Bible

 

Jeremiás 44

Studie

   

1 Az a szó, a mely lõn Jeremiáshoz, minden Júdabeliek felõl, a kik laknak vala Égyiptom földében, a kik laknak vala Migdolban, Táfnesben, Nófban és Pátrosz földében, mondván:

2 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ti láttátok mindazt a veszedelmet, melyet ráhoztam volt Jeruzsálemre és Júdának minden városaira, és ímé, azok most pusztává lettek, és senki sem lakozik bennök.

3 Az õ gonoszságokért, a melyet cselekedtek, hogy felingereljenek engem, elmenvén, hogy áldozatot vigyenek és szolgáljanak az idegen isteneknek, a kiket õk nem ismernek vala, sem ti, sem a ti atyáitok.

4 És elküldöttem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém el, mondván: Kérlek, ne cselekedjétek ez útálatos dolgot, a mit gyûlölök.

5 De nem hallgattak, és a fülöket sem hajtották arra, hogy megtérjenek az õ gonoszságokból, és idegen isteneknek ne áldozzanak.

6 Azért kiömlött az én bosszúm és az én haragom, és felgerjedt Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin, és pusztasággá és sivataggá lõnek mind e napig.

7 Most azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Miért szereztek nagy veszedelmet a ti lelketek ellen, hogy kipusztítsatok közületek férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemõt Júda kebelébõl, hogy magatoknak még csak maradékot se hagyjatok;

8 Ingerelvén engem a ti kezeitek alkotásaival, áldozván az idegen isteneknek Égyiptom földén, a melyre ti tartózkodni jöttetek be, hogy veszedelmet szerezzetek magatoknak, és hogy átokban és gyalázatban legyetek e földnek minden nemzeténél?

9 Vajjon elfelejtkeztetek-é a ti atyáitok gonoszságairól és a Júda királyainak gonoszságairól és az õ feleségeiknek gonoszságairól és a ti gonoszságaitokról, a ti feleségeiteknek gonoszságairól, a melyeket Júdának földén cselekedtetek és Jeruzsálemnek utczáin?

10 Nem alázták meg magokat mind e mai napig se, és nem féltek, sem az én törvényem szerint nem jártak, sem az én parancsolataim szerint, a melyeket elõtökbe és a ti atyáitok elébe adtam.

11 Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé, én ellenetek fordítom orczámat veszedelemre, és hogy az egész Júdát kipusztítsam.

12 És felveszem Júdának maradékát, a kik magok elé tûzték, hogy bemennek Égyiptom földére, hogy ott lakozzanak, és mindnyájan megemésztetnek Égyiptom földén, elesnek fegyver miatt, megemésztetnek éhség miatt, kicsinytõl fogva nagyig: fegyver és éhség miatt halnak meg, és átokká, csudává, szidalommá és gyalázattá lesznek.

13 És megfenyítem azokat, a kik Égyiptom földében lakoznak, miképen megfenyítettem a Jeruzsálem[beliek]et fegyverrel, éhséggel és döghalállal.

14 És a Júda maradékai közül, a kik ide jöttek, hogy Égyiptom földében tartózkodjanak, senki sem menekül és szabadul meg, hogy visszatérjen Júdának földébe, a hova lelkök hajtja õket, hogy oda visszatérjenek és ott lakozzanak; mert nem térnek vissza, hanem csak a kik menekülnek.

15 És felelének Jeremiásnak mindama férfiak, a kik tudják vala, hogy az õ feleségeik az idegen isteneknek áldozának, és mindazok az asszonyok, a kik ott állnak vala nagy tömegben, és az egész nép, a mely Égyiptom földén, Pátroszban lakozik vala, mondván:

16 Abban a dologban, a mi végett szóltál nékünk az Úr nevében, nem hallgatunk reád;

17 Hanem csak azt cselekeszszük, a mit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölõ áldozatot viszünk az ég királynéjának, és néki italáldozattal áldozunk, miképen cselekedtünk mi és a mi atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálemnek utczáin, mert akkor beteltünk kenyérrel, és dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk.

