Bible

 

4 Mózes 28

Studie

   

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tûzáldozatul a maga idejében áldozzátok nékem.

3 És mondd meg nékik: Ez a tûzáldozat, a melyet áldozzatok az Úrnak: egy esztendõs, ép bárányokat, naponként kettõt, szüntelen való egészen égõáldozatul.

4 Egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estennen készítsd el.

5 És egy efa lánglisztnek tizedrészét ételáldozatul, megelegyítve egy hin sajtolt olajnak negyedrészével.

6 [Ez] a szüntelen való egészen égõáldozat, a mely Sinai hegyen szereztetett kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak.

7 Annak italáldozatja pedig egy hinnek negyedrésze egy-egy bárányhoz. A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az Úrnak.

8 A másik bárányt készítsd el estennen, a reggeli ételáldozat és annak italáldozatja szerint készítsd el azt, jóillatú tûzáldozatul az Úrnak.

9 Szombatnapon pedig áldozz két ép bárányt, esztendõsöket, és két tized [efa] lisztlángot olajjal elegyített ételáldozatul, annak italáldozatjával egybe.

10 Ez a szombati egészen égõáldozat szombatonként, a szüntelen való egészen égõáldozaton és annak italáldozatján kivül.

11 A ti hónapjaitok kezdetén is áldozzatok az Úrnak egészen égõáldozatul két fiatal tulkot, egy kost, és hét egyesztendõs, ép bárányt.

12 És egy-egy tulok mellé olajjal elegyített három tized efa lánglisztet ételáldozatul, egy-egy kos mellé pedig olajjal elegyített két tized efa lánglisztet ételáldozatul.

13 És egy-egy bárány mellé egy-egy tized efa lisztlángot olajjal elegyítve ételáldozatul; égõáldozat ez, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.

14 Az azokhoz való italáldozat pedig legyen fél hin bor egy tulok mellé, egy harmad hin egy kos mellé, és egy negyed hin egy bárány mellé. Ez a hónapos egészen égõáldozat [minden] hónap [kezdetén], az esztendõnek hónapjai szerint.

15 És egy kecskebakot is készítsetek el bûnért való áldozatul az Úrnak, a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül, annak italáldozatával egyben.

16 Az elsõ hónapban pedig, a hónapnak tizennegyedik napján az Úrnak páskhája van.

17 És e hónapnak tizenötödik napján is ünnep van; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek.

18 Elsõ napon legyen szent gyülekezés; semmi robota munkát ne végezzetek,

19 Hanem tûzáldozatul egészen égõáldozatot vigyetek az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, egy esztendõs bárányt hetet, a melyek épek legyenek.

20 És azoknak ételáldozata olajjal elegyített lisztláng legyen; három tizedrész [efát] tegyetek egy tulok mellé, és két tizedrészt egy kos mellé.

21 Egy-Egy bárány mellé Egy-Egy tizedrészt tegyetek, a hét bárány szerint.

22 És bûnért való áldozatul egy bakot, hogy engesztelés legyen értetek.

23 A reggeli egészen égõáldozaton kívül, (a mely szüntelen való égõáldozat) készítsétek el ezeket.

24 Ezek szerint készítsetek naponként hét napon át kenyeret, kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak; a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül készíttessék az, annak italáldozatjával egyben.

25 A hetedik napon is legyen néktek szent gyülekezésetek; semmi robota munkát ne végezzetek.

26 A zsengék napján is, a mikor új ételáldozatot visztek az Úrnak a ti hetes ünnepeteken: szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek.

27 Hanem vigyetek kedves illatul egészen égõáldozatot az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, és esztendõs bárányt hetet.

28 És azokhoz való ételáldozatul olajjal elegyített háromtized [efa] lisztlángot egy tulok mellé, két tizedet egy kos mellé.

29 Egy-Egy bárány mellé Egy-Egy tizedrészt, a hét bárány szerint.

30 Egy kecskebakot is, hogy engesztelés legyen értetek.

31 A szüntelen való egészen égõáldozaton és annak ételáldozatján kivül készítsétek [ezeket:] épek legyenek, azoknak italáldozatjokkal egyben.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Revealed # 242

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 962  
  

242. The second living creature like a calf. This symbolizes the Divine truth of the Word in respect to its affection.

Beasts of the earth symbolize various natural affections. They are also embodiments of them. And a calf symbolizes an affection for knowing. This affection is represented by a calf in the spiritual world, and in the Word it is consequently also symbolized by a calf, as in Hosea,

...we repay (to Jehovah) the calves of our lips. (Hosea 14:2)

"Calves of the lips" are confessions from an affection for truth.

In Malachi:

To you who fear My name the sun of righteousness shall arise with healing in its wings... that you may grow fat like fattened calves. (Malachi 4:2)

A comparison is made with fattened calves because they symbolize people who are filled with concepts of truth and goodness owing to an affection for knowing them.

In the book of Psalms:

The voice of Jehovah... makes (the cedars of Lebanon) dance like a calf... (Psalms 29:5, 6)

The cedars of Lebanon symbolize concepts of truth. That is why the passage says that the voice of Jehovah makes them dance like a calf. The voice of Jehovah is Divine truth, in the process here of affecting.

[2] Since the Egyptians loved knowledge, they therefore made themselves calves as a sign of their affection for it. But after they began to worship the calves as deities, then calves in the Word symbolized affections for knowing falsities, as in Jeremiah 46:20-21). Therefore we are told in Hosea:

...they have made for themselves a molten image... of their silver... Sacrificing a human being, they kiss the calves. (Hosea 13:2)

To make for oneself a molten image of silver means, symbolically, to falsify truth. To sacrifice a human being means, symbolically, to destroy wisdom. And to kiss calves means, symbolically, to accept falsities out of an affection for them.

In Isaiah:

There the calf will feed; there it will lie down and consume its branches. (Isaiah 27:10)

The same is symbolically meant by the calf in Jeremiah 34:18-20.

[3] Since all Divine worship springs from affections for truth and goodness and so for concepts of them, therefore the sacrifices in which the worship of the church primarily consisted among the children of Israel used various animals, such as lambs, she-goats, kids, sheep, he-goats, calves, and oxen; and calves were used because they symbolized an affection for knowing truths and goods, which is the first natural affection. This affection was symbolically meant by the sacrifices of calves in Exodus 29:11-12, 1 1 Samuel 1:25; 16:2, 1 Kings 18:23-26, 33.

The second living creature looked like a calf because the Divine truth of the Word, which it symbolizes, affects hearts, and so teaches and instills.

Poznámky pod čarou:

1. Prima editio: 29.

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.