Bible

 

4 Mózes 14

Studie

   

1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.

2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!

3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?

4 És mondának egymásnak: Szerezzünk elõttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.

5 Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe elõtt.

6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelõi közül valók valának, meghasogaták ruháikat.

7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen föld.

8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétõl; mert õk nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tõlök az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!

10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze õket: megjelenék az Úrnak dicsõsége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.

11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?

12 Megverem õket döghalállal, és elvesztem õket; téged pedig nagy néppé teszlek, és õ nálánál erõsebbé.

13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):

14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtõl szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhõd megállott õ rajtok, és felhõoszlopban jársz te õ elõttök nappal, éjjel pedig tûzoszlopban.

15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:

16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felõl megesküdött nékik, azért öldöste le õket a pusztában.

17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:

18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bûnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.

19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.

20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.

21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet.

22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsõségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:

23 Nem látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.

24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem õt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az õ magva.

25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.

26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

27 Meddig [tûrjek] e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!

28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!

29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendõstõl fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.

30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.

31 De kicsinyeiteket, a kik felõl azt mondtátok, hogy prédára lesznek; õket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.

32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.

33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.

34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, ([tudniillik ]negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendõ), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.

35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.

36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földrõl:

37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földrõl, meghalának az Úr elõtt csapás által.

38 [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.

39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.

40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyrõl szólott az Úr, mert vétkeztünk.

41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [néktek.]

42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek elõtt.

43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott elõttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.

44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.

45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék õket, és vágák õket mind Hormáig.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Explained # 533

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 1232  
  

533. CHAPTER 9.

1. AND the fifth angel sounded, and I saw a star from heaven fallen unto the earth; and to him was given the key of the well of the abyss.

2. And he opened the well of the abyss; and there arose a smoke out of the well, as the smoke of a great furnace; and the sun and the air were darkened by reason of the smoke of the well.

3. And out of the smoke came forth locusts upon the earth; and unto them was given power, as the scorpions of the earth have power.

4. And it was said to them that they should not hurt the grass of the earth, neither any green thing, neither any tree; but those men only who have not the seal of God in their foreheads.

5. And to them it was given that they should not kill them, but that they should torment them five months; and their torment was as the torment of a scorpion when it striketh a man.

6. And in those days men shall seek death, and shall not find it; and shall desire to die, and death shall flee from them.

7. And the likenesses of the locusts were like unto horses prepared for war; and on their heads as it were crowns like gold, and their faces were as the faces of men.

8. And they had hair as the hair of women, and their teeth were as the teeth of lions.

9. And they had breastplates, as it were breastplates of iron and the voice of their wings was as the voice of chariots of many horses running to battle.

10. And they had tails like unto scorpions; and there were stings in their tails; and their power was to hurt men five months.

11. And they had a king over them, the angel of the abyss; his name in Hebrew is Abaddon, and in Greek he hath the name Apollyon.

12. One woe is past; behold there come yet two woes after these.

13. And the sixth angel sounded, and I heard one voice from the four horns of the golden altar which is before God,

14. Saying to the sixth angel, who had the trumpet, Loose the four angels that are bound at the great river Euphrates.

15. And the four angels were loosed, who were prepared for an hour, and a day, and a month, and a year, that they should slay the third part of men.

16. And the number of the armies of the horsemen was two myriads of myriads; and I heard the number of them.

17. And thus I saw the horses in the vision, and them that sat on them having breastplates fiery, and purple, and sulphurous; and the heads of the horses as the heads of lions; and out of their mouths went forth fire, smoke, and brimstone.

18. By these three was the third part of men killed, by the fire, and by the smoke, and by the brimstone, which went forth out of their mouths.

19. For their power is in their mouth, and in their tails; for their tails were like unto serpents, and had heads, and with them they do hurt.

20. And the rest of men who were not killed in these plagues, yet repented not of the works of their hands, that they should not adore demons, and idols of gold, and silver, and brass, and stone, and wood, which can neither see, hear, nor walk.

21. And they repented not of their murders, nor of their sorceries, nor of their fornications, nor of their thefts.

EXPLANATION.

Verses 1, 2. AND the fifth angel sounded, and I saw a star from heaven fallen unto the earth; and to him was given the key of the well of the abyss. And he opened the well of the abyss; and there arose a smoke out of the well, as the smoke of a great furnace; and the sun and the air were darkened by reason of the smoke of the well.- "And the fifth angel sounded," signifies influx out of heaven manifesting that the state of the church was altogether changed; "and I saw a star from heaven fallen unto the earth," signifies the cognitions of truth falsified, and thus turned into falsities; "and to him was given the key of the well of the abyss," signifies communication and conjunction with the hells; "and he opened the well of the abyss," signifies communication and conjunction with the hells, where and whence such falsities are; "and there arose a smoke out of the well, as the smoke of a great furnace," signifies dense falsities thence from the evils of earthly and corporeal loves; "and the sun and the air were darkened by reason of the smoke of the well," signifies that the light of truth from the Lord became thick darkness by means of infernal falsities.

  
/ 1232  
  

Translation by Isaiah Tansley. Many thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.