¹ Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.

² Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.

³ Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.

⁴ Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.

⁵ Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.

⁶ Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek elõtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!

⁷ Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az õ Istene, mint [mi hozzánk] az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?

⁸ És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!

⁹ Csak vigyázz magadra, és õrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtõl teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.

¹⁰ [El ne felejtkezzél] a napról, a melyen az Úr elõtt, a te Istened elõtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyûjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden idõben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.

¹¹ És elõjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tûzben ég vala mind az ég közepéig, [mindamellett] sötétség, köd és homályosság vala.

¹² És szóla az Úr néktek a tûz közepébõl. A szavak hangját ti [is] halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.

¹³ És kijelenté néktek az õ szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kõtáblára.

¹⁴ Engem is utasított az Úr abban az idõben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.

¹⁵ Õrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tûznek közepébõl szólott hozzátok az Úr a Hóreben;

¹⁶ Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;

¹⁷ Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdesõ madárnak, a mely röpköd a levegõben;

¹⁸ Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévõ vizekben.

¹⁹ Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok elõtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.

²⁰ Titeket pedig [kézen] fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczébõl, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon [vagytok.]

²¹ De én reám megharaguvék az Úr ti miattatok, és megesküvék, hogy nem megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a jó földre, a melyet az Úr, a te Istened, ád néked örökségül.

²² Miután én meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek, és bírjátok azt a jó földet;

²³ Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségérõl, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.

²⁴ Mert az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltõn szeretõ Isten õ.

²⁵ Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és csináltok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, haragra ingerelvén õt:

²⁶ Bizonyságul hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földrõl, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára kipusztultok róla.

²⁷ És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.

²⁸ És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kõnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak.

²⁹ De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt.

³⁰ Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó idõkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ szavára:

³¹ (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hágy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségérõl, a mely felõl megesküdt nékik.

³² Mert tudakozzál csak a régi idõkrõl, a melyek te elõtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek [egyik] szélétõl az égnek [másik] széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?

³³ Hallotta-é valamely nép a tûz közepébõl szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?

³⁴ Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen [és] válaszszon magának népet [valamely] nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?

³⁵ [Csak] néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten [és] nincsen kivüle több!

³⁶ Az égbõl hallatta veled az õ szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz õ nagy tüzét, és hallottad beszédét a tûz közepébõl.

³⁷ És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az õ magvokat [is] õ utánok, és kihozott téged az õ orczájával Égyiptomból, az õ nagy erejével:

³⁸ Hogy kiûzzön náladnál nagyobb és erõsebb népeket elõled, hogy bevigyen téged, és adja néked az õ földjöket örökségül, mint a mai napon van:

³⁹ Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!

⁴⁰ Tartsd meg azért az õ rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

⁴¹ Akkor választa Mózes három várost a Jordánon túl napkelet felé;

⁴² Hogy oda fusson a gyilkos, a ki nem akarva gyilkolta meg az õ felebarátját, a ki az elõtt nem gyûlölte vala, és hogy életben maradjon, ha befutott valamelyikbe e városok közül.

⁴³ Tudniillik Beczert a pusztában, a sík földön a Ruben [fiainak,] Rámótot Gileádban a Gád [fiai]nak, és Gólánt Básánban a Manassé [fiainak.

⁴⁴ Ez pedig a törvény, a melyet Mózes adott az Izráel fiai elé.

⁴⁵ Ezek a bizonyságtételek, a rendelések és a végzések, a melyeket szóla Mózes Izráel fiainak, mikor Égyiptomból kijöttek vala.

⁴⁶ A Jordánon túl a völgyben, Beth-Peórnak átellenében, Szihonnak, az Emoreusok királyának földjén, a ki lakozik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, az Izráel fiaival egyben, mikor Égyiptomból kijöttek vala.

⁴⁷ És elfoglalák az õ földét, és Ógnak, Básán királyának földét, az Emoreusok két királyáét, a kik a Jordánon túl [laknak vala] napkelet felõl.

⁴⁸ Aróertõl fogva, mely az Arnon patakának partján van, a Sion hegyéig, a mely a Hermon;

⁴⁹ És az egész síkságot a Jordánon túl napkelet felé, a síkság tengeréig, a Piszga [hegy] aljáig.

¹ Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

² Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

³ A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

⁴ Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

⁵ Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

⁶ Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;

⁷ Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.

⁸ Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

⁹ Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

¹⁰ Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;

¹¹ Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

¹² Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

¹³ Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

¹⁴ Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

¹⁵ Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

¹⁶ Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

¹⁷ Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

¹⁸ És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

¹⁹ És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

²⁰ Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

²¹ Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

²² Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

²³ És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

²⁴ És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

²⁵ Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

²⁶ Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

²⁷ És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁸ És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.

²⁹ Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

³⁰ Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

³¹ Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

³² Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

³³ Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

³⁴ Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

³⁵ És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

³⁶ És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

³⁷ De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

³⁸ Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

³⁹ Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

⁴⁰ Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

⁴¹ És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

⁴² Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;

⁴³ Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

⁴⁴ És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

⁴⁵ Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.

⁴⁶ Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

⁴⁷ Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.

⁴⁸ Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

⁴⁹ Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

⁵⁰ Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

⁵¹ És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.

⁵² Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

⁵³ És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

⁵⁴ És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

⁵⁵ És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

⁵⁶ De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;

⁵⁷ Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

⁵⁸ Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

⁵⁹ Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

⁶⁰ És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

⁶¹ Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

⁶² És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

⁶³ Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

⁶⁴ Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

⁶⁵ Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;

⁶⁶ És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

⁶⁷ Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

⁶⁸ Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

⁶⁹ És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

⁷⁰ És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.

⁷¹ A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.

⁷² És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.