Bible

 

3 Mózes 23

Studie

   

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim:

3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.

4 Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések [napjai], a melyekre szabott idejökben kell összegyülekeznetek.

5 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája.

6 E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.

7 Az elsõ napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.

8 Hét napon át pedig tûzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek [is legyen]: semmi robota munkát ne végezzetek.

9 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

10 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének [elsõ] kévéjét vigyétek a papnak.

11 Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr elõtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.

12 A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendõs bárányt egészen égõáldozatul.

13 Ahhoz pedig ételáldozatul két tized [efa] lánglisztet, olajjal elegyítve; tûzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.

14 [Új] kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségrõl nemzetségre minden lakóhelyeteken.

15 Számláljatok azután a szombatra következõ naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.

16 A hetedik hétre következõ napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.

17 A ti lakóhelyeitekbõl hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized [efa] lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.

18 A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendõsöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égõáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.

19 Készítsetek el egy kecskebakot is bûnért való áldozatul, és két bárányt, esztendõsöket, hálaadó áldozatul.

20 És lóbálja meg azokat a pap a zsengékbõl való kenyérrel az Úr elõtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.

21 És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.

22 Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a mezõdnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

23 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

24 Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap elsõ napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztetõ kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.

25 Semmi robota munkát ne végezzetek, és tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak.

26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

27 Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak.

28 Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt.

29 Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az õ népe közül.

30 És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az õ népe közül.

31 Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségrõl nemzetségre minden lakhelyeteken.

32 Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétõl a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.

33 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

34 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.

35 Az elsõ napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.

36 Hét napon áldozzatok az Úrnak tûzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és [újra] tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztõ ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.

37 Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tûzáldozattal, egészen égõáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.

38 Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,

39 Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az elsõ napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja [legyen.]

40 És vegyetek magatoknak az elsõ napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sûrû levelû fa lombját, és patak mellett való fûzgalyakat, és örvendezzetek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt hét napig.

41 Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendõben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.

42 Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.

43 Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

44 És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felõl.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Explained # 1152

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 1232  
  

1152. And wine and oil.- That these signify worship from truths and goods that are from a celestial origin, profaned, is evident from the signification of wine, which denotes truth, of which we shall speak presently; and from the signification of oil, which denotes good from a celestial origin (concerning which see above, n. 375). Wine signifies truth from a celestial origin, because it is here connected with oil, which denotes good from that origin. For there are in this, as in the former verse, pairs, one of which signifies what belongs to truth, and the other what belongs to good, both from the same source; it therefore follows, that wine signifies truth from a celestial origin, because oil signifies good from that source - that wine in the Word signifies truth or spiritual good may be seen above (n. 376) - for truth from a celestial origin coincides with spiritual good. It is similar in regard to oil, which, when the anointing oil of holiness is meant, signifies the good of celestial love, but when the oil with which they anointed themselves at festivals is meant, it signifies the good of spiritual love.

[2] Continuation concerning the Athanasian Creed.- It was said above, that it is a law of the Divine Providence, that man himself should compel himself, which means that he should compel himself from evil, but not to good; he is permitted to compel himself from evil, but it is not granted to compel himself to good which in itself is good. For if he compels himself to good, and has not compelled himself from evil, he does not do good from the Lord, but from himself, for he compels himself to it for the sake of himself, or of the world, or recompense, or from fear, this good in itself is not good, because the man himself, the world, or recompense, is in it as its end, but not good itself, thus neither the Lord; it is moreover not fear but love that causes good to be good. As for example; were a man to compel himself to do good to his neighbour, to give to the poor, to endow churches, to do justice, consequently, to perform deeds of charity and truth, before he had compelled himself to abstain from evils, and had by that means removed them, it would be like a palliative mode of treatment, by which a disease or ulcer is healed externally, or it would be like an adulterer compelling himself to chastity, a proud man to humility, and a dishonest man to sincerity, by mere external acts.

[3] But when a man compels himself to abstain from evils, he then purifies his internal, and when this is done he does good from freedom, without compelling himself to do it; for so far as a man compels himself to abstain from evil, so far he comes into celestial freedom, and from this freedom is every thing good which is good in itself; he does not therefore compel himself to it. It appears indeed as if there were a close connection between compelling oneself to abstain from evil and compelling oneself to good, but there is no such connection.

From the evidence of experience I know that many have compelled themselves to do good, but not to abstain from evils; but when they were explored, it was discovered that evils from within were inherent in the good which they did; their good therefore was compared with idols and with images made either of clay or dung. And I was told, that such persons believe that God is gained over by glorification and the offerings, even though they proceed from an impure heart. Nevertheless, before the eyes of the world, a man may compel himself to good, although he does not compel himself to abstain from evils, since in the world he is rewarded on that account; for in the world that which is external is regarded, seldom that which is internal; but in the presence of God it is otherwise.

  
/ 1232  
  

Translation by Isaiah Tansley. Many thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.