Bible

 

4 Mózes 10

Studie

   

1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására.

3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.

4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.

5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak.

6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.

7 Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.

8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.

9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl.

10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról.

12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában.

13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.

14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.

15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.

16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.

17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.

18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.

19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.

20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.

21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.

22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.

23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.

24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.

25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.

26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.

27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.

28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek.

29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.

30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.

31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.

32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.

33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.

34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.

35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.

36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

   

Ze Swedenborgových děl

 

True Christianity # 284

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 853  
  

284. The points just made about the delivery, holiness, and power of this law are found in the following passages in the Word: Jehovah came down on Mount Sinai in fire, and then the mountain smoked and quaked, and there was much thunder and lightning, a thick cloud, and the sound of a trumpet (Exodus 19:16-18; Deuteronomy 4:11; 5:22-26). Before Jehovah came down, the people prepared and sanctified themselves for three days (Exodus 19:10-11, 15). The mountain was fenced all around to prevent anyone from dying as a result of approaching it. Not even priests went up; only Moses (Exodus 19:12-13, 20-23; 24:1-2). The law was delivered on Mount Sinai (; Deuteronomy 5:6-21). The law was engraved on two tablets of stone and was written by the finger of God (Exodus 31:18; 32:15-16; Deuteronomy 9:10). When Moses carried the tablets down the mountain for the second time, his face was glowing so much that he covered it with a veil while he was speaking to the people (Exodus 34:29-35). The tablets were stored in the ark (Exodus 25:16; 40:20; Deuteronomy 10:5; 1 Kings 8:9). The mercy seat was placed on top of the ark, and angel guardians made of gold were placed on top of the mercy seat (Exodus 25:17-21). The ark with its mercy seat and angel guardians was put in the tabernacle and constituted the primary and inmost part of it. The table covered with gold for the showbread, the golden altar for incense, and the golden lampstand with its lamps constituted an outer part of the tabernacle. The ten curtains made of [threads of] fine linen and of purple and scarlet [yarn] constituted the tabernacles outermost part (; ; 40:17-28). The place where the ark was kept was called the most holy place (Exodus 26:33). The entire Israelite population camped around the tabernacle tribe by tribe in a specific arrangement and traveled in a specific sequence behind it (). At those times there was a cloud over the tabernacle by day and a fire by night (Exodus 40:38; ; 14:14; Deuteronomy 1:33). Jehovah spoke to Moses from a place on top of the ark between the angel guardians (Exodus 25:22; Numbers 7:89). Because of the law that was inside it, the ark was called "Jehovah" there. When the ark would set out, Moses would say, "Arise, Jehovah. " When it would rest, he would say, "Return, Jehovah" (Numbers 10:35-36; also 2 Samuel 6:2; Psalms 132:7-8). Due to the holiness of this law, Aaron was not allowed to go behind the veil unless he offered sacrifices and burned incense (Leviticus 16:2-14 and following). The waters of the Jordan river were split by the presence of the Lord's power in the law that was inside the ark; and as long as the ark was resting in the middle of the riverbed, the people crossed on dry land (; 4:5-20). When the ark was carried around the walls of Jericho, they fell down (Joshua 6:1-20). Dagon, an idol of the Philistines, fell to the ground in front of the ark, and afterward lay on the threshold of the shrine decapitated, with the palms of its hands cut off (1 Samuel 5). Because of the ark, as many as several thousand inhabitants of Beth Shemesh were struck down (1 Samuel 5 and 6). Uzza died because he touched the ark (2 Samuel 6:7). David brought the ark back into Zion with sacrifices and shouts of triumph (2 Samuel 6:1-19). Solomon brought the ark into the Temple in Jerusalem where he had made a sanctuary for it (1 Kings 6:19; ).

  
/ 853  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.