Bible

 

4 Mózes 10

Studie

   

1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására.

3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.

4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.

5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak.

6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.

7 Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.

8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.

9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl.

10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról.

12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában.

13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.

14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.

15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.

16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.

17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.

18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.

19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.

20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.

21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.

22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.

23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.

24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.

25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.

26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.

27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.

28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek.

29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.

30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.

31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.

32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.

33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.

34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.

35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.

36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 85

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

85. That the celestial man is the seventh day, and that the seventh day was for that reason made holy and called the Sabbath from a word for 'rest', are as yet undisclosed arcana. This is because people have not known what the celestial man is, and few what the spiritual man is. In their ignorance they could not avoid making the latter the same as the celestial, when in fact there is a vast difference between them; see 81. As regards the seventh day and the celestial man's being the seventh day or Sabbath, this is clear from the fact that the Lord Himself is the Sabbath, for which reason He also says,

The Son of Man is Lord also of the Sabbath. Mark 2:28.

These words embody the concept that the Lord is Man himself, and the Sabbath itself. He gives the name Sabbath, or eternal peace and rest, to His kingdom in heaven and on earth. The Most Ancient Church, which is the subject here, was the Lord's Sabbath more than any subsequent Church.

[2] Every subsequent inmost Church has been a Sabbath of the Lord, and so is every regenerate person when he becomes celestial, since he is a likeness of the Lord. Six days of conflict or labour precede this. In the Jewish Church these things were represented by the work days, and by the seventh which was the Sabbath; for in that Church, everything that had been ordained was representative of the Lord and His kingdom. The Ark too had a similar representation when it was travelling and when it came to rest. Its travels through the wilderness represented conflicts and temptations, and its resting represented states of peace. This is why when it travelled Moses said,

Arise, O Jehovah, and let Your enemies be scattered, and let those who hate You flee from Your face. 1 And when it came to rest he said, Return, O Jehovah, to the myriads of the thousands of Israel. Numbers 10:35-36.

The same portion of Scripture speaks of the Ark 'travelling from the mountain of Jehovah to search out rest for them'. ibid. Verse 33.

[3] The Sabbath is used to describe the celestial man's rest in Isaiah,

If you turn back your foot from the Sabbath, so that you do not your desire on My holy day, and you call the things which belong to the Sabbath delights honourable to the Holiness of Jehovah, and you honour it so that you do not your own ways, nor find your own desire and speak your own words, then you will be delightful to Jehovah, and I will have you carried over the high places of the earth, and I will feed you with the heritage of Jacob. Isaiah 58:13-14.

The celestial man is such that he does not base his actions on his own desires but on what pleases the Lord; this is his desire. In this way he enjoys inward peace and happiness, here expressed by 'being carried up over the high places of the earth'. At the same time he enjoys outward contentment and joy, meant by 'being fed with the heritage of Jacob'.

Poznámky pod čarou:

1. literally, faces

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.