Bible

 

Jeremiás 51

Studie

   

1 Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak.

2 És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják õt, és földét kiüresítik, mert mindenfelõl ellene lesznek a veszedelem napján.

3 A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét:

4 És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az õ utczáin.

5 Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az õ Istenétõl, a Seregek Urától, noha az õ földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen.

6 Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az õ lelkét, ne veszszetek el az õ gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.

7 Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az õ borából, azért bolondultak meg a nemzetek.

8 Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal az õ sebét, hátha meggyógyul!

9 Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el õt, és menjünk kiki a maga földére, mert az égig hatott az õ ítélete, és felemelkedett a felhõkig.

10 Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát.

11 Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az õ gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az õ templomáért való bosszúállása.

12 Babilonnak kõfalain tûzzétek ki a zászlót, erõsítsétek meg az õrséget, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket: mert az Úr meggondolta és meg is cselekszi azokat, a miket szólott Babilon lakói ellen.

13 Oh te, a ki lakozol a nagy vizek mellett, a kinek kincsed temérdek, eljött a te véged [és] a te rablásod határa!

14 Megesküdt a Seregek Ura az õ lelkére, mondván: Bizony betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadalmas éneket énekelnek felõled.

15 Az, a ki teremtette a földet az õ erejével, a ki megalapította a világot az õ bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az õ értelmével.

16 Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhõket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esõhöz, és kihozza a szelet az õ tárházaiból.

17 Minden ember bolonddá lett tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül a maga bálványa miatt, mert hazugság az õ öntése és nincs benne lélek.

18 Hiábavalóságok ezek, nevetségre való mûvek, az õ megfenyíttetésök idején elvesznek.

19 Nem ilyen a Jákób osztályrésze mert mindennek teremtõje és az õ örökségének pálczája, Seregek Ura az õ neve!

20 Põrölyöm vagy te nékem, hadi fegyverem, és nemzeteket zúztam össze veled, és országokat vesztettem el veled.

21 És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülõt.

22 És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szûzet,

23 És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetõt és az õ igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a fõembereket.

24 És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az õ gonoszságaikért, a melyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr.

25 Ímé, én ellened [fordulok], te romlásnak hegye, azt mondja az Úr, a ki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged a kõszikláról, és kiégett hegygyé teszlek téged.

26 És belõled nem visznek követ a szegletre és a fundamentomra, mert örökkévaló pusztaság leszel, azt mondja az Úr.

27 Tûzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a trombitát a nemzetek között, avassátok fel ellene a nemzeteket, gyûjtsétek össze ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országait, válaszszatok õ ellene hadvezért, hozzátok ki a lovakat mint rettenetes sáskasereget.

28 Avassátok fel ellene a nemzeteket, Médiának királyait, az õ hadnagyait és minden fõemberét, és az õ birodalmának egész földét.

29 És megrendül a föld és rázkódik, mert az Úrnak gondolatai beteljesednek Babilon ellen, hogy Babilon földét pusztasággá, lakatlanná tegye.

30 Babilon vitézei felhagytak a viadallal, erõsségeikben ülnek, elfogyott a vitézségök, asszonyokká lettek, felgyújtották lakhelyeit, zárait letörték.

31 Futár futár elé fut, és hírmondó a hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak, hogy bevétetett az õ városa mindenfelülrõl.

32 És a révhelyek elfoglaltattak, és az álló tavak tûzzel kiszáríttattak, és a vitézek elrettentek.

33 Mert ezt mondja a seregek Ura, az Izráel Istene: Babilon leánya olyan, mint a szérû, itt van az õ tapostatásának ideje, egy kis híja még, és eljõ az õ aratásának ideje.

34 Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénynyé tett engem, benyelt engem mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, [és] kivetett engemet.

35 Az én rajtam esett erõszak és az én testem Babilonra [térjen,] azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem!

36 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszáraztom az õ tengerét, és kiapasztom az õ forrását.

37 És Babilon kõrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz.

38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, harsognak, mint az oroszlánkölykök.

39 Az õ kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem õket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr.

40 Elõhozom õket, mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben.

41 Mint bevétetett Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséreti! Milyen útálattá lett Babilon a nemzetek között!

42 Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével elboríttatott.

43 Városai pusztává, sivataggá és kopár földdé lesznek, a melyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta.

44 Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kõfala is ledõl.

