¹ A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az õ családjaik szerint [ez] vala: Edomnak határa felé a Czin pusztája délre, a déli határnak végén.

² Vala pedig az õ déli határuk a Sóstengernek szélétõl, a tengernyelvtõl fogva, a mely délfelé fordul.

³ És halad délre az Akrabbim hágónak, majd átmegy Czin felé, és felmegy délrõl Kádes-Barneának, átmegy Hesronnak, felmegy Adárnak és kerül Karka felé;

⁴ Majd átmegy Asmonnak és halad Égyiptom patakának. A határ szélei pedig a tengernél vannak. Ez a ti határotok délre.

⁵ Napkelet felé pedig a Sóstenger a határ a Jordán végéig; az északi rész határa pedig a tengernyelvtõl, a Jordán végétõl [kezdõdik.]

⁶ És felmegy ez a határ Béth-Hoglának, és átmegy északra Béth-Arabán majd felmegy ez a határ Rúben fiának, Bohánnak kövéhez.

⁷ És felmegy ez a határ Debirbe is az Akor völgyébõl, és északnak fordul Gilgál felé, a mely átellenében van az Adummim hágójának, a mely a pataktól délfelé esik. És átmegy a határ az Én-semes vizeire és tova halad a Rógel forrása felé.

⁸ Azután felmegy a határ a Hinnom fiának völgyén, Jebuzeusnak, azaz Jeruzsálemnek déli oldala felé; felmegy továbbá e határ a hegynek tetejére, a mely átellenben van a Hinnom völgyével napnyugat felé, a mely északra van a Refaim völgyének szélén.

⁹ És hajlik e határ a hegynek tetejétõl a Neftoáh víznek kútfejéhez és kimegy az Efron hegyének városai felé; majd hajlik e határ Baalának, azaz Kirjáth-Jeárimnak.

¹⁰ Baalától pedig fordul e határ napnyugotnak a Szeír-hegy felé, és átmegy északnak a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Kesalon felé és alámegy Béth- Semesnek és átmegy Timnának.

¹¹ Majd tova megy e határ Ekron északi oldala felé, és hajlik e határ Sikkeronnak, és átmegy a Baala hegynek, és tova megy Jabnéel felé. A határ szélei pedig a tengernél vannak.

¹² A napnyugati határ pedig a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak határa köröskörül az õ házoknépe szerint.

¹³ Kálebnek, a Jefunné fiának pedig a Júda fiai között ada részt, az Úrnak Józsuéhoz való szavai szerint; Kirjáth-Arbának, Anák atyjának [városát], azaz Hebront.

¹⁴ És kiûzé onnan Káleb Anáknak három fiát: Sésait, Ahimánt és Tálmait, Anák gyermekeit.

¹⁵ És felméne innét Debir lakói ellen, Debirnek neve pedig azelõtt Kirjáth- Széfer volt.

¹⁶ És monda Káleb: A ki megveri Kirjáth-Széfert és elfoglalja azt, néki adom Akszát, az én leányomat feleségül.

¹⁷ Elfoglala pedig azt Othniél, Kénáznak, a Káleb testvérének fia; és néki adá Akszát, az õ leányát feleségül.

¹⁸ És lõn, hogy a mikor eljöve az, biztatá õt, hogy kérjen az õ atyjától mezõt. Leszálla azért a szamárról; Káleb pedig monda néki: Mi bajod?

¹⁹ Õ pedig monda: Adj áldást nékem! Mivelhogy száraz földre helyeztél engem, adj azért nékem vízforrásokat is. És néki adá a felsõ forrást és az alsó forrást.

²⁰ Ez a Júda fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint.

