Bible

 

1 Mózes 47

Studie

   

1 Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak.

2 És võn ötöt az õ testvérei közûl, és állítá õket a Faraó elé.

3 És monda a Faraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.

4 És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.

5 És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.

6 Égyiptom földe ímé elõtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselõivé.

7 Bevivé József Jákóbot is az õ atyját, és állítá õt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.

8 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?

9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendõ; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak.

10 És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.

11 Megtelepíté tehát József az õ atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.

12 És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.

13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.

14 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.

15 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?

16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.

17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért.

18 Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második esztendõben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.

19 Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.

20 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.

21 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétõl másik széléig.

22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az õ földjöket.

23 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.

24 És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.

25 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei elõtt, és szolgái leszünk a Faraónak.

26 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé.

27 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.

28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendõ.

29 És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az õ fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te elõtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban.

30 Midõn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az õ sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.

31 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 6073

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

6073. What are your works? That this signifies about services and uses, is evident from the signification of “works,” as being goods (n. 6048), thus services and uses, for these are goods. All the goods which are called goods of charity are nothing but uses, and uses are nothing but works for the neighbor, for our country, for the church, for the Lord’s kingdom. Moreover regarded in itself charity itself does not become charity until it comes into act and becomes work. For to love anyone, and not do him good when we have the power, is not to love him; but to do him good when we have the power, and to do it from our hearts, this is to love him; and then all things of charity toward him are contained within the very deed or work; for a man’s works are the complex of all things of his charity and faith, and are what are called spiritual goods, and indeed become goods by exercise, that is, by means of uses.

[2] As the angels who are in heaven are in good from the Lord, they long for nothing more than to perform uses. These are the very delights of their life, and it is also according to uses that they enjoy bliss and happiness (see n. 453, 454, 696, 997, 3645), which likewise the Lord teaches in Matthew:

The Son of man shall come in the glory of His Father with His angels; and then shall He render to everyone according to his works (Matthew 16:27);

by “works” here are not meant works such as they appear in the outward form, but such as they are in their inward form, namely, such as is the charity contained in them; the angels regard works in no other way.

[3] And because a man’s works are the complex of all things of his charity and faith, and the life causes charity to be charity and faith to be faith, thus good, therefore the Lord loved John more than the rest of His disciples, and he lay on His breast at supper (John 21:20); for by him were represented the goods or works of charity (see pref a (2760) ces to Genesis 18 and 22); for which reason also the Lord said unto him, “Follow Me,” and not to Peter, by whom was represented faith (see the s ame prefaces (2760)). Wherefore faith, which is “Peter,” said with indignation, “Lord, what shall this man do? Jesus said unto him, If I will that he remain till I come, what is that to thee? follow thou Me” (John 21:21-23). By this was also foretold that faith would despise works, and yet that these are near the Lord, as may also be clearly seen from the Lord’s words to the sheep and to the goats (Matthew 25:34-46), wherein nothing but works are recounted. And that faith would reject the Lord is evident from the representation by Peter when he denied Him thrice; that he did this at night, signifies the last time of the church, when there is no longer any charity (see n. 6000); that he did it thrice signifies that this condition is then complete (n. 1825, 2788, 4495, 5159); that it was before the cock crew, signifies before newness of the church would arise, for the twilight and morning which follow the night signify the first of the church (n. 2405, 5962).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.