45 Jõjjetek ki belõle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétõl.

46 És el ne olvadjon a ti szívetek és ne féljetek a hírtõl, a mely hallatszik e földön, mikor egyik esztendõben hír jõ, és a másik esztendõben is a hír, hogy erõszakosság van a földön, uralkodó [tör] uralkodóra!

47 Azért ímé, eljõnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenül, és minden õ megöltjei elhullanak õ közötte.

48 És örvendeznek Babilon felett az ég és a föld és minden benne valók, mert észak felõl eljõnek reá a pusztítók, azt mondja az Úr.

49 Babilon is elesik, Izráel megölöttjei, a mint Babilonban is elhullottak az egész föld megölöttjei.

50 Menjetek el, a kik megszabadultatok a fegyvertõl, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem.

51 Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orczáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az Úr házának szentségébe.

52 Azért ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és meglátogatom az õ faragott képeit, és egész földén sebesültek nyögnek.

53 Ha az égbe hág is fel Babilon, és ha megerõsíti is az õ erõs magaslatát, pusztítók törnek reá tõlem, azt mondja az Úr.

54 Kiáltás hallatszik Babilonból, és a Káldeusok földébõl nagy romlás.

55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, és kiveszíti belõle a nagy zajt, és zúgnak az õ habjai, mint a nagy vizek, hallatszik az õ szavok harsogása.

56 Mert pusztító tör reá, Babilonra, és elfogatnak vitézei, eltörik az õ kézívök, mert a megfizetésnek Istene, az Úr, bizonynyal megfizet.

57 És megrészegítem az õ fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!

58 Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles kõfala földig lerontatik, és az õ büszke kapuit tûz égeti meg, és a népek hiába munkálkodnak, és a nemzetek a tûznek, és kifáradnak.

59 Ez a szó, a melylyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, a ki a Mahásiás fia volt, mikor õ Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala.

60 És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedelmet, a mely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, a melyek megirattak Babilon felõl.

61 És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat,

62 Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertõl baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen.

63 És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe.

64 És ezt mondd: Így merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtõl, a melyet én hozok reá, [akármint] fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 9341

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

9341. 'And from the wilderness even to the River' means from delight belonging to the sensory level even to good and truth belonging to the rational level. This is clear from the meaning of 'setting the boundary' as the full range, dealt with immediately above in 9340; from the meaning of 'the wilderness' as a place where no one lives and nothing is grown, so that when it applies to the spiritual matters of faith and the celestial aspects of love 'the wilderness' is a place where no good nor any truth resides, as is the situation with the level of the senses (that this is what the sensory level of the human mind is like, see end of 9331), for no celestial good nor any spiritual truth exists on the sensory level, only delight and pleasure having a bodily and worldly origin exist there, which being so 'the wilderness' means this outermost level of mind in a member of the Church; and from the meaning of the Euphrates, to which 'the River' refers here, as good and truth belonging to the rational level. The reason why the Euphrates has this meaning is that Assyria lay there, and Assyria or Asshur means the rational level of the mind, 119, 1186.

[2] This rational level is meant by 'the Euphrates' where the words 'from the wilderness to the Euphrates' occur, and also 'from the river of Egypt to the Euphrates', as in Joshua,

From the wilderness and Lebanon even to the great river, the River Euphrates, all the land of the Hittites, and as far as the Great Sea, the going down of the sun, will be your boundary. Joshua 1:4.

And in Moses,

To your seed I will give this land, from the river of Egypt even to the great river, the River Euphrates. Genesis 15:18.

Similarly in David,

You caused a vine to journey out of Egypt. You sent out its shoots even to the sea, and its little branches to the River. Psalms 80:8, 11.

'A vine out of Egypt' stands for the spiritual Church represented by the children of Israel; 'to the sea' and 'to the River' stand for interior truths and forms of good. The like occurs in Micah,

They will come to you from Asshur and the cities of Egypt, and from Egypt even to the River, and from sea to sea, 1 from mountain to mountain. Micah 7:12.

