Bible

 

4 Mózes 22

Studie

   

1 És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezõségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.

2 És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:

3 Igen megrémüle Moáb a néptõl, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.

4 Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezõnek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az idõben.)

5 Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, a mely vala a folyóvíz mellett, az õ népe fiainak földére, hogy hívják õt, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.

6 Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erõsebb nálamnál; talán erõt vehetek rajta, megverjük õt, és kiûzhetem õt e földbõl; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.

7 Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendõmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.

8 Õ pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.

9 Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?

10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, [ezt mondván:]

11 Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele, és kiûzhetem õt.

12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el õ velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.

13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.

14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.

15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál elõkelõbbeket.

16 És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!

17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!

18 Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az õ házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.

19 Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?

20 És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.

21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.

22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala õ. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; õ pedig üget vala az õ szamarán, és két szolgája vala vele.

23 És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezõre; Bálám pedig veré az õ szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.

24 Azután megálla az Úrnak angyala a szõlõk ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.

25 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.

26 Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.

27 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.

28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?

29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.

30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.

31 És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az õ kezében; akkor meghajtá magát és arczra borula.

32 Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én elõttem.

33 És meglátott engem a szamár, és kitért én elõttem immár három ízben; ha ki nem tért volna elõlem, most meg is öltelek volna téged, õt pedig életben hagytam volna.

34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz elõttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] néked, visszatérek.

35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.

36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak [egyik] városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.

37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?

38 Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é [magamtól] valamit? A mi mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.

39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.

40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele valának.

41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé õt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 7097

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

7097. 'I do not know Jehovah' means that they have no interest in the Lord. This is clear from the meaning of 'not knowing' as having no interest in, for a person who has no interest in something says that he knows nothing about it; and 'Jehovah' is used to mean the Lord, see above in 7091. The implications of this, of Pharaoh's saying that he does not know Jehovah, are as follows: The Egyptians had known Jehovah since ancient times, the reason being that the Ancient Church had existed in Egypt also, as may be plainly recognized from the fact that they were in possession of the representatives and meaningful signs of that Church. Egyptian hieroglyphics are nothing else, for these served to denote spiritual realities; and people knew that they did in actual fact correspond to those realities. But because they began to use such representatives and signs in their sacred worship, to treat them as objects of worship and also at length to turn them into magic, and in so doing to become linked to the devil's crew in hell, they completely destroyed the Ancient Church among themselves. This is why in the Word 'the Egyptians' means facts known to the Church that have been perverted, and also falsities that are opposed to the truths of the Church.

[2] Once the worship of God had become perverted in this way in Egypt, then they were no longer allowed to worship Jehovah either, or at length even to know that Jehovah had been the God of the Ancient Church; and the reason why this happened was to prevent them from profaning the name of Jehovah. The fact that the name of Jehovah was also known at that time, before it was revealed once again to Abraham's descendants through Moses on Mount Horeb, is plainly evident from Balaam, who was from Syria. He not only knew Jehovah but also worshipped Him and offered sacrifice to Him, Numbers 22-24. From all this one may now see why Pharaoh said, 'Who is Jehovah whose voice I am to hear, [telling me] to send the people away? I do not know Jehovah.'

[3] But since 'Pharaoh' represents those in hell who are steeped in falsities and molest those belonging to the spiritual Church, what is involved in all this needs to be stated. Those in hell who molest members of the spiritual Church consist for the most part of the kind of people who have said that faith alone saves and yet have led a life contrary to faith. And since the life they have led, thus the evil which they have contemplated, planned, and carried out, remains after death of the body, therefore to defend the evils assimilated into their life they either employ the things which they have said were matters of faith or else reject them altogether. But to prevent them from misusing the truths of faith, these are taken away from them. And when those truths have been taken they seize on falsities, which are completely contrary to the truths of faith, and then use the falsities to molest those guided by truths. Doing this is then for them the delight of life. Quite a number of them, to acquire power, also learn magic. This is done by those who used various tricks which they devised in the world to deceive their neighbour, and being successful then attributed everything to their own prudence.

[4] Those who have become like this acknowledge the Father as the Creator of all things, but they do not acknowledge the Lord. Regarding the Lord they use similar words to Pharaoh's here regarding Jehovah, 'Who is Jehovah? I do not know Jehovah'. Indeed just as the whole sphere pervading heaven is full of an acknowledgement of and love for the Lord, so the whole sphere pervading the hells is full of a denial of the Lord and of hatred towards Him. Nor can they bear to hear His name mentioned. Those in hell are by nature such that admonitions and threats do not make them leave off, so great is the delight of their life to molest the upright and draw them away from their acknowledgement of the Lord and faith in Him. That delight is intensified by the admonitions they receive to leave off, for they lead them to imagine that those whom they molest will shortly be done for. These are the ones whom 'Pharaoh' and 'the Egyptians' are used to mean specifically.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.