Bible

 

Jeremiás 50

Studie

   

1 Az a szó, a melyet szóla az Úr Babilon felõl és a Káldeusok földje felõl, Jeremiás próféta által.

2 Hirdessétek a nemzetek között és hallassátok, emeljétek fel a zászlót: hallassátok és el ne titkoljátok; ezt mondjátok: Bevétetett Babilon, megszégyenült Bél, letöretett Merodák, megszégyenültek az õ faragott képei, letörettek az õ bálványai.

3 Mert északról nép jön fel ellene, pusztává teszi ez az õ földét, és nem lesz, a ki lakozzék benne; embertõl fogva a baromig elfutnak, elmennek.

4 Azokban a napokban, és abban az idõben, azt mondja az Úr, eljõnek az Izráel fiai, õk és a Júda fiai együtt, sírva jönnek és mennek és keresik az Urat, az õ Istenöket.

5 A Sion felõl kérdezõsködnek, arrafelé fordítják orczájokat. Eljõnek és oda adják magokat az Úrnak örök szövetségre, a mely feledhetetlen.

6 Elveszett juhnyáj volt az én népem, pásztorai félrevezették õket, a hegyekben bujdostatták õket, hegyrõl halomra jártak, elfelejtkeztek az õ tanyájukról.

7 A ki csak reájok talált, emésztette õket, és az õ elnyomóik ezt mondták: Nem vétkeztünk, mert vétettek az Úr ellen, pedig igazság otthona, atyáiknak reménysége volt az Úr.

8 Fussatok ki Babilonból és jõjjetek ki Káldea földébõl, és olyanok legyetek, mint a kecskebakok a nyáj elõtt;

9 Mert ímé, én nagy nemzetek gyülekezetét támasztom és hozom fel Babilonra északnak földérõl, és sorakoznak ellene, legott bevétetik. Nyilai olyanok, mint a legyõzhetetlen vitézé, a ki nem tér vissza sikertelenül.

10 És Káldea prédává lesz, a kik prédára vetik õt, mind betelnek vele, azt mondja az Úr.

11 Csak örüljetek, csak tomboljatok örökségem elpusztítói: csak ugrándozzatok, mint a nyomtató tinó, és nyerítsetek, mint a ménlovak.

12 Megszégyenül a ti anyátok, a ti szûlõtök igen csúffá lesz: Ímé, a nemzetek seprejévé, pusztává, szárazfölddé, sivataggá lesz.

13 Az Úr haragja miatt nem lakoznak rajta, hanem egészen pusztasággá lesz, a ki csak átmegy Babilonon, álmélkodik és sziszeget egész veresége felett.

14 Sorakozzatok köröskörül Babilon ellen, mind ti ijjászok, lõjjetek reá, ne kiméljétek a nyilat; mert az Úr ellen vétkezett!

15 Kiáltsatok reá köröskörül, kezét adta, lehullottak az õ szegletkövei, leromlottak az õ kõfalai: bizony az Úr büntetése ez; büntessétek meg õt, és a mint cselekedett, úgy cselekedjetek vele.

16 Vágjátok ki Babilonból a magvetõt és a ki sarlót fog aratás idején; a gyilkos fegyver elõl kiki az õ népéhez szalad, kiki az õ földe felé fut.

17 Elszéledt juhnyáj az Izráel, oroszlánok kergették szét; elõször benyelte õt Assiria királya, végre pedig ez a Nabukodonozor, a babiloni király megtörte az õ csontjait.

18 Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé, én megfenyítem a babiloni királyt és az õ földét, miként megfenyítém az assiriai királyt.

19 És visszaviszem az Izráelt az õ lakhelyére, és Básánban legel és a Kármelen, és az Efraim hegyén és Gileádban megelégszik az õ lelke.

20 Azokban a napokban és abban az idõben, azt mondja az Úr, kerestetik az Izráel bûne, de nem lesz; a Júda vétkei, de nem találtatnak: mert kegyelmes leszek azokhoz, a kiket meghagyok.

21 A kétszer pártütõk földére menj fel, és a meglátogattatás lakóit [irtsd ki,] öljed és irtsad õket, azt mondja az Úr, és mind a szerint cselekedjél, a mint parancsoltam néked.

