Bible

 

1 Mózes 43

Studie

   

1 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.

2 És lõn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az õ atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.

3 És felele néki Júda, mondván: Erõsen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerûljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.

4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;

5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerûljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.

6 És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?

7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felõlünk és nemzetségünk felõl, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?

8 És monda Júda Izráelnek, az õ atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.

9 Én leszek kezes érette, az én kezembõl kérd elõ. Ha vissza nem hozom õt hozzád, és elõdbe nem állítom õt, mind éltig bûnös legyek elõtted.

10 Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.

11 És monda nékik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan így [kell lenni,] akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseibõl a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fûszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.

12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.

13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.

14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.

15 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az õ kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József elõtt.

16 A mint meglátá József õ velök Benjámint, monda az õ háza gondviselõjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.

17 És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.

18 És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék õket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely elõször a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.

19 És járulának József házának gondviselõjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.

20 És mondának: Kérünk uram! Ennekelõtte alájöttünk vala eleséget venni.

21 És lõn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az õ zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.

22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.

23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.

24 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az õ szamaraiknak.

25 Õk pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.

26 Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elõtte a földig.

27 És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirõl nékem szóltatok? él-é még?

28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.

29 És felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!

30 Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az õ öcscse iránt, és erõlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.

31 Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.

32 És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elõtt.

33 Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.

34 Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának õ nála.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 5614

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

5614. 'We would by now have returned these two times' means that spiritual life, exterior and interior, [would have been restored]. This is clear from the meaning of 'going' as living, dealt with above in 5605, and therefore 'going back' is a subsequent phase of living (for they went to Egypt to acquire grain for themselves, and 'grain' means the good of truth that is the product of spiritual life); and from the meaning of 'these two times', since this has reference to life, as exterior life and interior life. The corn which they received the first time meant exterior life, which is life in the natural, for the reason, dealt with in the previous chapter, that they did not have the intermediary with them. But the grain which they receive this time means interior life, for now they did have Benjamin, who is the intermediary, with them, this being the subject in the present chapter and the next one. All this explains why 'we would by now have returned these two times' means spiritual life, exterior and interior.

[2] It is bound to seem strange that these things are meant, especially to someone who has no knowledge of what is spiritual; for it seems as though 'returning these two times' does not have the vaguest connection with what is actually meant, namely spiritual life. But this really is the inner meaning of these words. Indeed - if you are willing to believe it - that spiritual meaning is what the interior thought of a person moved by good comprehends, for that interior thought exists on the same level as the internal sense, though the person himself is totally ignorant of this while he lives in the body. For the internal or spiritual sense, which exists on the level of his interior thought, comes down without him knowing it into material ideas formed by his senses. These ideas rely for their formation on time and space and on the kinds of things that exist in the world, so that it is not evident to him that his interior thought is of such a nature. His interior thought is by nature the same as that of the angels, for his spirit dwells in communion with them.

[3] The fact that the thought of a person moved by good accords with the internal sense may be recognized from the consideration that when he enters heaven after death he knows that internal sense without ever at all having to learn about it, which would by no means be possible if in the world his interior thought had not existed on the same level as that sense. It exists on the same level because of the correspondence between spiritual things and natural ones, the nature of which is such that not even the smallest thing is without correspondence. Therefore since the interior or rational mind of a person moved by good is in the spiritual world and his exterior or natural mind is in the natural world, both of these parts of his mind inevitably engage in thought. But his interior mind thinks on a spiritual level, his exterior mind on a natural level; also what is spiritual comes down into what is natural, and then through correspondence the two act as one.

[4] A person's interior mind, in which the ideas constituting the thought there are called intellectual concepts and are referred to as immaterial ideas, does not rely, when it is engaged in thought, on verbal expressions belonging to any language. Consequently it does not rely on any natural forms. This may be recognized by anyone who is able to stop and reflect on these matters; for he can in an instant see in his mind what he can hardly express verbally in an hour, by the use of general observations which include very many details. The ideas constituting his thought are spiritual ones and are no different in nature, when the Word is read, from the spiritual sense. Even so, that person is quite unaware of this, for the reason already stated that those spiritual ideas flow into the natural and present themselves within natural ideas. Thus those spiritual ideas are in apparent, so completely that unless a person has received instruction in the matter he imagines that the spiritual does not exist unless it is like the natural, indeed that he does not think within his spirit in any different way from that in which he speaks in the body. Such is the way that the natural conceals the spiritual.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.