Bible

 

Mikeás 6

Studie

   

1 Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.

2 Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az õ népével, és az Izráellel is perbe száll.

3 Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!

4 Hiszen felhoztalak Égyiptom földjérõl, és a szolgák házából megváltottalak, és elõtted küldém Mózest, Áront és Máriát!

5 Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtõl fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.

6 Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égõáldozatokkal menjek-é elébe, esztendõs borjúkkal?!

7 Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, [vagy] tízezernyi olaj-patakokban? Elsõszülöttemet adjam-é vétkemért, [vagy] méhem gyümölcsét lelkemnek bûnéért?!

8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a , és mit kiván az Úr te tõled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

9 Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszõt és ki rendeli azt?!

10 [Vannak-é] még a gonosznak házában hamissággal gyûjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos?

11 Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba [rejtett] csalárd fontokat?

12 Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az õ szájokban.

13 Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bûneid miatt.

14 Eszel te, de meg nem elégszel, és benned [marad] a te éhséged; és gyûjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.

15 Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened [magadat] olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!

16 Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az õ lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.

   

Komentář

 

Balaam

  
By Meister des Ludwig-Psalters [Public domain], via Wikimedia Commons. Currently at Bibliothèque Nationale de France.
By Meister des Ludwig-Psalters [Public domain], via Wikimedia Commons. Currently at Bibliothèque Nationale de France.

The Children of Israel entered the country of Moab during their long journey from Egypt toward the land of Canaan. Moab's king, Balak, was afraid of them, because they were so numerous. Balak asked Balaam, a seer or prophet, to come and curse the Children of Israel.

Balaam at first refused Balak's request because God said he was not to go. Finally, after Balak's third request, Balaam was allowed to go, but could only speak words that God put into his mouth.

To Balak's frustration and anger, after all this effort, Balaam could only bless the Children of Israel. Part of his blessing is a prophecy of the Lord's birth.

Though we are not given a direct explanation of what Baalam means, we are told that he was a hypocrite and sorcerer in a reference from Apocalypse Explained. Here it is also told that it was Balaam who told Balak , the king of Moab, that he should try to seduce Israel to worship other gods, rather than to fight them outright. This plan succeeded, as is told in 'Numbers 25:1-3'.

(Odkazy: Apocalypse Revealed 114; Arcana Coelestia 1366, 1675 [5]; Numbers 24:17)