Bible

 

Jeremiás 22

Studie

   

1 Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:

2 És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!

3 Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébõl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok [és] rajta ne erõszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.

4 Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén õ, az õ szolgái és az õ népe.

5 Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.

6 Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, a melyekben nem laknak.

7 És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az õ fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.

8 És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?

9 És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek frigyét, és idegen istenek elõtt borultak le és azoknak szolgáltak.

10 Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jõ vissza többé, és az õ szülõföldjét nem látja meg.

11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felõl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felõl, a ki uralkodik az õ atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybõl, nem tér többé ide vissza.

12 Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.

13 Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az õ felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.

14 A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.

15 Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.

16 Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felõlem? azt mondja az Úr!

17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erõszak elkövetésére.

18 Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják õt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.

19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!

20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretõid mind tönkre jutottak.

21 Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!

22 Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretõid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.

23 Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülõ vajudása?

24 Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.

25 És odaadlak téged a te lelked keresõinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétõl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.

26 És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.

27 És nem jõnek vissza arra a földre, a melyre az õ lelkök visszajõni kivánkozik.

28 Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el õt és az õ magvát, és dobták olyan földre, a melyet õk nem ismernek?

29 Föld, Föld, Föld! halld meg az Úrnak szavát!

30 Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elõmenetele az õ idejében; mert senkinek, a ki az õ magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 5317

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

5317. 'And Pharaoh took off his ring from upon his hand' means a confirmation regarding the power which belonged at first to the natural. This is clear from the representation of 'Pharaoh' as the natural, dealt with already; from the meaning of 'ring' as a confirmation, dealt with below; and from the meaning of 'hand' as power, dealt with in 878, 3091, 3387, 4931-4937, 5296. From this it is evident that 'he took off the ring from upon his hand' means that the natural renounced the power which at first belonged to itself, and that 'he put it onto Joseph's hand', as stated next, means that it passed all that power over to the celestial of the spiritual. The fact that 'the ring upon the hand' means a confirmation regarding power is not easy to show from parallel places in the Word, because no references are made to rings worn on the hand, apart from the following in Luke, where the father of the son who had squandered everything said to his servants,

Bring out the best robe and put it on him, and put a ring upon his hand and shoes on his feet. Luke 15:22.

Here also, as before, 'a ring' means a confirmation regarding power in the house, such as a son possesses. The same meaning is evident even from the customs which have come down to us from ancient times, such as the customs followed at betrothals and weddings, also at inaugurations, when rings are placed upon the hand. By these rings too a confirmation regarding power is meant. In addition to this, signets, which were likewise worn on the hand, Jeremiah 22:24, mean consent and confirmation, see 4874.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.