1
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2
Szólj Izráel fiainak, és végy tõlök egy-egy vesszõt az õ atyáiknak háza szerint; az õ atyáik házának valamennyi fejedelmétõl tizenkét vesszõt; és kinek-kinek a nevét írd fel az õ vesszejére.
3
Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vesszõ [esik] az õ atyjok házának fejéért.
4
És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság [ládája] elé, a hol megjelenek néktek.
5
És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
6
Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az õ fejedelmeik egy-egy vesszõt egy-egy fejedelemért; az õ atyáiknak háza szerint tizenkét vesszõt; az Áron vesszeje is azok között a vesszõk között vala.
7
És letevé Mózes a vesszõket az Úr elé a bizonyság sátorában.
8
És lõn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.
9
És kihozá Mózes mind azokat a vesszõket az Úr színe elõl mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az õ vesszejét.
10
És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság [ládája] elé, hogy õriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.
11
És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta vala az Úr néki, akképen cselekedék.
12
És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!
13
Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestõl elpusztulunk-é?!
