¹ Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak elõttem ebben a nemzedékben.

² Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nõstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettõt-kettõt, hímet és nõstényét.

³ Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nõstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.

⁴ Mert hét nap múlva esõt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színérõl minden állatot, melyet teremtettem.

⁵ Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.

⁶ Noé pedig hatszáz esztendõs vala, mikor az özönvíz volt a földön.

⁷ Beméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és fiainak feleségei õ vele a bárkába, az özönvíz elõl.

⁸ A tiszta barmok közûl, és a tisztátalan barmok közûl, a madarak közûl, és minden földön csúszó-mászó állat közûl,

⁹ Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába, hím és nõstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.

¹⁰ Lõn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.

¹¹ Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.

¹² És esék az esõ a földre negyven nap és negyven éjjel.

¹³ Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az õ fiainak három felesége velök együtt a bárkába.

¹⁴ Õk, és minden vad az õ neme szerint és minden barom az õ neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az õ neme szerint és minden repdesõ állat az õ neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.

¹⁵ Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába minden testbõl, melyben élõ lélek vala.

¹⁶ A melyek pedig bemenének, hím és nõstény méne be minden testbõl, a mint parancsolta vala Isten õnéki: és az Úr bezára utána [az] [ajtót].

¹⁷ Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földrõl.

¹⁸ A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén.

¹⁹ Azután a vizek felette igen nagy erõt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.

²⁰ Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala.

²¹ És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgõ minden csúszó-mászó állat; és minden ember.

²² Mindaz, a minek orrában élõ lélek lehellete vala, a szárazon valók közûl mind meghala.

²³ És eltörle [az Isten] minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertõl a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földrõl; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.

²⁴ És erõt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.

¹ És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.

² Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.

³ Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?

⁴ És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,

⁵ Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.

⁶ Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

⁷ Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

⁸ Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.

⁹ Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért.

¹⁰ És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.

¹¹ És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.

¹² És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

¹³ De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

¹⁴ És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.

¹⁵ Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):

¹⁶ Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;

¹⁷ A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;

¹⁸ És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye.

¹⁹ Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.

²⁰ Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:

²¹ Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

²² És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

²³ Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.

²⁴ Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.

²⁵ Ímé eleve megmondottam néktek.

²⁶ Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek.

²⁷ Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

²⁸ Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.

²⁹ Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek.

³⁰ És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.

³¹ És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.

³² A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:

³³ Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.

³⁴ Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.

³⁵ Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

³⁶ Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.

³⁷ A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

³⁸ Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.

³⁹ És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

⁴⁰ Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

⁴¹ Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

⁴² Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jõ el a ti Uratok.

⁴³ Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

⁴⁴ Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.

⁴⁵ Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?

⁴⁶ Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál.

⁴⁷ Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt.

⁴⁸ Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;

⁴⁹ És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:

⁵⁰ Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,

⁵¹ És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.