¹ Az Úr igéje, a mely lõn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felõl.

² Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az õ szent templomából!

³ Mert ímé, kijõ az Úr az õ helyérõl, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain.

⁴ És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tûz elõtt, mint a meredekrõl leszakadó vizek.

⁵ A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bûnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?

⁶ De olyanná teszem Samáriát, mint a mezõben való kõrakás, szõlõ-plánták [helyévé;] és lezúdítom a völgybe az õ köveit, és még fundamentomit is kimutatom.

⁷ Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tûz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság bérébõl gyûjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek.

⁸ E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.

⁹ Mert halálosak az õ sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig.

¹⁰ Gáthban hírül ne adjátok; sírván ne sírjatok; Beth-le- Afrában porba heveredtem.

¹¹ Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni.

¹² Mert beteg lett Marótnak lakosa [az õ] java[i] miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.

¹³ Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! [ki] a bûnnek kezdõje valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei!

¹⁴ Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait.

¹⁵ Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsõsége!

¹⁶ Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörûséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyû; mert rabságra vitettek el tõled!

¹ Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

² Hogy a vezérek vezettek Izráelben,

³ Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!

⁴ Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl:

⁵ A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt,

⁶ Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,

⁷ Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,

⁸ Új isteneket ha választott [a nép,]

⁹ Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,

¹⁰ Kik ültök fehér szamarakon,

¹¹ Az íjászok szavával a vízmerítõk között,

¹² Kelj fel, kelj fel Debora!

¹³ Akkor lejött a hõsök maradéka;

¹⁴ Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,

¹⁵ És Issakhár fejedelmei Deborával,

¹⁶ Miért [maradtál] ülve a hodályban?

¹⁷ Gileád a Jordánon túl pihen.

¹⁸ [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép,

¹⁹ Királyok jöttek, harczoltanak;

²⁰ Az égbõl harczoltak,

²¹ A Kison patakja seprette el õket;

²² Akkor csattogtak a lovak körmei

²³ Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -

²⁴ De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,

²⁵ [Az] vizet kért, õ tejet adott,

²⁶ Balját a szegre,

²⁷ Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,

²⁸ Kinézett az ablakon, és jajgatott

²⁹ Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;

³⁰ "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?

³¹ Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!