1
Jób pedig felele, és monda:
2
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!
3
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?
5
A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.
6
Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7
Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8
Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.
9
Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.
10
Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
11
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.
12
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14
Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?