¹ Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban.

² Álmot láték és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem.

³ És parancsolatot adék, hogy hozzák elõmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem.

⁴ Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendõmondók; és én elbeszélém nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem.

⁵ Végezetre bejöve elém Dániel, a kinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és a kiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám néki az álmot.

⁶ Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos elõtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el.

⁷ Az én fejem látásai az én ágyamban [ezek] [voltak:] Látám, hogy ímé, egy fa [álla] a föld közepette, és annak magassága rendkivüli volt.

⁸ Nagy volt a fa és erõs, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható.

⁹ Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mezõ vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élõ.

¹⁰ Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és ímé: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égbõl;

¹¹ Erõsen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az õ ágairól.

¹² De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és ércz lánczokba [verve] a mezõ füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében.

¹³ Az õ emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék néki, és hét idõ múljék el felette.

¹⁴ Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élõk, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.

¹⁵ Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned.

¹⁶ Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az õ gondolatai háboríták õt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom [szálljon] a te gyûlölõidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!

¹⁷ A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erõs volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre;

¹⁸ És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mezõ vada, és ágain az égi madarak lakozának:

¹⁹ Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erõssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.

²⁰ Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égbõl, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba [verve] a mezõ füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idõ múlik el felette;

²¹ Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra,

²² És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idõ múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.

²³ Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik.

²⁴ Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtõl igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.

²⁵ Mindez betelék Nabukodonozor királyon.

²⁶ Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála.

²⁷ Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsõségem tisztességére?

²⁸ Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égbõl: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tõled.

²⁹ És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, [és] füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idõ múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.

³⁰ Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az õ teste, mígnem szõre megnöve, mint a saskeselyû [tolla,] és körmei, mint a madarakéi.

³¹ És az idõ elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges [Istent,] és dícsérém és dicsõítém az örökké élõt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékrõl-nemzedékre [áll.

³² És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az õ akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az õ kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?

³³ Abban az idõben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsõségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és fõembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem.

³⁴ Most [azért] én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsõítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az õ utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja.

⁵ Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, a melyek e föld színén vannak, az én nagy erõmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, a ki kedves az én szemeim elõtt:

¹ Now I declare to you, brothers, the Good News which I preached to you, which also you received, in which you also stand,

² by which also you are saved, if you hold firmly the word which I preached to you--unless you believed in vain.

³ For I delivered to you first of all that which I also received: that Christ died for our sins according to the Scriptures,

⁴ that he was buried, that he was raised on the third day according to the Scriptures,

⁵ and that he appeared to Cephas, then to the twelve.

⁶ Then he appeared to over five hundred brothers at once, most of whom remain until now, but some have also fallen asleep.

⁷ Then he appeared to James, then to all the apostles,

⁸ and last of all, as to the child born at the wrong time, he appeared to me also.

⁹ For I am the least of the apostles, who is not worthy to be called an apostle, because I persecuted the assembly of God.

¹⁰ But by the grace of God I am what I am. His grace which was bestowed on me was not futile, but I worked more than all of them; yet not I, but the grace of God which was with me.

¹¹ Whether then it is I or they, so we preach, and so you believed.

¹² Now if Christ is preached, that he has been raised from the dead, how do some among you say that there is no resurrection of the dead?

¹³ But if there is no resurrection of the dead, neither has Christ been raised.

¹⁴ If Christ has not been raised, then our preaching is in vain, and your faith also is in vain.

¹⁵ Yes, we are found false witnesses of God, because we testified about God that he raised up Christ, whom he didn't raise up, if it is so that the dead are not raised.

¹⁶ For if the dead aren't raised, neither has Christ been raised.

¹⁷ If Christ has not been raised, your faith is vain; you are still in your sins.

¹⁸ Then they also who are fallen asleep in Christ have perished.

¹⁹ If we have only hoped in Christ in this life, we are of all men most pitiable.

