Bible

 

3 Mózes 14

Studie

   

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

2 Ez legyen a poklos embernek törvénye az õ megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.

3 A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:

4 Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élõ, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;

5 Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.

6 Az élõ madarat [pedig,] vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élõ madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.

7 És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élõ madarat pedig bocsássa szabadon a mezõre.

8 Azután a megtisztulandó ember mossa ki az õ ruháit, borotválja le minden szõrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig.

9 A hetedik napon pedig borotválja le minden szõrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden [egyéb] szõrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.

10 A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nõstény bárányt, egy esztendõst, és olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt.

11 A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához.

12 És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr elõtt.

13 A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bûnért való áldozatot és az egészen égõáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bûnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az.

14 És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak vérébõl, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét.

15 Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére.

16 És mártsa be a pap az õ jobb kezének újját az olajba, mely az õ bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr elõtt.

17 A maradék olajból pedig, a mely az õ tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül.

18 És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt.

19 Azután készítsen a pap bûnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égõáldozatot.

20 És vigye fel a pap az égõáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.

21 Hogyha pedig szegény õ, és nincs módja [azokhoz,] akkor vegyen egy bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül legyen érte; meg egy tized [efa] lisztlángot, olajjal elegyítve, ételáldozatul, és egy lóg olajt.

22 És két gerliczét vagy két galambfiat, a mint a módja engedi, és legyen az egyik bûnért való áldozat, a másik pedig egészen égõáldozat.

23 És vigye azokat az õ tisztulásának nyolczadik napján a paphoz, a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elébe.

24 És vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát, és a lóg olajt, és lóbálja meg azokat a pap az Úr elõtt.

25 Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a vétekért való áldozat vérébõl, és kenjen a megtisztulandó ember jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére, és jobb lábának hüvelykére.

26 Az olajból pedig töltsön a pap a papnak baltenyerére.

27 És hintsen a pap az õ jobb kezének újjával az olajból, a mely az õ bal tenyerén van, hétszer az Úr elõtt.

28 Azután kenje meg a pap a tenyerén levõ olajból a megtisztulandó jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérének helyén.

29 A mi pedig megmarad a pap tenyerén levõ olajból, kenje a megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érette az Úr elõtt.

30 És készítse el az egyiket a gerliczék közül, vagy galambfiak közül, a melyik az õ módjától telik.

31 Azt, a mi kitelik az õ módjától: az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul az ételáldozattal egybe; így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az Úr elõtt.

32 Ez a törvénye annak, a kin poklos fakadék van, [de] a kinek nincs módja az õ megtisztulásánál.

33 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

34 Mikor bementek majd a Kanaán földére, a melyet én adok néktek birtokul, és a ti birtokotokban levõ föld valamelyik házára poklosságot bocsátok:

35 Akkor menjen el az, a kié a ház, és jelentse meg a papnak, mondván: Mint a poklosság, olyan mutatkozik nálam a házban.

36 A pap pedig parancsolja meg, hogy takarítsák ki a házat, mielõtt oda menne a pap a poklosság megnézésére, hogy semmi se legyen tisztátalanná, a mi a házban van; és csak azután menjen be a pap a ház megnézésére.

37 És ha látja a poklosságot, hogy ímé a poklosság a háznak falain zöld vagy vörhenyes horpadásokban [mutatkozik,] és annak felülete alább esik a falnál:

38 Akkor menjen ki a pap a házból, a háznak ajtaja elé, és zárja be a házat hét napra.

39 A hetedik napon pedig térjen vissza a pap, és ha látja, hogy ímé elterjedt a poklosság a ház falán:

40 Akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a köveket, a melyeken a poklosság van, és vessék azokat a városon kivül tisztátalan helyre;

41 A házat pedig vakartassa le belül köröskörül, és a tapasztékot, a melyet levakartak, töltsék a városon kivül tisztátalan helyre.

42 És vegyenek elõ más köveket, és illeszszék be ama kövek helyére; tapasztékot is mást vegyenek, és tapasszák be a házat.

43 Hogyha a poklosság visszatér, és kiújul a házon, miután kiszedték a köveket, és miután levakarták a házat, és miután be is tapasztották azt:

44 Akkor menjen be a pap, és nézze meg, és ha ímé tovább terjedt a poklosság a házon: emésztõ poklosság az a házon, tisztátalan az;

45 Rontsák azért le a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak minden tapasztékát is; és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre.

