Bible

 

Jeremiás 25

Studie

   

1 Az a beszéd, a mely lõn Jeremiáshoz az egész Júda népe felõl, Joákim negyedik esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az elsõ esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak;

2 A melyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván:

3 Jósiásnak tizenharmadik esztendejétõl fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendõ óta) szóla az Úr nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok.

4 És elküldte az Úr ti hozzátok minden õ szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra.

5 Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekbõl, hogy lakhassatok a földön, a melyet az Úr adott néktek és a ti atyáitoknak öröktõl fogva örökké.

6 És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok õket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.

7 De nem hallgattatok reám, azt mondja az Úr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre.

8 Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:

9 Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom õket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem õket és csudává és szörnyûséggé teszem õket és örökkévaló pusztasággá.

10 És elveszem tõlök az öröm szavát, a vígasság szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.

11 És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.

12 És mikor eltelik a hetven esztendõ, meglátogatom a babiloni királyon és az õ népén az õ álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.

13 És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket szóltam felõle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felõl.

14 Mert õ rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nékik az õ cselekedeteik szerint és az õ kezeiknek munkája szerint.

15 Mert ezt mondotta az Úr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezembõl e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged.

16 Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, a melyet én közéjök bocsátok.

17 És elvevém a pohárt az Úr kezébõl, és megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az Úr:

18 Jeruzsálemet és Júda városait, az õ királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyûséggé és átokká tegyem õket, a mint e mai napon van:

19 A Faraót, Égyiptom királyát, az õ szolgáit és fejedelmeit és minden õ népét,

20 És minden egyveleg népet, és az Úz földének minden királyát, és a Filiszteusok földének minden királyát, és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,

21 Edomot, Moábot és az Ammon fiait,

22 És Tírusnak minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, a kik túl vannak a tengeren,

23 Dedánt és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik lenyírott üstökûek,

24 És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, a kik a pusztában laknak,

25 És Zimrinek minden királyát és Elámnak minden királyát és a Médusok minden királyát,

26 És északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, a melyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik.

27 Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver elõtt, a melyet én küldök közétek.

28 És ha majd a te kezedbõl nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belõle: ezt mondd nékik: Így szól a Seregek Ura: Meg kell innotok.

29 Mert ímé, a város ellen, a mely az én nevemrõl neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, ti pedig egészen megmenekültök-é? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura,

30 Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a magasságból harsog, és az õ szent lakhelyébõl dörög, harsanva harsog az õ házára, riogatva kiált, mint a szõlõtaposók, e föld minden lakosa ellen.

31 Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, õ minden testnek ítélõ birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az Úr.

32 Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettõl a másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitõl.

33 És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétõl fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj.

34 Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok.

35 És nincs hová futniok a pásztoroknak, és menekülniök a nyáj vezéreinek.

36 [Hallatszik] a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az Úr az õ legeltetõ helyöket.

37 Elpusztultak a békességes legeltetõ helyek az Úr felgerjedt haragja miatt.

38 Elhagyta [azokat,] mint az oroszlán az õ barlangját, mert pusztasággá lett az õ földjök a zsarnoknak dühe miatt és az õ felgerjedt haragja miatt.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Apocalypse Explained # 251

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 1232  
  

251. I will come in to him, signifies conjunction. This is evident from the signification of "coming in," as being, in reference to the Lord, to be conjoined with Him (See Arcana Coelestia 3914, 3918, 6782, 6783). The Lord is conjoined with those who receive Him in heart and life, because the Lord enters or flows in into life; He enters or flows in only with those who are in a life of spiritual love, or in a life of charity; for charity is spiritual love. When that love makes a man's life, the Lord enters or flows in through it into the truths of faith, and causes man to see, or to know them; from this man has the spiritual affection of truth. It is a great mistake to suppose that the Lord enters or flows in into faith alone or into faith separate from charity with man; in such a faith there is no life, for it is like the breathing of the lungs without the inflow from the heart, which breathing would be only a lifeless movement, for the breathing of the lungs is made alive by the inflow from the heart, as is well known.

This makes clear by what way the Divine proceeding from the Lord is admitted, namely, by the way of the heart, that is, of the love; whether you say the heart or the love, it is the same as the life of the spirit therefrom. Love makes man's life, as anyone may know and see if he is only willing to give thought to it; for what is a man without love? Is he not a stock? Therefore, as the love is so is the man. Love is willing and doing, for what man loves he wills and does. An idea of the good of charity and of the truth of faith may be formed from the sun's light and heat. When the light that proceeds from the sun is conjoined with heat, as in spring and summer time, then all things of the earth bud and blossom; but when there is no heat in the light, as in winter time, then all things of the earth become torpid and die. Spiritual light also is the truth of faith, and spiritual heat is the good of charity. From this an idea may be formed of the man of the church; that when faith with him is conjoined to charity he is like a garden and a paradise; but when faith in him is not conjoined to charity he is like a desert, or a land covered with snow.

  
/ 1232  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for their permission to use this translation.

Ze Swedenborgových děl

 

Heaven and Hell # 470

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 603  
  

470. MAN AFTER DEATH IS SUCH AS HIS LIFE HAD BEEN IN THE WORLD.

Every Christian knows from the Word that one's own life awaits him after death; for it is there said in many passages that man will be judged and rewarded according to his deeds and works; and no one who thinks from good and from real truth can help seeing that he who lives well goes to heaven and that he who lives wickedly goes to hell. But the evil man is unwilling to believe that his state after death is according to his life in the world; he thinks, especially when he is sick, that heaven is granted to everyone out of pure mercy, whatever his life may have been, and that this is done in accordance with his faith, which he separates from life.

  
/ 603  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for their permission to use this translation.