圣经文本

 

2 Mózes第26章

学习

   

1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenbõl, és kék, és bíborpiros, és karmazsin színûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat.

2 Egy-Egy kárpit hossza huszonnyolcz sing legyen, Egy-Egy kárpit szélessége pedig négy sing; Egy mértéke legyen mindenik kárpitnak.

3 Öt kárpit legyen egymással egybefoglalva, ismét öt kárpit egymással egybefoglalva.

4 És csinálj hurkokat kék lenbõl az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; ugyanezt csináld a szélsõ kárpit szélével a másik egybefoglalásban is.

5 Ötven hurkot csinálj az egyik kárpiton; Ötven hurkot csinálj ama kárpit szélén is, a mely a másik egybefoglalásban van; egyik hurok a másiknak általellenében legyen.

6 Csinálj ötven arany horgocskát is, és e horgocskákkal foglald össze egyik kárpitot a másikkal, hogy a hajlék egygyé legyen.

7 Ezután csinálj kecskeszõr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitot csinálj ilyet.

8 Egy kárpit hossza harmincz sing legyen, szélessége pedig Egy kárpitnak négy sing; Egy mértéke legyen a tizenegy kárpitnak.

9 És foglald egybe az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön; a hatodik kárpitot pedig kétrét hajtsd a sátor elejére.

10 És csinálj ötven hurkot az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; és ötven hurkot a kárpit szélén a másik egybefoglalásban is.

11 Csinálj ötven rézhorgocskát is, és akaszd a horgocskákat a hurkokba, és foglald egybe a sátort, hogy egygyé legyen.

12 A sátor kárpitjának fölösleges része, a fölösleges kárpitnak fele csüggjön alá a hajlék hátulján.

13 Egy singnyi pedig egyfelõl, és egy singnyi másfelõl, abból, a mi a sátor kárpitjainak hosszában fölösleges, bocsáttassék alá a hajlék oldalain egyfelõl is, másfelõl is, hogy befedje azt.

14 Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbõrökbõl, és e fölé is egy takarót borzbõrökbõl.

15 Csinálj a hajlékhoz deszkákat is sittim-fából, felállogatva.

16 A deszka hossza tíz sing legyen; egy-egy deszka szélessége pedig másfél sing.

17 Egy-Egy deszkának két csapja legyen, egyik a másiknak megfelelõ; így csináld a hajlék minden deszkáját.

18 A deszkákat pedig így csináld a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, délfelé.

19 A húsz deszka alá pedig negyven ezüst talpat csinálj, két talpat egy-egy deszka alá, annak két csapjához képest; megint két talpat egy-egy deszka alá, a két csapjához képest.

20 A hajlék másik oldalául is, észak felõl húsz deszkát.

21 És azokhoz is negyven ezüst talpat; két talpat egy deszka alá, megint két talpat egy deszka alá.

22 A hajlék nyugoti oldalául pedig csinálj hat deszkát.

23 A hajlék szegleteiül is csinálj két deszkát a két oldalon.

24 Kettõsen legyenek alólról kezdve, felül pedig együtt legyenek egy karikába foglalva; ilyen legyen mindkettõ; a két szeglet számára legyenek.

25 Legyen azért nyolcz deszka, és azokhoz tizenhat ezüst talp; két talp egy deszka alatt, megint két talp egy deszka alatt.

26 Csinálj reteszrúdakat is sittim-fából; ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz.

27 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz; és a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz is öt reteszrúdat hátulról.

28 A középsõ reteszrúd pedig a deszkák közepén az egyik végtõl a másik végig érjen.

29 A deszkákat pedig borítsd meg aranynyal, és karikákat is aranyból csinálj azokhoz a reteszrúdak tartói gyanánt; a reteszrúdakat is megborítsd aranynyal.

30 A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel, a mint néked a hegyen mutattatott.

31 És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt.

32 És tedd azt sittim-fából való, aranynyal borított négy oszlopra, a melyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüst talpon.

33 És tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját és az a függöny válaszsza el néktek a szent helyet a szentek szentjétõl.

34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjébe.

35 Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívül, és a gyertyatartót az asztal ellenébe, a hajlék déli oldalába; az asztalt pedig tedd az északi oldalba.

36 És csinálj leplet a sátor nyilására is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával.

37 A lepelhez pedig csinálj öt oszlopot sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal; azoknak horgai aranyból [legyenek], és önts azokhoz öt réztalpat.

   

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#9647

学习本章节

  
/10837  
  

9647. 'And two bases under one board for its two hands' means thus in every single part. This is clear from the consideration that there were to be such bases and hands or tenons situated at the end of each board. This being what the repetition of the same words implies, they mean that it should be so in every single part. It should be remembered that the essential nature of the good and its truths is the same in every detail of a person's mind and of an angel's as it is in the general whole, 920, 1040, 1316, 4345, thus is the same in every single part.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

来自斯威登堡的著作

 

Arcana Coelestia#1316

学习本章节

  
/10837  
  

1316. 'See, they are one people, and they all have one lip' means that all had the truth of faith and held to the same doctrine. This is clear from the meaning of 'people' as the truth of faith, and from the meaning of 'lip' as doctrine. That 'people' means the truth of faith, that is, those who possess the truth of faith, has been shown already in 1259, and that 'lip' means the doctrine of faith has been shown above at verse 1. The people are called 'one' and their 'lip' one when all have as their end in view the common good of society, the common good of the Church, and the Lord's kingdom. For in that case the end includes within itself the Lord, from whom all people are one. The Lord cannot possibly be present with someone whose end in view is his own good. That which is man's own excludes the Lord; for in so doing it diverts and directs towards itself the common good of society, that of the Church, and indeed the Lord's kingdom, even to making these exist so to speak for its own sake. Thus it takes away from the Lord that which is His and substitutes itself. And when this is the prevailing attitude with a person the same is the case in each one of his thoughts, and indeed in the smallest details of his thoughts. This is the nature of a person's prevailing attitude.

[2] This is not so apparent during a person's lifetime as it is in the next life. His prevailing attitude reveals itself as a certain sphere which is felt by everyone around him, and it is the fact that it emanates from every single thing within him that makes that sphere such as it is. The sphere of someone who in every respect regards himself takes to itself - or as is said in the next life, absorbs - everything which gratifies it, thus takes to itself all the delight of the spirits surrounding him. It also destroys all the freedom they have It is inevitable therefore that such a person should be banished from their company. When however 'the people are one and the lip one', that is, when they have in view the common good of all, one person never takes to himself the joy of another or destroys the freedom of another, but as far as he can he furthers and increases it. This is why heavenly communities are as one, a oneness that is achieved solely by means of mutual love from the Lord. And the same applies to the Church.

  
/10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.