Bible

 

4 Mózes 4

Studie

   

1 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

2 Vedd számba a Kéhát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként, az õ atyjoknak háznépe szerint.

3 Harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsökig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátorában.

4 Ez a tisztök Kéhát fiainak a gyülekezet sátorában: a legszentségesebbekrõl [való gondviselés].

5 Áron és az õ fiai pedig, mikor indulni akar a tábor, menje[nek] be, és vegyék le a takaró függönyt, és takarják be azzal a bizonyság ládáját.

6 És tegyenek arra borzbõrbõl csinált takarót, és borítsák azt be egészen kékszínû ruhával felülrõl, és dugják belé a rúdjait is.

7 A szent [kenyerek] asztalát is borítsák be kékszínû ruhával, azon felül tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket, és az italáldozathoz való kancsókat, és ama szüntelen való kenyér is rajta legyen.

8 Azután borítsanak azokra karmazsinszínû ruhát, és takarják be azt borzbõrbõl való takaróval, és dugják belé a rúdjait is.

9 Vegyenek azután kékszínû ruhát, és takarják be a világításra való gyertyatartót és annak mécseit, hamvvevõit, hamutartóit és minden olajos edényét, a melyekkel szolgálnak körülte.

10 És tegyék azt és minden edényét borzbõrbõl csinált takaróba, és tegyék saroglyára.

11 Az arany oltárt is borítsák be kékszínû ruhával, és takarják be borzbõrbõl csinált takaróval, és dugják belé a rúdjait [is].

12 Vegyék elõ azután a szolgálatnak minden eszközét, a melyekkel szolgálni fognak a szenthelyen, és tegyék kékszínû ruhába, és takarják be azokat borzbõrbõl csinált takaróval, és tegyék a saroglyára.

13 Azután takarítsák el a hamvat az oltárról, és borítsanak arra bíborpiros színû ruhát.

14 És tegyék rá arra minden õ eszközét, a melyekkel szolgálnak azon: a szenes serpenyõket, a villákat, a lapátokat és a medenczéket, az oltárnak minden eszközét; és borítsanak arra borzbõrbõl csinált takarót, és dugják belé a rúdjait [is].

15 Ha pedig elvégezi Áron és az õ fiai a szenthelynek és a szenthely minden edényének betakarását, mikor el akar indulni a tábor: akkor jöjjenek el Kéhát fiai, hogy elvigyék azokat; de ne illessék a szenthelynek [semmi edényét], hogy meg ne haljanak. Ezek Kéhát fiainak terhei a gyülekezet sátorában.

16 Eleázárnak pedig, az Áron pap fiának tiszte: a világító olajra, a füstölõ szerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a kenetnek olajára; az egész hajlékra és mindenre, a mi abban van, mind a szenthelyre, mind annak edényeire való gondviselés.

17 Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:

18 A Kéhátiták nemzetségének törzsét ne [engedjétek] kiirtani a léviták közül;

19 Hanem ezt míveljétek õ velök, hogy éljenek és meg ne haljanak, mikor járulnak a szentségek szentségéhez: Áron és az õ fiai jöjjenek el, és rendeljék el õket, kit-kit az õ szolgálatára és az õ terhére.

20 Egy pillanatra se menjenek be, hogy meglássák a szenthelyet, hogy meg ne haljanak.

21 Szóla ezután az Úr Mózesnek, mondván:

22 Vedd számba a Gerson fiait is az õ atyjoknak háznépe szerint, az õ nemzetségök szerint.

23 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig számláld meg õket; mindenkit, a ki szolgálatot teljesíteni való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában.

24 Ez legyen munkájok a Gersoniták nemzetségeinek a szolgálatban és a teher[hordozás]ban:

25 Hordozzák a hajlék kárpitjait és a gyülekezet sátorát, annak takaróját és a borzbõrbõl csinált takarót, a mely rajta van felül, és a gyülekezet sátora nyilásának leplét.