18 De a mióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel, és nem viszünk néki italáldozatot: mindenben szûkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk.

19 És hogyha mi az ég királynéjának füstölve áldozunk és néki italáldozatot viszünk: vajjon a mi férjeink híre nélkül csinálunk-é néki béleseket, hogy õt tiszteljük, és néki itali áldozatot vigyünk?

20 Szóla azért Jeremiás az egész népnek, a férfiaknak és az asszonyoknak és az egész népnek, a kik e szót felelték néki, mondván:

21 Avagy a jó illatról, a melyet Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin füstöltetek ti és a ti atyáitok, a ti királyaitok és a ti fejedelmeitek és a föld népe: nem arról emlékezett-é meg az Úr, és nem az jutott-é néki eszébe?

22 És nem szenvedhette tovább az Úr a ti cselekedeteitek gonoszságát, az útálatosságok miatt, a melyeket cselekedtetek, és pusztasággá lett a ti földetek és csudává és átokká, annyira, hogy senki sem lakja mind e napig,

23 A miatt, hogy füstölve áldoztatok, és vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok az Úr szavára, és az õ törvénye és az õ parancsolatai és az õ tanúbizonyságai szerint nem jártatok, azért következett ti reátok ez a veszedelem mind e napig.

24 Monda továbbá Jeremiás az egész népnek és az összes asszonyoknak: Halljátok meg az Úr szavát mind, ti Júdabeliek, kik Égyiptom földén vagytok.

25 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Ti és a ti feleségeitek szóltatok a ti szájatokkal, és végbevittétek a ti kezeitekkel, mondván: Bizonyára teljesítjük a mi fogadásainkat, a melyeket fogadtunk az ég királynéjának, hogy füstölve áldozzunk, és néki italáldozatot vigyünk. Megerõsítvén megerõsítettétek a ti fogadásaitokat, és megcselekedvén megcselekedtétek a ti fogadásaitokat.

26 Azért halljátok meg az Úr szavát mind, ti Júda[beliek,] a kik Égyiptom földében lakoztok: Ímé, én az én nagy nevemre megesküdtem, azt mondja az Úr, hogy egyetlen Júdabeli férfiú szája sem fogja az én nevemet kiejteni, mondván: Él az Úr Isten, egész Égyiptom földén!

27 Ímé, én vigyázok reájok az õ kárukra és nem javukra, és megemésztetik Júdának minden férfia, a kik Égyiptom földén vannak, fegyver miatt, éhség miatt, mígnem mind elfogynak.

28 De a kik a fegyvertõl megszabadulnak, visszatérnek Égyiptom földérõl Júdának földére, szám szerint kevesen, és mind megtudják Júdának maradékai, a kik bementek Égyiptom földébe, hogy ott tartózkodjanak: melyik szó teljesedik be, az enyém-é vagy az övék?

29 És ez lesz néktek a jel, azt mondja az Úr, hogy én meglátogatlak titeket ezen a helyen, hogy megtudjátok, hogy bizonyára megállanak az én beszédeim a reátok következendõ veszedelem felõl.

30 Ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom Faraó Ofrát, Égyiptom királyát az õ ellenségeinek kezébe és az õ lelkét keresõk kezébe, miképen odaadtam Sedékiást, a Júda királyát Nabukodonozornak, a babiloni királynak, az õ ellenségének és az õ lelkét keresõnek kezébe.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Coronis (An Appendix to True Christian Religion) # 54