22 Harczi zaj a földön és nagy romlás.

23 Hogy elmúlott és összetört az egész föld põrölye! milyen útálatossá lett Babilon a nemzetek között.

24 Tõrbe ejtettelek téged, és meg is fogattál Babilon, de nem tudtad, utól érettél és megragadtattál, mert pörlekedtél az Úrral.

25 Felnyitotta az Úr az õ tárházát, és elõhozta az õ haragjának szereit: mert e cselekedet az Úré, a Seregek Uráé Káldea földén.

26 Törjetek reá a szélekrõl, nyissátok fel az õ magtárait, tapodjátok õt, mint a kévét, és irtsátok ki, hogy ne legyen maradéka.

27 Döfjétek le minden tulkát, le velök a vágóhídra! Oh jaj nékik; mert eljött az õ napjok, az õ megfenyíttetésök ideje!

28 A futók és a Babilon földébõl menekülõk zaja megjelentik majd a Sionon az Úrnak a mi Istenünknek bosszúállását, az õ templomáért való bosszúállását.

29 Gyûjtsetek össze Babilon ellen igen sokat, mindenkit a ki kézívet feszít, köröskörül járjatok ellene tábort, hogy senki el ne szaladhasson: fizessetek meg néki az õ cselekedete szerint, a mint õ cselekedett, úgy cselekedjetek vele; mert az Úr ellen kevélykedett, az Izráelnek Szentje ellen!

30 Azért elhullanak az õ ifjai az õ utczáiban, és minden vitéze elvész azon a napon, azt mondja az Úr.

31 Ímé, én ellened vagyok, te kevély, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, mert eljött a te napod, a te megfenyítésed napja.

32 És megbotlik a kevély és elesik, és senki nem lesz, a ki felköltse õt, és tüzet gyújtok az õ városaiban, hogy megemészsze azokat, a kik körülte vannak.

33 Ezt mondja a Seregek Ura: Megnyomoríttattak az Izráel fiai és Júda fiai együtt és mindnyájan, a kik fogságra vitték õket, beléjök ragadnak, nem akarják õket elbocsátani.

34 [De] az õ megváltójok erõs, Seregek Ura az õ neve, bizonynyal felveszi az õ peröket, hogy megnyugtassa e földet, és Babilon lakóit megrettentse.

35 Fegyver [lesz] a Káldeusokon, azt mondja az Úr, és Babilon lakóin és az õ fejedelmein és az õ bölcsein.

36 Fegyver [lesz] az õ varázslóin, és megbolondulnak; fegyver [lesz] az õ vitézein, és elijednek.

37 Fegyver [lesz] az õ lovain és szekerein és az egész egyveleg népen, a mely õ benne van, és hasonlók lesznek az asszonyokhoz. Fegyver [lesz] az õ kincsein, és elprédáltatnak.

38 Szárazság [lesz] az õ vizein, és kiszáradnak, mert bálványok földe az, és faragott képekkel dicsekednek.

39 Azért sakálok lakoznak ott baglyokkal, és struczmadárnak fiai lakoznak benne, és soha többé nem lakják azt, és nem lesznek lakosai nemzedékrõl nemzedékre.

40 A mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát és az õ szomszéd városait, azt mondja az Úr, ép úgy nem lakik ott egy ember sem, és embernek fia sem lakja azt.

41 Ímé, nép jött északról, és nagy nemzet és sok király támad fel a föld határaiból.

42 Ívet és paizst ragadnak, kegyetlenek azok, és semmi irgalmasság nem lesz bennök, szavok mint a tenger zúgása, és lovakon jõnek, mind viadalra készek te ellened, te Babilon leánya!

43 Hallja a babiloni király az õ híröket, és kezei elesnek, szorongás fogja el õt, fájdalom, mint a gyermekszûlõt.

44 Ímé, mint a Jordán erdõségébõl való oroszlán, úgy jön fel az örök[zöld] ligetre, de hamar kiûzöm õt arról, és a ki arra választatott, azt teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hasonlatos hozzám? és ki szab nékem törvényt, és ki az a pásztor, a ki ellenem álljon?

45 Azért halljátok meg az Úr tervét, a melyet Babilon ellen tervezett, és az õ gondolatait, a melyeket Káldea ellen gondolt. Bizony elhajtják õket, a nyáj kicsinyeit, és álmélkodik felettök a legelõ.

