Bible

 

4 Mózes 10

Studie

   

1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására.

3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.

4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.

5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak.

6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.

7 Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.

8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.

9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl.

10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról.

12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában.

13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.

14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.

15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.

16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.

17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.

18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.

19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.

20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.

21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.

22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.

23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.

24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.

25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.

26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.

27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.

28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek.

29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.

30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.

31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.

32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.

33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.

34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.

35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.

36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 8464

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

8464. 'It is the bread which Jehovah has given you to eat' means that this is the good that will become their own and constitute their life, in the highest sense that this is the Lord within you. This is clear from the meaning of 'bread' as celestial and spiritual good, and in the highest sense as the Lord, dealt with in 276, 680, 2165, 2177, 3464, 3478, 3735, 3813, 4211, 4217, 4735, 4976, 5915, at this point spiritual good, that is, good as it exists with a member of the spiritual Church, which is the good of truth, dealt with just above in 8458. Since that bread was the manna it follows that this good is meant by 'the manna'. This is also made plain by the description of it in verse 31 of the present chapter, which says 'it was like coriander seed, white, and its taste was like that of a cake with honey', as well as from the description of it in Numbers 11,

The man[na] was like coriander seed, and its appearance like the appearance of bdellium. They ground it in mills or beat it in mortars, and cooked it in a pan, and made cakes out of it; and its taste was like the taste of fresh oil. 1 Numbers 11:7-8.

From the details given here it is evident that 'manna' in the spiritual sense means the good of truth, that is, good as it exists with the spiritual Church. They also explain why it is called 'the grain of the heavens' in David,

He commanded the skies from above, and threw open the doors of the heavens. And He caused man[na] to rain down onto them, and gave them the grain of the heavens. Psalms 78:23-24.

'The grain' is the good of truth, see 5295, 5410. 'Manna' again stands for the good of truth, which is given to those who undergo temptations and overcome in them, in John,

He who overcomes, to him I will give some of the hidden manna to eat. And I will give him a white pebble. Revelation 2:17.

The fact that 'manna' in the highest sense is the Lord within us is clear from actual words used by the Lord in John,

Your fathers ate the manna in the wilderness, and they died. This is the bread which comes down from heaven, that anyone eating of it may not die. I am the living bread which came down from heaven. If anyone eats of this bread he will live forever. John 6:49-51, 58.

From these words it is clearly evident that 'the manna' in the highest sense means the Lord. The reason why is that 'manna' is the good of truth; but all good comes from the Lord, so that the Lord is within good and is Himself that good.

As regards that good, that this will become their own and constitute their life, this is meant by 'eating', 3168, 3513, 3596, 4745; for good which comes from the Lord brings the life of heaven to a person, and from then on nourishes and sustains it.

Poznámky pod čarou:

1. literally, the taste of the juice of oil

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.