²⁰ But now Christ has been raised from the dead. He became the first fruits of those who are asleep.

²¹ For since death came by man, the resurrection of the dead also came by man.

²² For as in Adam all die, so also in Christ all will be made alive.

²³ But each in his own order: Christ the first fruits, then those who are Christ's, at his coming.

²⁴ Then the end comes, when he will deliver up the Kingdom to God, even the Father; when he will have abolished all rule and all authority and power.

²⁵ For he must reign until he has put all his enemies under his feet.

²⁶ The last enemy that will be abolished is death.

²⁷ For, "He put all things in subjection under his feet." But when he says, "all things are put in subjection," it is evident that he is excepted who subjected all things to him.

²⁸ When all things have been subjected to him, then the Son will also himself be subjected to him who subjected all things to him, that God may be all in all.

²⁹ Or else what will they do who are baptized for the dead? If the dead aren't raised at all, why then are they baptized for the dead?

³⁰ Why do we also stand in jeopardy every hour?

³¹ I affirm, by the boasting in you which I have in Christ Jesus our Lord, I die daily.

³² If I fought with animals at Ephesus for human purposes, what does it profit me? If the dead are not raised, then "let us eat and drink, for tomorrow we die."

³³ Don't be deceived! "Evil companionships corrupt good morals."

³⁴ Wake up righteously, and don't sin, for some have no knowledge of God. I say this to your shame.

³⁵ But someone will say, "How are the dead raised?" and, "With what kind of body do they come?"

³⁶ You foolish one, that which you yourself sow is not made alive unless it dies.

³⁷ That which you sow, you don't sow the body that will be, but a bare grain, maybe of wheat, or of some other kind.

³⁸ But God gives it a body even as it pleased him, and to each seed a body of its own.

³⁹ All flesh is not the same flesh, but there is one flesh of men, another flesh of animals, another of fish, and another of birds.

⁴⁰ There are also celestial bodies, and terrestrial bodies; but the glory of the celestial differs from that of the terrestrial.

⁴¹ There is one glory of the sun, another glory of the moon, and another glory of the stars; for one star differs from another star in glory.

⁴² So also is the resurrection of the dead. It is sown in corruption; it is raised in incorruption.

⁴³ It is sown in dishonor; it is raised in glory. It is sown in weakness; it is raised in power.

⁴⁴ It is sown a natural body; it is raised a spiritual body. There is a natural body and there is also a spiritual body.

⁴⁵ So also it is written, "The first man, Adam, became a living soul." The last Adam became a life-giving spirit.

⁴⁶ However that which is spiritual isn't first, but that which is natural, then that which is spiritual.

⁴⁷ The first man is of the earth, made of dust. The second man is the Lord from heaven.

⁴⁸ As is the one made of dust, such are those who are also made of dust; and as is the heavenly, such are they also that are heavenly.

⁴⁹ As we have borne the image of those made of dust, let's also bear the image of the heavenly.

⁵⁰ Now I say this, brothers, that flesh and blood can't inherit the Kingdom of God; neither does corruption inherit incorruption.

⁵¹ Behold, I tell you a mystery. We will not all sleep, but we will all be changed,

⁵² in a moment, in the twinkling of an eye, at the last trumpet. For the trumpet will sound, and the dead will be raised incorruptible, and we will be changed.

⁵³ For this corruptible must put on incorruption, and this mortal must put on immortality.

⁵⁴ But when this corruptible will have put on incorruption, and this mortal will have put on immortality, then what is written will happen: "Death is swallowed up in victory."

⁵⁵ "Death, where is your sting? Hades, where is your victory?"

⁵⁶ The sting of death is sin, and the power of sin is the law.

⁵⁷ But thanks be to God, who gives us the victory through our Lord Jesus Christ.

⁵⁸ Therefore, my beloved brothers, be steadfast, immovable, always abounding in the Lord's work, because you know that your labor is not in vain in the Lord.