ and Shelah lived four hundred three years after he became the father of Eber, and became the father of sons and daughters.

¹⁶ Eber lived thirty-four years, and became the father of Peleg.

¹⁷ Eber lived four hundred thirty years after he became the father of Peleg, and became the father of sons and daughters.

¹⁸ Peleg lived thirty years, and became the father of Reu.

¹⁹ Peleg lived two hundred nine years after he became the father of Reu, and became the father of sons and daughters.

²⁰ Reu lived thirty-two years, and became the father of Serug.

²¹ Reu lived two hundred seven years after he became the father of Serug, and became the father of sons and daughters.

²² Serug lived thirty years, and became the father of Nahor.

²³ Serug lived two hundred years after he became the father of Nahor, and became the father of sons and daughters.

²⁴ Nahor lived twenty-nine years, and became the father of Terah.

²⁵ Nahor lived one hundred nineteen years after he became the father of Terah, and became the father of sons and daughters.

²⁶ Terah lived seventy years, and became the father of Abram, Nahor, and Haran.

²⁷ Now this is the history of the generations of Terah. Terah became the father of Abram, Nahor, and Haran. Haran became the father of Lot.

²⁸ Haran died before his father Terah in the land of his birth, in Ur of the Chaldees.

²⁹ Abram and Nahor took wives. The name of Abram's wife was Sarai, and the name of Nahor's wife, Milcah, the daughter of Haran who was also the father of Iscah.

³⁰ Sarai was barren. She had no child.

³¹ Terah took Abram his son, Lot the son of Haran, his son's son, and Sarai his daughter-in-law, his son Abram's wife. They went forth from Ur of the Chaldees, to go into the land of Canaan. They came to Haran and lived there.

³² The days of Terah were two hundred five years. Terah died in Haran.