46 Babilon bevételének zajától megindul a föld, és kiáltása hallatszik a nemzetek között!

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Explained # 274

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 1232  
  

274. And there were seven lamps of fire burning before the throne, which are the seven spirits of God, signifies Divine truth itself united to Divine good, proceeding from the Lord's Divine love. This is evident from the signification of "seven" as being all things in the complex; also from the signification of "lamps burning with fire before the throne," as being Divine truth united to Divine good proceeding from the Lord's Divine love; for "lamps" signify truths; therefore "seven lamps" signify all truth in the complex, which is the Divine truth; and "fire" signifies the good of love; and since the lamps were seen "burning before the throne" upon which the Lord was, it is signified that truth is from the Lord. As "the seven spirits of God" signify all truths of heaven and the church from the Lord (See Apocalypse Explained above, n. 183, therefore it is said, "which are the seven spirits of God."

(That "seven" signifies all, see above, n. 256 that "fire" signifies the good of love, see Arcana Coelestia 934, 4906, 5215, 6314, 6832, 10055)

[2] That "lamps" signify truths, which are called the truths of faith, can be seen from the following passages in the Word.

In David:

Thy Word is a lamp to my feet, and a light to my path (Psalms 119:105).

The Word is called a "lamp" because it is Divine truth. In the same:

Thou makest my lamp to shine; Jehovah God maketh bright my darkness (Psalms 18:28).

"To make a lamp to shine" signifies to enlighten the understanding by Divine truth; and "to make bright the darkness" signifies to disperse the falsities of ignorance by the light of truth.

In Luke:

Let your loins be girded about, and your lamps shining (Luke 12:35).

The "loins" to be girded signify the good of love (See Arcana Coelestia 3021[1-8], 4280, 4462, 5050-5052, 9961); and "lamps shining" signify the truths of faith from the good of love.

[3] In Matthew:

The lamp of the body is the eye; if the eye be good the whole body is light, if the eye be evil the whole body is darkness. If, therefore, the light be darkness, how great is the darkness (Matthew 6:22-23).

The eye is here called "lucerna," that is, a lighted lamp, because the "eye" signifies the understanding of truth, and therefore the truth of faith; and as the understanding derives its all from the will (for such as the will is, such is the understanding), so the truth of faith derives its all from the good of love; consequently when the understanding of truth is from the good of the will the whole man is spiritual, which is signified by the words, "if the eye be good the whole body is light;" but the contrary is true when the understanding is formed out of the evil of the will; that it is then in mere falsities is signified by the words, "If thine eye be evil the whole body is darkened. If, therefore, the light be darkness, how great is the darkness."

(That "the eye" signifies the understanding, see above, n. 152; and that "darkness" signifies falsities, Arcana Coelestia 1839, 1860, 3340, 4418, 4531, 7688, 7711, 7712.) He who does not know that "eye" signifies the understanding does not apprehend at all the meaning of those words.

[4] In Jeremiah:

I will take away from them the voice of joy and the voice of gladness, the voice of the bridegroom and the voice of the bride, the voice of the millstones and the light of the lamp (Jeremiah 25:10).

"To take away the voice of joy and the voice of gladness" signifies to take away the interior felicity that is from the good of love and the truths of faith; "to take away the voice of the bridegroom and the voice of the bride" signifies to take away all conjunction of good and truth, which makes heaven and the church with man; "to take away the voice of the millstones and the light of the lamp" signifies to take away the doctrine of charity and faith. (What is signified by "millstone" and "grinding," see Arcana Coelestia 4335, 7780, 9995, 10303.)

Likewise in Revelation:

And the light of a lamp shall shine no more in Babylon; and the voice of the bridegroom and of the bride shall be heard no more there (Revelation 18:23).

In Isaiah:

Her 2 salvation as a lamp that burneth (Isaiah 62:1); signifying that the truth of faith should be from the good of love.

In Matthew:

The kingdom of heaven is like ten virgins, who took their lamps and went forth to meet the bridegroom. The five foolish took their lamps, but no oil; but the five prudent took oil also. When, therefore, the bridegroom came, the prudent went in to the wedding, but the foolish were not admitted (Matthew 25:1-12).

"Lamps" here signify the truths of faith, and "oil" the good of love. What the rest of this parable signifies may be seen above n. 252, where the particulars are explained.

  
/ 1232  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for their permission to use this translation.