Bible

 

1 Mózes 32

Studie

   

1 Jákób tovább méne az õ útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.

2 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.

3 Azután külde Jákób követeket maga elõtt Ézsaúhoz az õ bátyjához, Széir földébe, Edóm mezõségébe,

4 És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és idõztem mind ekkorig.

5 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid elõtt.

6 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elõdbe, és négyszáz férfi van vele.

7 Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.

8 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.

9 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:

10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.

11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl; mert félek õ tõle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.

12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.

13 És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az õ bátyjának:

14 Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;

15 Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nõstény szamarat, és tíz szamár vemhet.

16 És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az õ szolgáinak: Menjetek el én elõttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.

17 És parancsola az elsõnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú elõtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek elõtted?

18 Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé õ maga is [jön] utánunk.

19 Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.

20 Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk [jõ]; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem õt az ajándékkal, mely elõttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem elõtte.

21 Elõlméne tehát az ajándék; õ pedig azon éjjel a seregnél hála.

22 Felkele pedig õ azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.

23 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.

24 Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala õ vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.

25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erõt, megilleté csípõjének forgócsontját, és kiméne helyébõl Jákób csípõjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.

26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

27 És monda néki: Mi a te neved? És õ monda: Jákób.

28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyõztél.

29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá õt ott.

30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színrõl színre, és megszabadult az én lelkem.

31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, õ pedig sántít vala csípõjére.

32 Azért nem eszik Izráel fiai a csípõ forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípõje forgócsontjának inahúsa.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 4234

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

4234. 'Jacob went on his way' means the progression of truth so that it might be joined to spiritual and celestial good. This is clear from the representation of 'Jacob' at this point as the truth of the natural. What 'Jacob' represented has been stated already, namely the Lord's Natural. And because the subject in the internal sense where the historical narrative has to do with Jacob is the Lord and how He made His Natural Divine, Jacob therefore first represented truth within that Natural and then truth to which the parallel good meant by Laban had been allied. And once this good had been allied to it Jacob represented that kind of good. That kind of good is not however Divine good within the Natural but intermediate good by means of which He was able to receive Divine good. Jacob represented such intermediate good when he departed from Laban, though essentially that good is truth, which by virtue of being intermediate has the capacity to join itself to Divine good within the Natural. It is that kind of truth that Jacob represents now.

[2] The good however to which that truth was to be joined is represented by 'Esau' - 'Esau' being the Divine Good of the Lord's Divine Natural, see 3300, 3302, 3494, 3504, 3527, 3576, 3599, 3669, 3677. It is the actual joining together of the two - the joining of the Divine truth to the Divine good of the Lord's Divine Natural - that is the subject now in the highest sense. For once Jacob has departed from Laban and come to the Jordan, and so to the place of entry into the land of Canaan, he comes to represent that conjunction; for in the internal sense the land of Canaan means heaven, and in the highest sense the Lord's Divine Human, 3038, 3705. This explains why the words 'And Jacob went on his way' mean the progression of truth so that it might be joined to spiritual and celestial good.

[3] But these matters are such that a full and intelligible explanation of them cannot be given at all, for the reason that not even the learned in the Christian world possess the vaguest notions on the subject. For scarcely any knowledge exists of what man's natural is, or of what his rational is, or of the fact that the two are altogether distinct and separate from each other. Nor is there much knowledge of what spiritual truth is or of the good which goes with that truth, or of the fact that these likewise are distinct and separate. Still less is it known that when a person is being regenerated truth is joined to good, in one distinct and separate way in the natural, in another in the rational, and by means that are countless. In fact it is not even known that the Lord made His Human Divine according to the same order as that by which He regenerates man.

[4] Since therefore not even the vaguest notions exist about these matters, any statements made about them are bound to seem obscure. Nevertheless such statements must be made because the internal sense of the Word cannot be explained in any other way. If nothing else they will show what angelic wisdom is and the nature of it, for the internal sense of the Word is primarily for angels.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.