26 És a pitvar szõnyegeit, és a pitvar kapunyílásának leplét, a melyek a hajlékon és az oltáron köröskörül vannak, azoknak köteleit, és az õ szolgálatjokhoz való minden edényt; és mindazt, a mi tenni való azokkal, õk teljesítsék.

27 Áronnak és az õ fiainak beszéde szerint legyen a Gersoniták fiainak minden szolgálatjok, minden terhökre és minden szolgálatjokra nézve; minden terhöket pedig az õ õrizetökre bízzátok.

28 Ez a Gersoniták fiai nemzetségének szolgálata a gyülekezet sátorában; az õ szolgálatuk pedig legyen az Áron pap fiának, Ithamárnak keze alatt.

29 A Mérári fiait is az õ nemzetségeik szerint, az õ atyjoknak háznépei szerint számláld meg.

30 A harmincz esztendõstõl és annál feljebb az ötven esztendõsig számláld meg õket; mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgálatot végezzen a gyülekezet sátorában.

31 Ezek pedig, a mikre ügyelniök kell a továbbvitelnél [és] a gyülekezet sátorában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái, annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai.

32 A pitvarnak is köröskörül való oszlopai és azok talpai, szegei és kötelei, azoknak minden szerszámai, és minden szolgálatjok[hoz való]. Név szerint is megszámláljátok az edényeket, a mikre a továbbvitelnél ügyelniök kell.

33 Ez legyen szolgálatuk a Mérári fiai nemzetségeinek, a melylyel szolgáljanak a gyülekezet sátorában, Ithamárnak, az Áron pap fiának vezetése alatt.

34 És megszámlálá Mózes és Áron és a gyülekezet fejedelmei a Kéhátiták fiait, az õ nemzetségök szerint és az õ atyjoknak háznépe szerint,

35 A harmincz esztendõstõl és annál feljebb, az ötven esztendõsig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában.

36 Vala pedig azoknak száma az õ nemzetségeik szerint: kétezer hétszáz és ötven.

37 Ezek a Kéhátiták nemzetségeinek megszámláltjai, mindazok, a kik szolgálnak vala a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és Áron az Úrnak parancsolatja szerint, a Mózes keze által.

38 A Gerson fiainak száma az õ nemzetségeik szerint, és az õ atyáiknak háznépe szerint.

39 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorában.

40 Azoknak száma az õ nemzetségök szerint, az õ atyjoknak háznépe szerint: kétezer hatszáz és harmincz.

41 Ezek a Gerson fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kik mindnyájan szolgálnak a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és Áron az Úrnak beszéde szerint.

42 A Mérári fiai nemzetségeinek száma az õ nemzetségei szerint, az õ atyjoknak háznépe szerint;

43 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorában;

44 Ezeknek száma az õ nemzetségeik szerint: háromezer és kétszáz.

45 Ezek a Mérári fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kiket megszámlált Mózes és Áron az Úrnak beszéde szerint, a Mózes keze által.

46 Mindnyájan a megszámláltatott léviták, a kiket megszámlált Mózes és Áron, és Izráel fejedelmei az õ nemzetségeik és atyjoknak háznépe szerint;

47 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig, a kik csak alkalmatosak a szolgálatra, a szolgálatnak gyakorlására, és a továbbvitelnél való szolgálatra a gyülekezetnek sátorában;

48 Ezeknek száma lõn nyolczezer ötszáz és nyolczvan.

49 Az Úrnak beszéde szerint számlálták meg õket a Mózes keze által kit-kit az õ szolgálata szerint, és az õ [vinni való] terhe szerint. Ez az a számlálás, a melyet az Úr parancsolt vala Mózesnek.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Revealed # 725

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 962  
  

725. 17:4 The woman was arrayed in purple and scarlet. This symbolizes the celestial Divine good and truth contained in the Word among Roman Catholics.