[3] But something different is meant by 'the Euphrates' when, from the middle of the land of Canaan as the standpoint, it is seen to be the furthest limit of the land on one side or that which encloses it on one side. In this case that river means the last and lowest level of the Lord's kingdom, that is, the last and lowest level of heaven and the Church in respect of rational goodness and truth. The fact that the boundaries of the land of Canaan, which were seas and rivers, meant the lowest things in the Lord's kingdom, see 1585, 1866, 4116, 4240, 6516. 'The Euphrates' therefore meant the kinds of truths and forms of good on the sensory level that were in agreement with truths and forms of good on the rational level. But since the sensory level of the human mind lies next to earth and the world and receives its impressions from them, 9331 (end), it does not acknowledge anything as good except that which delights the body, nor anything as truth except that which lends support to that delight. In this sense therefore 'the River Euphrates' means pleasure which is attributable to self-love and love of the world, and falsity that supports it with reasonings based on the illusions of the senses.

[4] These things are meant by 'the River Euphrates' in John,

A voice said to the sixth angel, Release the four angels who are bound at the great river Euphrates. They were released, and they killed a third part of mankind. Revelation 9:14-15.

'The angels bound at the Euphrates' stands for falsities which arise through reasonings based on the illusions of the senses, and which lend support to pleasures attributable to self-love and love of the world. In the same book,

The sixth angel poured out his bowl over the great river Euphrates, and its water was dried up to prepare the way of the kings who were from the rising of the sun. 2 Revelation 16:12.

Here 'the Euphrates' stands for falsities from a similar origin. 'Dried up water' stands for those falsities after they had been removed by the Lord; and 'the way of the kings from the rising of the sun' stands for the fact that at that time the truths of faith were seen by and revealed to those governed by love to the Lord.

'Waters' are truths and in the contrary sense falsities, see 705, 739, 756, 790, 839, 2702, 3058, 3424, 4976, 7307, 8137, 8138, 8568, 9323.

'The way' is truth that has been seen and revealed, 627, 2333, 3477.

'The kings' are those with whom truths exist, 1672, 2015, 2069, 3009, 4575, 4581, 4966, 5044, 5068, 6148.

'The rising' or 'the east' is the Lord, also love from Him and to Him, 101, 1250, 3708.

'The sun' has the same meaning, 1529, 1530, 2440, 2495, 3636, 3643, 4060, 4696, 5377, 7078, 7083, 7171, 7173, 8644, 8812.

[5] In Jeremiah,

You have forsaken Jehovah your God at a time when He led you in the way. For this reason what have you to do with the way of Egypt, that you drink the waters of Shihor, or what [have you to do] with the way of Asshur, that you drink the waters of the River? Jeremiah 2:17-18.

'Leading in the way' stands for teaching truth. 'What have you to do with the way of Egypt, that you drink the waters of Shihor?' stands for, What have you to do with falsities arising through a perverse use of factual knowledge? 'What have you to do with the way of Asshur, that you drink the waters of the River?' stands for, What have you to do with falsities that arise on account of reasonings - reasonings which are based on the illusions of the senses and lend support to pleasures attributable to self-love and love of the world?

[6] In the same prophet,

Jehovah [said] to the prophet, Take the girdle which you have bought, which is over your loins, and arise, go away to the Euphrates, and hide it there in the cleft of a rock. He went away and hid it by the Euphrates. Afterwards it happened at the end of many days, that Jehovah said, Arise, go away to the Euphrates, take from there the girdle. Therefore he went away to the Euphrates and dug, and took the girdle from the place where he had hidden it. But behold, the girdle was spoiled; it was profitable for nothing. Jeremiah 13:3-7.

'The girdle of the loins' is the outward bond that holds within itself all things of love and consequently of faith. 'Being hidden in the cleft of a rock beside the Euphrates' means in a place where faith dwells in obscurity and is rendered no faith at all by falsities that are the product of reasonings. 'The girdle that had been spoiled, so that it was profitable for nothing' stands for the fact that then all the things of love and faith had been broken apart and scattered.

[7] When Jeremiah was to tie a stone to the book written by him and to throw it into the middle of the Euphrates, Jeremiah 51:63, the meaning was that the prophetical part of the Word would be destroyed by like falsities. In the same prophet,

The swift will not flee away, nor the strong man escape. Northwards on the bank of the River Euphrates they have stumbled and fallen. But Jehovah Zebaoth takes revenge on His adversaries, for the Lord Jehovah Zebaoth holds a sacrifice in the land of the north beside the River Euphrates. Jeremiah 46:6, 10.

Here also 'the River Euphrates' stands for truths that have been falsified and forms of good that have been adulterated by reasonings based on illusions, and therefore stands for factual knowledge which lends support to self-love and love of the world.

Poznámky pod čarou:

1. literally, and [to] sea from sea

2. i.e. from the east

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.