¹ És szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben.

² Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.

³ Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a méltóságban, elsõ a hatalomban.

⁴ Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.

⁵ Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök.

⁶ Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.

⁷ Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.

⁸ Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai.

⁹ Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki veri õt fel?

¹⁰ Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.

¹¹ Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében.

¹² Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.

¹³ Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s határának széle Czídonig ér.

¹⁴ Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész.

¹⁵ S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.

¹⁶ Dán ítéli az õ népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.

¹⁷ Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.

¹⁸ Szabadításodra várok Uram!

¹⁹ Gád! had háborgatja; majd õ hág annak sarkába.

²⁰ Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

²¹ Nafthali, gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves.

²² Termékeny fa József, termõ ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kõfalat.

²³ Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:

²⁴ De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétõl, onnan, Izráel pásztorától, kõsziklájától.

²⁵ Atyád Istenétõl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlõk és anyaméh áldásaival.

²⁶ Atyád áldásai meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl kiválasztatottnak koponyájára.

²⁷ Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.

²⁸ Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az õ atyjok, mikor õket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

²⁹ És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.

³⁰ Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezõvel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.

³¹ Oda temették el Ábrahámot és Sárát az õ feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az õ feleségét; s oda temettem el Leát is.

³² Szerzemény e mezõ és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.

³³ És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az õ népéhez takaríttaték.

¹ "Comfort, Comfort my people," says your God.

² "Speak comfortably to Jerusalem; and call out to her that her warfare is accomplished, that her iniquity is pardoned, that she has received of Yahweh's hand double for all her sins."

³ The voice of one who calls out, "Prepare the way of Yahweh in the wilderness! Make a level highway in the desert for our God.

⁴ Every valley shall be exalted, and every mountain and hill shall be made low. The uneven shall be made level, and the rough places a plain.

⁵ The glory of Yahweh shall be revealed, and all flesh shall see it together; for the mouth of Yahweh has spoken it."

⁶ The voice of one saying, "Cry!" One said, "What shall I cry?" "All flesh is like grass, and all its glory is like the flower of the field.

⁷ The grass withers, the flower fades, because Yahweh's breath blows on it. Surely the people are like grass.

⁸ The grass withers, the flower fades; but the word of our God stands forever."

⁹ You who tell good news to Zion, go up on a high mountain. You who tell good news to Jerusalem, lift up your voice with strength. Lift it up. Don't be afraid. Say to the cities of Judah, "Behold, your God!"

¹⁰ Behold, the Lord Yahweh will come as a mighty one, and his arm will rule for him. Behold, his reward is with him, and his recompense before him.

¹¹ He will feed his flock like a shepherd. He will gather the lambs in his arm, and carry them in his bosom. He will gently lead those who have their young.

¹² Who has measured the waters in the hollow of his hand, and marked off the sky with his span, and calculated the dust of the earth in a measure, and weighed the mountains in scales, and the hills in a balance?

¹³ Who has directed the Spirit of Yahweh, or has taught him as his counselor?

¹⁴ Who did he take counsel with, and who instructed him, and taught him in the path of justice, and taught him knowledge, and showed him the way of understanding?

¹⁵ Behold, the nations are like a drop in a bucket, and are regarded as a speck of dust on a balance. Behold, he lifts up the islands like a very little thing.

¹⁶ Lebanon is not sufficient to burn, nor its animals sufficient for a burnt offering.

¹⁷ All the nations are like nothing before him. They are regarded by him as less than nothing, and vanity.

¹⁸ To whom then will you liken God? Or what likeness will you compare to him?

¹⁹ A workman has cast an image, and the goldsmith overlays it with gold, and casts silver chains for it.

²⁰ He who is too impoverished for such an offering chooses a tree that will not rot. He seeks a skillful workman to set up an engraved image for him that will not be moved.

²¹ Haven't you known? Haven't you heard, yet? Haven't you been told from the beginning? Haven't you understood from the foundations of the earth?

²² It is he who sits above the circle of the earth, and its inhabitants are like grasshoppers; who stretches out the heavens like a curtain, and spreads them out like a tent to dwell in;

²³ who brings princes to nothing; who makes the judges of the earth like meaningless.

²⁴ They are planted scarcely. They are sown scarcely. Their stock has scarcely taken root in the ground. He merely blows on them, and they wither, and the whirlwind takes them away as stubble.

²⁵ "To whom then will you liken me? Who is my equal?" says the Holy One.

²⁶ Lift up your eyes on high, and see who has created these, who brings out their army by number. He calls them all by name. by the greatness of his might, and because he is strong in power, Not one is lacking.

²⁷ Why do you say, Jacob, and speak, Israel, "My way is hidden from Yahweh, and the justice due me is disregarded by my God?"

²⁸ Haven't you known? Haven't you heard? The everlasting God, Yahweh, The Creator of the ends of the earth, doesn't faint. He isn't weary. His understanding is unsearchable.

²⁹ He gives power to the weak. He increases the strength of him who has no might.

³⁰ Even the youths faint and get weary, and the young men utterly fall;

³¹ But those who wait for Yahweh will renew their strength. They will mount up with wings like eagles. They will run, and not be weary. They will walk, and not faint.