¹ Ezek Izráel fiainak szállásai, a kik kijövének Égyiptom földébõl az õ seregeik szerint Mózes és Áron vezetése alatt.

² (Megírá pedig Mózes az õ kijövetelöket az õ szállásaik szerint, az Úrnak rendeletére.) Ezek az õ szállásaik, az õ kijövetelök szerint.

³ Elindulának Rameszeszbõl az elsõ hónapban, az elsõ hónap tizenötödik napján. A páskha után való napon jövének ki Izráel fiai felemelt kézzel, az egész Égyiptom láttára.

⁴ (Az égyiptombeliek pedig temetik vala [azokat] a kiket megölt vala az Úr õ közöttök, minden elsõszülött[jö]ket; az isteneiken is ítéletet tartott vala az Úr.)

⁵ És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl, és tábort ütének Szukkótban.

⁶ És elindulának Szukkótból, és tábort ütének Ethámban, a mely van a pusztának szélén.

⁷ És elindulának Ethámból, és fordulának Pihahiróth felé, a mely van Baál-Czefon elõtt, és tábort ütének Migdol elõtt,

⁸ És elindulának Pihahiróthból, és átmenének a tenger közepén a pusztába; és menének három napi járásnyira az Ethám pusztáján; és tábort ütének Márában.

⁹ És elindulának Márából, és jutának Élimbe; Élimben pedig vala tizenkét kútfõ és hetven pálmafa; és tábort ütének ott.

¹⁰ És elindulának Élimbõl, és tábort ütének a Veres tenger mellett.

¹¹ És elindulának a Veres tengertõl, és tábort ütének a Szin pusztájában.

¹² És elindulának a Szin pusztájából, és tábort ütének Dofkában.

¹³ És elindulának Dofkából, és tábort ütének Álúsban.

¹⁴ És elindulának Álúsból, és tábort ütének Refidimben, de nem vala ott a népnek inni való vize.

¹⁵ És elindulának Refidimbõl, és tábort ütének a Sinai pusztájában.

¹⁶ És elindulának a Sinai pusztájából, és tábort ütének Kibrót-Thaavában.

¹⁷ És elindulának Kibrót-Thaavából, és tábort ütének Haserótban.

¹⁸ És elindulának Haserótból, és tábort ütének Rithmában.

¹⁹ És elindulának Rithmából, és tábort ütének Rimmon-Péreczben.

²⁰ És elindulának Rimmon-Péreczbõl, és tábort ütének Libnában.

²¹ És elindulának Libnából, és tábort ütének Risszában.

²² És elindulának Risszából, és tábort ütének Kehélátban.

²³ És elindulának Kehélátból, és tábort ütének a Séfer hegyénél.

²⁴ És elindulának a Séfer hegyétõl és tábort ütének Haradában.

²⁵ És elindulának Haradából, és tábort ütének Makhélótban.

²⁶ És elindulának Makhélótból, és tábort ütének Tháhátban.

²⁷ És elindulának Tháhátból, és tábort ütének Thárakhban.

²⁸ És elindulának Thárakhból, és tábort ütének Mitkában.

²⁹ És elindulának Mitkából, és tábort ütének Hasmonában.

³⁰ És elindulának Hasmonából, és tábort ütének Moszérótban.

³¹ És elindulának Moszérótból, és tábort ütének Bené-Jaakánban.

³² És elindulának Bené-Jaakánból, és tábort ütének Hór-Hagidgádban.

³³ És elindulának Hór-Hagidgádból, és tábort ütének Jotbathában.

³⁴ És elindulának Jotbathából, és tábort ütének Abronában.

³⁵ És elindulának Abronából, és tábort ütének Eczjon-Geberben.

³⁶ És elindulának Eczjon-Geberbõl, és tábort ütének Czin pusztájában; ez Kádes.

³⁷ És elindulának Kádesbõl, és tábort ütének a Hór hegyénél, az Edom földének szélén.

³⁸ Felméne pedig Áron, a pap, a Hór hegyére az Úr rendelése szerint, és meghala ott a negyvenedik esztendõben, Izráel fiainak Égyiptom földébõl való kijövetelök után, az ötödik hónapban, a hónap elsején.

³⁹ Áron pedig száz és huszonhárom esztendõs vala, mikor meghala a Hór hegyén.

⁴⁰ Hallott pedig a Kananeus, Arad királya (ez pedig dél felõl lakozik vala a Kanaán földén) Izráel fiainak jövetele felõl.

⁴¹ És elindulának a Hór hegyétõl, és tábort ütének Czalmonában.

⁴² És elindulának Czalmonából, és tábort ütének Púnonban.

⁴³ És elindulának Púnonból, és tábort ütének Obothban.

⁴⁴ És elindulának Obothból, és tábort ütének Ijé- Abárimban, a Moáb határán.

⁴⁵ És elindulának Ijé-[Abárim]ból, és tábort ütének Dibon-Gádban.

⁴⁶ És elindulának Dibon-Gádból, és tábort ütének Almon-Diblathaimban.

⁴⁷ És elindulának Almon-Diblathaimból, és tábort ütének az Abarim hegységnél, Nébó ellenében.

⁴⁸ És elindulának az Abarim hegységétõl, és tábort ütének a Moáb mezõségén, a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.

⁴⁹ Tábort ütének pedig a Jordán mellett, Beth-Hajjesimóthtól Abel- Hassittimig, a Moáb mezõségén.

⁵⁰ És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén, a Jordán mellett, Jerikhó ellenében, mondván:

⁵¹ Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:

⁵² Ûzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elõl, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden õ öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!

⁵³ Ûzzétek ki a földnek [lakóit,] és lakozzatok abban; mert néktek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt.

⁵⁴ Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az õ örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az õ örökségét. A hová a sors esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint vegyétek át birtokotokat.

⁵⁵ Ha pedig nem ûzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elõl, akkor, a kiket meghagytok közülök, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, a melyen lakoztok.

⁵⁶ És akkor a miképen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy cselekszem majd veletek.

¹ Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.

² Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az õ városait.

³ És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé õket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

⁴ És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

⁵ És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.

⁶ Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébõl.

⁷ Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

⁸ És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

⁹ Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

¹⁰ Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.

¹¹ Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.

¹² Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.

¹³ Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, a mely van a pusztában, és kijõ az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.

¹⁴ Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,

¹⁵ És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.

¹⁶ És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

¹⁷ Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek néki!

¹⁸ Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].

¹⁹ És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.

²⁰ Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

²¹ És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:

²² Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.

²³ De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

²⁴ És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.

²⁵ És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;

²⁶ Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.

²⁷ Azért mondják a példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és erõsíttessék Szíhon városa!

²⁸ Mert tûz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.

²⁹ Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.

³⁰ De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

³¹ Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

³² És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.

³³ Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.

³⁴ Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.

³⁵ Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és elfoglalák az õ földét.