46 A ki pedig bemegy a házba akármikor, a míg az zárva van, tisztátalan legyen az estvéig.

47 És a ki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit, és a ki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit.

48 Ha pedig bemegy a pap és látja, hogy ímé nem terjedt a poklosság a házon, miután megtapasztották a házat: akkor tisztának ítélje a pap a házat, mert megszûnt a poklosság.

49 A háznak megtisztítása végett pedig vegyen elõ két madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot.

50 És ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz felett.

51 Azután vegye a czédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élõ madarat, és mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hintse meg [azzal] a házat hétszer.

52 És tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élõ madárral, a czédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.

53 Az élõ madarat pedig bocsássa el a városon kivül a mezõre, így szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz.

54 Ez a törvénye mindenféle poklos fakadéknak és varnak.

55 A ruha és a ház poklosságának is.

56 A daganatnak, a tarjagosságnak és a fehér foltnak;

57 Hogy megtudhassák: mikor tiszta és mikor tisztátalan [valami? ]Ez a poklosság törvénye.

   

Ze Swedenborgových děl

 

The Lord # 9

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 65  
  

9. In a broader sense “the Law” means everything Moses wrote in his five books, as we can see from the following passages. In Luke,

Abraham said to the rich man in hell, “They have Moses and the prophets; let them hear them. If they do not hear Moses and the prophets, they will not be persuaded even if someone rises from the dead.” (Luke 16:29, 31)

In John,

Philip said to Nathanael, “We have found the one of whom Moses in the Law, and also the prophets, wrote.” (John 1:45)

In Matthew,

Do not think that I have come to destroy the Law and the Prophets: I have come not to destroy but to fulfill. (Matthew 5:17-18)

Or again,

All the Prophets and the Law prophesied until John. (Matthew 11:13)

In Luke,

The Law and the Prophets extended to [the time of] John; since then, the Kingdom of God has been proclaimed. (Luke 16:16)

In Matthew,

Whatever you want people to do for you, you do the same for them. This is the Law and the Prophets. (Matthew 7:12)

Or again,

Jesus said, “You are to love the Lord your God with all your heart and with all your soul, and you are to love your neighbor as yourself. On these two commandments hang all the Law and the Prophets.” (Matthew 22:37, 39-40)

In these passages “the Law and the Prophets” and “Moses and the prophets” mean everything written in the books of Moses and in the books of the prophets.

The following passages also show that “the Law” means specifically everything written by Moses. In Luke,

When the days of their purification according to the Law of Moses were completed, they brought Jesus to Jerusalem to present him to the Lord-as it is written in the Law of the Lord, “Every male who opens the womb is to be called holy to the Lord, ”- and to offer a sacrifice according to what is said in the Law of the Lord, “a pair of turtledoves or two young pigeons.” And the parents brought Jesus into the Temple to do for him according to the custom of the Law. When they had completed all things according to the Law of the Lord... (Luke 2:22-24, 27, 39)

In John,

The Law of Moses commanded that people like this should be stoned. (John 8:5)

Or again,

The Law was given through Moses. (John 1:17)

We can see from these passages that sometimes it says “the Law” and sometimes “Moses” when it is talking about whatever is written in his books. See also Matthew 8:4; Mark 10:2-4; 12:19; Luke 20:28, 37; John 3:14; 7:19, 51; 8:17; 19:7.

Then too, many things that are commanded are called the law by Moses-for example, commandments about burnt offerings (Leviticus 6:9; 7:37), sacrifices (Leviticus 6:25; 7:1-11), the meal offering (Leviticus 6:14), leprosy (Leviticus 14:2), jealousy (Numbers 5:29-30), and Naziritehood (Numbers 6:13, 21).

In fact, Moses himself called his books the Law:

Moses wrote this Law and gave it to the priests, the sons of Levi, who carried the ark of the covenant of Jehovah, and said to them, “Take the book of this Law and put it beside the ark of the covenant of Jehovah.” (Deuteronomy 31:9, 25-26)

It was placed beside [the ark]: within the ark were the stone tablets that are “the law” in a strict sense.

Later, the books of Moses are called “the Book of the Law”:

Hilkiah the high priest said to Shaphan the scribe, “I have found the Book of the Law in the house of Jehovah.” When the king heard the words of the Book of the Law, he tore his clothes. (2 Kings 22:8, 11; 23:24)

  
/ 65  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.