Bible

 

Jeremiás 31

Studie

   

1 Az idõben, monda az Úr, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és õk az én népemmé lesznek.

2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertõl megmenekedett nép, [az Isten õ elõtte] menvén, hogy megnyugtassa õt, az Izráelt.

3 Messzünnen [is] megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.

4 Újra felépítlek téged, és felépülsz, oh Izráel leánya. Újra felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregében jösz ki.

5 Még szõlõket plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.

6 Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.

7 Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát.

8 Ímé, én elhozom õket észak földébõl, és összegyûjtöm õket a földnek széleirõl, közöttök lesz vak, sánta, viselõs és gyermek- szûlõ is lesz velök, mint nagy sereg jõnek ide vissza.

9 Siralommal jõnek és imádkozva hozom õket, vezetem õket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsõszülöttem.

10 Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyûjti õt össze, és megõrzi, mint a pásztor a maga nyáját.

11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erõsebbnek kezébõl.

12 És eljõnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az õ lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.

13 Akkor vígadoz a szûz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az õ siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom õket az õ bánatukból.

14 És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.

15 Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az õ fiait, nem akart megvígasztaltatni az õ fiai felõl, mert nincsenek.

16 Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földébõl térnek vissza.

17 Jövendõdnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajõnek az õ határaikra.

18 Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.

19 Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam [bûnömet,] és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.

20 Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem õ róla, azért az én belsõ részeim megindultak õ rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!

21 Rendelj magadnak útjelzõket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jõjj vissza Izráelnek leánya, jõjj vissza ide a te városodba!

22 Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új [rendet ] teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.

23 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az õ városaiban, mikor visszahozom az õ foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!

24 És ott lakoznak majd Júda és minden õ városa, a szántóvetõk és baromtartók együttesen.

25 Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhezõ lelket megelégítek.

26 Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.

27 Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.

28 És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam õket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam õket, azt mondja az Úr!

29 Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.

30 Sõt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.

31 Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.

32 Nem ama szövetség szerint, a melyet az õ atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam õket, hogy kihozzam õket Égyiptom földébõl, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.

33 Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az õ belsejökbe helyezem, és az õ szívökbe írom be, és Istenökké leszek, õk pedig népemmé lesznek.

34 És nem tanítja többé senki az õ felebarátját, és senki az õ atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert õk mindnyájan megismernek engem, kicsinytõl fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az õ bûneiket, és vétkeikrõl többé meg nem emlékezem.

35 Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt [szabott] a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az õ neve:

36 Ha eltünnek e törvények elõlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én elõttem nép ne legyen.

37 Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!

38 Ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.

39 És kijjebb megy még a mérõkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.

40 És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mezõ a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Coronis (An Appendix to True Christian Religion) # 27

  
/ 60  
  

27. II. THE SECOND STATE OF THIS MOST ANCIENT CHURCH, OR ITS PROGRESSION INTO LIGHT, AND DAY, is described in the second chapter of Genesis, by these words:

God planted a garden in Eden at the East, and there He put the man whom He had formed, to dress it and to keep it. And Jehovah made to spring forth every tree pleasant to the sight, and good for food; the tree of life also in the midst of the garden, and the tree of the knowledge of good and evil. And a river went forth out of Eden to water the garden, which was made into four heads, in the first of which was gold and the schoham stone. And Jehovah God commanded the man, saying, Of every tree of the garden, eat; but of the tree of the knowledge of good and evil, eat not (Gen. 2:8-17).

The progression of this Church into light, or day, is described by Adam's being placed in the garden of Eden, because by a garden is signified the Church as to its truths and goods. That there "went forth out of Eden a river which became into four heads, in the first of which was gold and the schoham stone," signifies that in that Church there was the doctrine of good and truth; for a "river" signifies doctrine, "gold" the good thereof, and "schoham stone" its truth. That two trees were placed in that garden, the one of life, and the other of the knowledge of good and evil, was because the "tree of life" signifies the Lord, in whom and from whom is the life of heavenly love and wisdom, which in itself is eternal life; and the "tree of the knowledge of good and evil" signifies man, in whom is the life of infernal love, and thence insanity in the things of the Church, which life considered in itself is eternal death. That it was allowable to eat of every tree of the garden except of the "tree of the knowledge of good and evil" signifies free-determination in spiritual things; for all things in the garden signified spiritual things, and without free-determination in those, a man can in no wise advance into light, that is, into the truths and goods of the Church, and procure for himself life; for, if he does not aim at and strive after this, he procures to himself death.

[2] That a "garden" signifies the Church as to its truths and goods, is owing to the correspondence of a tree with man; for a tree, in like manner as man, is conceived from seed; is put forth from the womb of the earth as a man from the womb of his mother; it grows in height in like manner, and extends itself into branches as he into members; clothes itself with leaves, and adorns itself with flowers as man does with natural and spiritual truths; and also produces fruits as man does goods of use. Hence it is that in the Word a man is so often likened to a "tree," and hence the Church to a "garden"; as in the following passages:

Jehovah will set out her desert like Eden, and her solitude like the garden of Jehovah (Isa. 51:3);

speaking of Zion, by which is signified the Church in which God is worshipped according to the Word.

Thou shalt be like a watered garden, and like a spring of waters, whose waters shall not lie (Isa. 58:11; Jer. 31:12);

where also the Church is treated of.

Thou art full of wisdom, and perfect in beauty; thou hast been in Eden the garden of God; every precious stone was thy covering (Ezek. 28:12-13);

respecting Tyre, by which is signified the Church as to the knowledges of truth and good.

How good are thy dwellings, O Israel! as valleys they are planted, and as gardens beside the river (Num. 24:5-6);

by Israel is signified the spiritual Church; but by Jacob, the natural Church in which there is something spiritual.

Nor was any tree in the garden of God equal to him in beauty; so that all the trees of Eden, in the garden of God, envied him (Ezek. 31:8-9);

speaking of Egypt and Assyria, by which, where mentioned in a good sense, the Church is signified as to knowledges and as to perceptions.

To him that overcometh will I give to eat of the tree of life, which is in the midst of the paradise of God (Rev. 2:7).

[3] Owing to the correspondence of a garden with the Church, it comes to pass that everywhere in the heavens gardens appear, producing leaves, flowers and fruits according to the states of the Church with the angels; and it has been told me, that in some of the gardens there, trees of life are observed in the middle parts, and trees of the knowledge of good and evil in the boundaries, as a sign that they are in free-determination in spiritual things. The Church is over and over again described in the Word by a "garden," a "field," and a "sheepfold"; by a "garden" from the trees, as has been mentioned above; by a "field" from its crops, wherewith man is nourished; by a "sheepfold" from the sheep, by which are meant the faithful and useful.

  
/ 60  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.