Bible

 

1 Mózes 26

Studie

   

1 Lõn pedig éhség az országban, amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.

2 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.

3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;

5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.

6 Lakozék azért Izsák Gérárban.

7 És mikor annak a helynek lakosai az õ felesége felõl kérdezõsködének, azt mondja vala: én húgom õ. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú õ.

8 És lõn idõ multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az õ feleségével.

9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged õ; hogyan mondhattad [tehát:] húgom õ!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.

10 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közûl, és bûnt hoztál volna mi reánk.

11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.

12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz annyia, mert megáldá õt az Úr.

13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn.

14 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.

15 És mindazokat a kútakat, melyeket az õ atyjának szolgái Ábrahámnak az õ atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.

16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közûlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.

17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.

18 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az õ atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az õ atyja.

19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élõ víznek forrására akadának ott.

20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala õ vele.

21 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.

22 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.

23 Felméne pedig onnan Beérsebába.

24 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.

25 Oltárt építe azért ott, és segítségûl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az õ sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.

26 Abimélek pedig elméne õ hozzá Gérárból és Akhuzzáth az õ barátja, meg Pikhól az õ hadvezére.

27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyûlöltök engem s elûztetek magatok közûl?

28 Õk pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,

29 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.

30 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.

31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá õket Izsák, és elmenének õ tõle békességgel.

32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felõl, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.

33 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.

34 És mikor Ézsaú negyven esztendõs vala, feleségûl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.

35 És õk valának Izsáknak és Rebekának lelke keserûsége.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 3463

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

3463. 'That Isaac's servants came' means rational concepts. This is clear from the meaning of 'servants' as rational concepts, and also as facts, dealt with in 2567, and from the representation of 'Isaac' as the Lord's Divine Rational, dealt with in 1893, 2066, 2072, 2083, 2630, 3012, 3194, 3210. From what has gone before it is clear what aspect of the Lord is represented here by Isaac, namely the Word as regards its internal sense. For by 'Abimelech, Ahuzzath, and Phicol' are meant matters of doctrine concerning faith which are drawn from the literal sense of the Word, like those matters of doctrine possessed by people who are called 'Philistines' in the good sense. That is, they are people who have no other matters of doctrine than those concerning faith, and yet so far as life is concerned they do what is good, though it is the good of truth. And these matters of doctrine do have a certain link with the internal sense, and so with the Lord.

[2] For people who have no other matters of doctrine than those concerning faith and yet who live according to them are linked in some way to Him, though in a remote way. It is remote for the reason that they do not know from any affection what charity towards the neighbour is, let alone love to the Lord, but only from some concept that belongs to faith. Thus they do not possess any perception of good, only a type of persuasion that that is true and accordingly good which their matters of doctrine tell them to be so. And when they are confirmed in those matters of doctrine they are just as likely to be subject to falsity as to truth, for nothing else than good can confirm a person as to what the truth is.

[3] Truth does indeed teach what good is, but it does so without perception, whereas good teaches what truth is from perception. Anyone may recognize this difference, and also the nature of it, simply from the following general command concerning charity,

All things whatever you would wish people to do to you, do so to them. Matthew 7:12.

The person who acts from this commandment does indeed do what is good to others; but he does it because it is so commanded rather than from any affection in the heart. And as often as he does that good deed he begins from a selfish motive, and also in doing such good his thoughts are of merit. But when he does not act from the commandment but from charity, that is, from affection, his actions begin in the heart, and so in freedom. And as often as he performs that act he begins from the desire itself for what is good, and so that which is a delight to him; and because in this delight he finds reward he has no thought of merit.

[4] From this one may now see what the difference is between doing good from faith and doing it from charity, and that people who do it from faith are more remote from good itself, which is the Lord, than those who do it from charity. The former cannot be easily brought to the good that flows from charity so that they may perceive it because truths are not present in them to any great extent. For no one can be brought to that good unless untruths have been rooted out first, which cannot be effected as long as untruths are so deeply rooted that a person is persuaded that they are truths.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.