Purple symbolizes celestial Divine good, and scarlet symbolizes celestial Divine truth, as will be seen presently. To be arrayed in them means, symbolically, to have these about them, thus among them. They have these among them from the Word, because the scarlet beast on which the woman was sitting symbolizes the Word (no. 723).

People know that Roman Catholics have the Divine good and truth in the Word about them, thus among them, as a kind of garment, for they venerate the Word outwardly and not inwardly. They acknowledge it, because it tells about the Lord and about His authority over heaven and the church, which they have transferred to themselves. It also tells about the keys given to Peter, whose successors they say they are. So, because they found their majesty, grandeur and power on these two points, of necessity they acknowledge the holiness of the Word. But still the Word is for them only a kind of garment of purple and scarlet, and of gold, precious stones and pearls, upon a harlot holding a golden cup in her hand, full of abominations and the filthiness of her licentiousness.

[2] Since the verse mentions purple and scarlet, and then gold, precious stones and pearls, and since purple and scarlet symbolize celestial Divine good and truth, while gold and precious stones symbolize spiritual Divine good and truth, both emanating from the Word, therefore we must say something about celestial Divinity and spiritual Divinity:

The Lord's whole heaven has been divided into two kingdoms - the celestial kingdom and the spiritual kingdom. The celestial kingdom consists of angels who are impelled by love from the Lord, and the spiritual kingdom of angels who are impelled by wisdom from the Lord. Each kingdom has in it goodness and truth. The goodness and truth among angels in the celestial kingdom are symbolized by purple and scarlet, while the goodness and truth among angels in the spiritual kingdom are symbolized by gold and precious stones. Angels have both the one and the other goodness and truth from the Lord by means of the Word. Consequently the Word has in it two interior levels of meaning, one celestial and the other spiritual.

This now is the reason that the woman sitting on the scarlet beast appeared arrayed in purple and scarlet and adorned with gold, precious stones and pearls.

[3] Like the symbolism of the woman here is the symbolism of the "rich man who was clothed in purple and fine linen and fared sumptuously every day," at whose gate Lazarus lay prostrate, "desiring to be fed with the crumbs which fell from the rich man's table" (Luke 16:19-21). The rich man clothed in purple and fine linen refers to the Jews, who had the Word, and Lazarus refers to the gentiles who did not have it.

Similar symbolic meanings are found in the following places:

Those who ate delicacies are devastated in the streets; those who were brought up on scarlet embrace dunghills. (Lamentations 4:5)

When you are plundered, what will you do? Though you clothe yourself with scarlet, though you adorn yourself with ornaments of gold..., in vain you will make yourself fair. (Jeremiah 4:30)

O daughters of Israel, weep over Saul, who clothed you in scarlet, with luxury, (and) who put ornaments of gold on your apparel. (2 Samuel 1:24)

Fine embroidered linen... was what you spread...; blue and purple... was your covering. (Ezekiel 27:7)

The last is said of Tyre, which symbolizes concepts of truth and goodness from the Word.

[4] Since purple and scarlet symbolize celestial goodness and truth, therefore Aaron's vestments and the veil and curtains of the Tabernacle were woven of blue, purple, scarlet and fine linen (Exodus 25:4; 26:31, 36; 27:16; 28:6, 15). Regarding the curtains (Exodus 26:1). The veil before the Ark (Exodus 26:31). The hem of the robe of the ephod (Exodus 28:33). The scarlet cloth over the showbread (Numbers 4:8).

It is apparent from this what is symbolized by the purple and scarlet with which the woman sitting on the scarlet beast appeared arrayed.

So likewise in the following passage, where we read:

Alas..., the great city that was clothed in fine linen, purple, and scarlet..., adorned with gold and precious stones and pearls! For in one hour such great riches were laid waste. (Revelation 18:16-17)

Moreover, purple and scarlet, gold, precious stones and pearls were among the merchandise of Babylon (Revelation 18:12).

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.