Bible

 

3 Mózes 8

Studie

   

1 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:

2 Vegyed Áront és az õ fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek olaját, és bûnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.

3 És az egész gyülekezetet gyûjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához.

4 És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és egybe gyûle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához.

5 Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni.

6 És elõállatá Mózes Áront és az õ fiait, és megmosá õket vízzel.

7 És reá adá [Áronra] a köntöst, és felövezé õt az övvel, és reáveté a palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és megerõsíté azt rajta.

8 És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a Thummimot.

9 Azután feltevé fejére a süveget, és elõl odatevé a süvegre az arany lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

10 Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat.

11 És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje.

12 Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené õt, hogy felszentelje õt.

13 És elõállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az õ köntöseikbe, és felövezé õket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

14 Azután elõhoza egy tulkot a bûnért való áldozatra, és Áron az õ fiaival egybe a bûnért való áldozat tulkának fejére tevé az õ kezét.

15 És miután megölték azt, võn Mózes annak vérébõl, és tõn az újjával az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy engesztelést szerezzen rajta.

16 Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és elfüstölögteté Mózes [azokat] az oltáron.

17 A tulkot pedig, azaz annak bõrét, húsát és ganéját megégeté tûzzel a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

18 Azután elõállatá az égõáldozatra való kost, és Áron és az õ fiai rátevék kezeiket a kos fejére.

19 És megölék [azt]; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül.

20 És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét.

21 A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égõáldozat ez, tûzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

22 Azután elõállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék Áron és az õ fiai kezeiket a kos fejére.

23 És megölék azt; Mózes pedig võn annak vérébõl, és tõn abból az Áron jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának hüvelykére.

24 Elõállatá az Áron fiait is, és tõn Mózes a vérbõl azok jobb fülének czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére; azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül.

25 És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapoczkát;

26 És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr elõtt vala, võn egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká [azokat] a kövérségekre és a jobb lapoczkára;

27 És tevé mindezeket az Áron kezeire és az õ fiainak kezeire, és meglóbáltatá azokat az Úr elõtt.

28 Azután elvevé azokat Mózes az õ kezeikbõl, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.

29 Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr elõtt; a felavatási kosból a Mózes része lõn ez, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

30 Azután võn Mózes a kenetnek olajából és a vérbõl, a mely az oltáron vala, és meghinté Áront és az õ ruháit, az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt, és megszentelé Áront és az õ ruháit, és az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt.

31 És monda Mózes Áronnak és az õ fiainak: Fõzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának nyílásánál, és ott egyétek meg azt és a kenyeret, a mely a felavatási áldozat kosarában van, a miképen megparancsoltam, mondván: Áron és az õ fiai egyék meg azt.

32 A mi pedig megmarad a húsból és kenyérbõl, tûzzel égessétek meg.

33 De a gyülekezet sátorának nyílásán ki ne menjetek hét napig, addig a napig, a melyen betelnek a ti felavatástoknak napjai, mert hét nap avat fel benneteket [az] [Úr.

34 A miképen e napon cselekedett, úgy parancsolta az Úr hogy cselekedjünk, hogy néktek engesztelést szerezzünk.

35 A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, a mit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta vala nékem.

36 Áron azért és az õ fiai mind akképen cselekedének, a mint megparancsolta vala nékik az Úr Mózes által.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 7906

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

7906. Shall no leaven be found in your houses. That this signifies that nothing whatever of falsity shall come near good, is evident from the signification of “leaven,” as being falsity (of which in what follows); and from the signification of “house,” as being good (see n. 3652, 3720, 4982, 7833-7835). That “leaven” denotes falsity can be seen from those passages where “leaven” and “leavened” and also “unleavened” are mentioned, as in Matthew:

Jesus said unto them, See ye and beware of the leaven of the Pharisees and of the Sadducees. Afterward the disciples understood that He had not said that they should beware of the leaven of bread, but of the doctrine of the Pharisees and Sadducees (Matthew 16:6, 12); where “leaven” manifestly means false doctrine. As “leaven” signified falsity, it was forbidden to sacrifice upon what was leavened the blood of the sacrifice (Exodus 23:18; 34:25); for by the “blood of the sacrifice” was signified holy truth, thus truth pure from all falsity (n. 4735, 6978, 7317, 7326, 7846, 7850). It was also ordained that the meat-offering which was to be offered upon the altar was not to be baked leavened (Leviticus 6:17); and that the cakes and wafers also should be unleavened (Leviticus 7:11-13).

[2] As further regards what is leavened and what is unleavened, be it known that the purification of truth from falsity with man cannot possibly exist without fermentation so called, that is, without the combat of falsity with truth and of truth with falsity; but after combat has existed, and truth has conquered, then falsity falls down like dregs, and the truth comes forth purified, like wine which grows clear after fermentation, the dregs falling to the bottom. This fermentation or combat exists chiefly when the state with man is being changed, that is, when he begins to act from the good that is of charity, and not as before from the truth that is of faith; for the state has not as yet been purified when the man acts from the truth of faith, but it has been purified when he acts from the good which is of charity; for then he acts from the will; previously only from the understanding.

[3] Spiritual combats or temptations are fermentations in the spiritual sense; for then falsities are desirous to conjoin themselves with truths; but truths reject them, and finally cast them down as it were to the bottom, consequently they purify. In this sense is to be understood what the Lord teaches about leaven in Matthew:

The kingdom of the heavens is like unto leaven, which a woman took, and hid in three measures of meal, until the whole was leavened (Matthew 13:33);

“meal” denotes the truth from which is good. Also in Hosea:

They are all adulterers, as an oven heated by the baker; the stirrer ceaseth from the kneading of the dough until it be leavened (Hos. 7:4).

Because, as before said, such combats as are signified by fermentations arise with man in the state previous to newness of life; therefore it was also ordained that when the new meat-offering on the feast of the first-fruits was offered, the bread of waving was to be baked leavened, and was to be the first-fruits to Jehovah (Leviticus 23:16-17).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.