²¹ A Júda fiai nemzetségének városai pedig a déli végtõl kezdve Edom határa felé valának: Kabseél, Éder és Jágur;

²² Kina, Dimóna és Adada;

²³ Kedes, Hásor és Ithnán;

²⁴ Zif, Télem és Bealóth;

²⁵ Hásor-Hadatha és Kerioth-Hesron, azaz Hásor;

²⁶ Amam, Séma és Móláda;

²⁷ Hasar-Gaddah, Hesmón és Béth-Pelet;

²⁸ Hasar-Suál, Beer-Seba és Bizjotheja;

²⁹ Baála, Ijjim és Eczem;

³⁰ Elthólád, Keszil és Hormah;

³¹ Siklág, Madmanna és Szanszanna;

³² Lebaóth, Silhim, Ain és Rimmon. Összesen huszonkilencz város és ezek falui.

³³ A síkságon: Esthaól, Czórah és Asnáh;

³⁴ Zanoah, Én-Gannim, Tappuáh és Énám;

³⁵ Jármut, Adullám, Szókó és Azéka;

³⁶ Saáraim, Adithaim, Gedéra és Gederóthaim. Tizennégy város és azok falui.

³⁷ Senán, Hadása és Migdal-Gad;

³⁸ Dilán, Miczpe és Jokteél;

³⁹ Lákis, Boczkát és Eglon;

⁴⁰ Kabbon, Lahmász és Kitlis;

⁴¹ Gedéróth, Béth-Dágon, Naama és Makkéda. Tizenhat város és ezeknek falui.

⁴² Libna, Ether és Asán;

⁴³ Jifta, Asná és Neczib;

⁴⁴ Keila, Akzib és Marésa. Kilencz város és ezeknek falui.

⁴⁵ Ekron, ennek mezõvárosai és falui.

⁴⁶ Ekrontól fogva egész a tengerig mind azok, a melyek Asdód mellett vannak, és azoknak falui.

⁴⁷ Asdód, ennek mezõvárosai és falui; Gáza, ennek mezõvárosai és falui; Égyiptom patakjáig, és a nagy tenger és melléke.

⁴⁸ A hegységen pedig: Sámír, Jathír és Szókó;

⁴⁹ Danna, Kirjáth-Szanna, azaz Debir;

⁵⁰ Anáb, Estemót és Anim;

⁵¹ Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város és ezeknek falui.

⁵² Aráb, Dúma és Esán;

⁵³ Janum, Béth-Tappuah és Aféka;

⁵⁴ Humta, Kirjáth-Arba, azaz Hebron és Czihor. Kilencz város és ezeknek falui.

⁵⁵ Maón, Karmel, Zif és Júta;

⁵⁶ Jezréel, Jokdeám és Zánoah;

⁵⁷ Kajin, Gibea és Timna. Tíz város és ezeknek falui.

⁵⁸ Halhul, Béth-Czúr és Gedor;

⁵⁹ Maarát, Béth-Anóth és Elthekon. Hat város és ezeknek falui.

⁶⁰ Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim, és Rabba. Két város és ezeknek falui.

⁶¹ A pusztában: Béth-Arábá, Middin és Szekáka;

⁶² Nibsán, Ir-Melah és Én-Gedi. Hat város és ezeknek falui.

⁶³ De a Jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták kiûzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt Jeruzsálemben, mind e mai napig.

¹ És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jõ vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.

² És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külsõ kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.

³ Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérõzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.

⁴ És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.

⁵ És mére még ezeret, [s vala olyan] folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.

⁶ És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.

⁷ És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felõl.

⁸ És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.

⁹ És lészen, hogy minden élõ állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bõségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.

¹⁰ És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditõl Énegláimig: varsák kivetõ helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bõséggel.

¹¹ Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.

¹² És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló [gyümölcs] fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelybõl foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.

¹³ És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.

¹⁴ És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlõen, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.

¹⁵ És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertõl, Hetlónon át Sedádnak menve:

¹⁶ Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középsõ Hásér, mely Havrán határán van.

¹⁷ Így legyen a határ a tengertõl Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.

¹⁸ És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.

¹⁹ És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, [azután] a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.

²⁰ És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.

²¹ És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.

²² És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok õket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.

²³ És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az õ örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.