Bible

 

3 Mózes 16

Studie

   

1 És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala.

2 És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhõben jelenek meg a fedél felett.

3 Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bûnért való áldozatul, és egy kossal égõáldozatul.

4 Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket.

5 Izráel fiainak gyülekezetétõl pedig vegyen át két kecskebakot bûnért való áldozatul, és egy kost egészen égõáldozatul.

6 És áldozza meg Áron a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért.

7 Azután vegye elõ a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához,

8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.

9 És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bûnért való áldozatul.

10 Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, [és] hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.

11 Áron pedig úgy áldozza meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé.

12 És vegye tele a tömjénezõt eleven szénnel az oltárról, a mely az Úr elõtt van, és vegye tele a két markát a porrá tört fûszerekbõl való füstölõbõl, és vigye be a függönyön belõl.

13 És vesse a füstölõt a tûzre az Úr elõtt, hogy befedje a füstölõ felhõje a fedelet, a mely a bizonyság felett van, hogy meg ne haljon.

14 Azután vegyen a tuloknak vérébõl és hintsen újjával a fedél felsõ színére napkelet felé; a fedél elõtt pedig hétszer hintsen újjával a vérbõl.

15 És ölje meg a bûnért való áldozati bakot, a mely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belõl, és úgy cselekedjék annak vérével, a mint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé.

16 Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izráel fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bûnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, a mely közöttök van, az õ tisztátalanságaik közepette.

17 Senki se legyen a gyülekezet sátorában, a mikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az õ kijöveteléig; és végezzen engesztelést magáért, házanépéért, és Izráelnek egész gyülekezetéért.

18 Azután menjen ki az oltárhoz, a mely az Úr elõtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak vérébõl és a baknak vérébõl, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül.

19 És hintsen arra a vérbõl az õ újjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól.

20 Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elõ az élõ bakot.

21 És tegye Áron mind a két kezét az élõ baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bûneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába,

22 Hogy vigye el magán a bak minden õ hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.

23 Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába, és vesse le a gyolcs ruhákat, a melyeket felöltött, mikor bement a szenthelybe, és hagyja ott azokat.

24 És mossa meg a testét vízben szent helyen, és öltse fel a maga ruháit, úgy menjen ki, és készítse el a maga egészen égõáldozatát és a nép egészen égõáldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért.

25 A bûnért való áldozat kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron.

26 Az pedig, a ki elvitte az Azázelnek való bakot, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután menjen be a táborba.

27 A bûnért való áldozati tulkot pedig, és a bûnért való áldozati bakot, a melyeknek vére engesztelés végett bevitetett a szenthelyre, vigye ki a táboron kivül, és égessék meg azoknak bõrét, húsát és ganéját tûzzel.

28 És a ki elégeti ezeket, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután így menjen be a táborba.

29 Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.

30 Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket; minden bûnötöktõl megtisztultok az Úr elõtt.

31 Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez.

32 És végezzen engesztelést a pap, a kit felkennek, és a kit az õ tisztére felavatnak, hogy paposkodjék az õ atyja helyett, és öltözködjék a gyolcs ruhákba, a szent ruhákba:

33 És végezzen engesztelést a szentek szentjéért, és a gyülekezet sátoráért, és az oltárért is végezzen engesztelést, sõt a papokért és az egész összegyülekezett népért is engesztelést végezzen.

34 És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendõben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bûnéért. És úgy cselekedék, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Explained # 474

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 1232  
  

474. And he said unto me, These are they who come out of the great tribulation, signifies information that these are they that have been in temptations. This is evident from the signification of "he said to me," as being information; also from the signification of "great tribulation" (or affliction) as being temptations (of which presently). Here something shall first be said about temptations which those in the spiritual world undergo who are in falsities from ignorance, and who are here treated of. In the spiritual world, those only undergo temptations who had lived well in the world according to their religion, in which there were falsities of doctrine which they believed; for by means of temptations falsities are shaken off and truths are implanted, and thus they are prepared for heaven; for all who are to come into heaven must be in truths; therefore so long as they are in falsities they cannot come into heaven. The reason is that Divine truth proceeding from the Lord makes heaven, and makes the life of the angels there; consequently as falsities are the opposites of truths, and opposites destroy, these must first be removed, and they can be removed only by means of temptations. (That temptations perform this use, see in The Doctrine of the New Jerusalem 187-201, where temptations are treated of.) Such after their life in the body are let into temptations in the spiritual world because they could not be tempted while in the world on account of the falsities of their religion which reigned. Everywhere it is to be noted, that all who are let into temptations are saved; while the evil, who are in falsities from evil, are not tempted, for truths cannot be implanted in them; their evils of life stand in the way; but from these their truths are taken away, and thus they remain in mere falsities, and then they are plunged into hell, to a depth according to the quality of evil from which is falsity. In a word, those who are to come into heaven are vastated in respect to falsities, while those who are to come into hell are vastated in respect to truths; that is, from those who are to come into heaven falsities are taken away, and from those who are to come into hell, truths are taken away; for no one with falsities can enter heaven, and no one with truths can enter hell, since truths from good make heaven, and falsities from evil make hell. The temptations which those undergo with whom falsities are to be scattered are treated of in many passages in the Word, especially in David, and are called "afflictions," "tribulations," and "vastations;" but there is no need to cite these passages here, because it can be known without them that "tribulations" and "afflictions," when predicated of the good, mean in the spiritual sense temptations.

  
/ 1232  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for their permission to use this translation.

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 1896

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

1896. 'Her name was Hagar' means the life of the exterior or natural man. This becomes clear from what has been stated already, and also from the meaning of Hagar' as a foreign woman or one living in foreign parts. 'Foreigners' represented people who were to receive instruction, and living in foreign parts represented instruction, and also rules of life, as shown already in 1463. When it is stated in the Word what a person's name is, as here, that 'her name was Hagar', it means that the name embodies something to which attention should be paid, for 'calling by name' is knowing a person's character, as shown already in 144, 145, 340. Not one particle exists in the Word without a reason and without meaning some real thing in the internal sense.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.