  
/ 60  
  

54. III. THE THIRD STATE OF THIS CHURCH WAS DECLINE FROM TRUE REPRESENTATIVE WORSHIP INTO IDOLATRY, AND THEN WAS ITS VASTATION, OR EVENING. Some notable things were adduced above respecting the difference between representative worship and idolatrous worship, from which it may be plainly seen, that, so long as the types, figures and signs, which were seized upon by the senses of the body as objects of religion by the men of the Noachian and Israelitish Churches, were not at the same time regarded from a higher, or interior, idea, nearly approaching to a spiritual one, truly representative worship easily declined with them into idolatry. As for example: If, in reference to the tabernacle, they did not think at the same time of heaven and the Church, and of God's dwelling-place in these; concerning the bread of faces (or shewbread) therein, they did not think at the same time of the heavenly bread for the nourishment of the soul; concerning the incense and the burning of it upon the golden altar there, they did not think at the same time about worship from faith and charity, that this is what ascends to Jehovah as a grateful odour; about the lights in the lamps of the golden candlestick, when lighted, they did not think at the same time of the enlightenment of the understanding in the objects of their religion; and about the eating of the holy things, so that they did not at the same time think about the appropriation of heavenly foods, and also about the holy refreshment of their spirits from the performance of the sacrifices: and in like manner with the other things. It is hence manifest, that, if the man of the representative Church did not at the same time look upon the things belonging to that worship with a rational spirit enlightened by heavenly light from the Lord, but only with a rational spirit informed by the natural light (lumen) of the world from self, he could easily be carried away from genuine representative worship into idolatrous worship, and so be vastated; for vastation is nothing else but a turning aside, decline and falling away from representative to idolatrous worship; which two kinds of worship are alike as to external appearance, but not as to internal appearance.

[2] On account of this proneness to fall away from one worship which in itself was heavenly, into another which in itself was infernal, the interior things of the Church and of religion-namely, concerning heaven and hell, the resurrection, and the life of their spirits after death, and, also, the immortality of their souls, regeneration, and, in short, the interior things respecting faith and charity; -could not be revealed before the Lord's Advent, and then by light from Him, inasmuch as they would have looked upon them scarcely otherwise than as one looks at birds over the head, or meteors in the air. And, further, they would have covered them over so thickly with the mere fallacies of the senses, that, moreover, not a single vestige of the spiritual things revealed would have been visible, except as much as the tip of the nose in respect to the face, or a fingernail in respect to the hands. They would also have so distorted them, that they would have appeared in the presence of the angels no otherwise than like a sea-monster dressed out in a cloak, a mitre on the head, and with a face, after being shaved and painted, like that of an ape-whose face is destitute of hair: and they would also have appeared before the angels like a statue fitted with movable joints and hollowed out; which, some accomplice being introduced into it, would walk about, act and speak, and at length cry out to the superstitious multitude, "Prostrate yourselves; call upon me; behold me, your tutelar deity, your protector, to whom belongs holiness and divine a power." [3] Could the ideas of the thought of these concerning the spiritual things of the Church be superior to the ideas of thought of Nicodemus, who was a teacher, on regeneration, which was that of the whole man being re-born in his mother's womb? for he said:

How can a man be born anew? Can he enter the second time into his mother's womb?

To whom the Lord answered,

Art thou a master in Israel, and knowest not these things?... If I have told you earthly things and ye believe not, how will ye believe if I shall tell you more than heavenly things? (John 3:3-4, 9-10, 12).

They would have raved in like manner, if interior things, which in their essence are spiritual, concerning faith and charity, and also the life after death, and respecting the state of heaven and hell, had been disclosed to them. Wherefore, to open the internal sight of their mind or spirit, as to its higher region, which alone heavenly light illuminates, before the coming of the Lord-who came into the world as "the Light," as He Himself says (John 1-4; 8:12; 12:35-36, 46) - was as impossible as it is to make a horse fly and turn it into Pegasus, or a stag run in the air, or a calf upon the waters; yea, as it would be to convert an agate into a ruby, a crystal into a diamond, or to put a vein of silver into a common stone, or to make a laurel-tree produce grapes, a cedar olives, a poplar and an oak pears and apples; therefore, also, as impossible as to infuse the intelligence of the learned Oedipus into the listening Davus.

  
/ 60  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.