Bible

 

1 Mózes 1

Studie

1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

3 És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.

4 És látá Isten, hogy a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.

5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.

6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl.

7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn.

8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap.

9 És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.

10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy .

11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn.

12 Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy .

13 És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.

14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.

15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn.

16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy .

19 És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.

20 És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy .

22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

23 És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn.

25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy .

26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27 Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.

28 És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn.

31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen . És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.

Ze Swedenborgových děl

 

Doctrine of the Sacred Scripture # 14

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 118  
  

14. Where the Lord speaks with His disciples about the end of the age, which is the final period of the church, at the end of His predictions concerning its successive changes in state, He says:

Immediately after the tribulation of those days the sun will be darkened, and the moon will not give its light; the stars will fall from heaven, and the powers of the heavens will be shaken. Then the sign of the Son of man will appear in heaven, and then all the tribes of the earth will mourn; and they will see the Son of man coming on the clouds of heaven with power and great glory. And He will send out His angels with a great sound of a trumpet, and they will gather together His elect from the four winds, from one end of heaven to the other. (Matthew 24:29-31)

[2] This, in the spiritual sense, does not mean that the sun and moon will be darkened, that the stars will fall from heaven, and that a sign of the Lord will appear in the sky. Nor does it mean that people will see Him on the clouds, or at the same time angels with trumpets. Rather each of these predictions has some spiritual meaning having to do with the church, regarding whose state at its end these predictions were made.

Indeed, in the spiritual sense the sun that will be darkened means the Lord in relation to love. The moon that will not give its light means the Lord in relation to faith. The stars that will fall from heaven mean concepts of goodness and truth that will perish. The sign of the Son of man in heaven means an appearance of Divine truth. The tribes of the earth that will mourn mean an absence of any truth as a matter of faith, and of any goodness as a matter of love. The coming of the Son of man on the clouds of heaven with power and glory means the Lord’s presence in the Word and a revelation of Him. The clouds symbolize the Word’s literal sense, and glory the Word’s spiritual sense. The angels with a great sound of a trumpet symbolize heaven and Divine truth coming from it. Gathering the elect from the four winds, from one end of heaven to the other, symbolizes a renewal of the church as regards love and faith.

[3] That this prediction does not mean a darkening of the sun and moon and a falling of the stars to earth is quite clear from the Prophets, in which similar predictions occur regarding the state of the church when the Lord would come into the world. As in Isaiah:

Behold, the day of Jehovah is coming, cruel..., one of wrathful anger.... ...the stars of heaven and their constellations will not give their light; the sun will be darkened in its rising, and the moon will not cause its light to shine. I will visit upon the world its malice.... (Isaiah 13:9-11, cf. 24:21, 23)

In Joel:

(Behold, ) the day of Jehovah is coming..., a day of gloom and pitch darkness.... The sun and moon will darken, and the stars diminish their brightness. (Joel 2:1-2, 10, cf. 2:31, 3:15)

In Ezekiel:

...I will cover the heavens and darken the stars; I will cover the sun with a cloud, and the moon shall not cause her light to shine. All the shining lights of the heavens I will darken..., and bring darkness upon (the) land.... (Ezekiel 32:7-8)

The day of Jehovah means the Lord’s advent, which occurred when there was no longer any goodness and truth left in the church, and no knowledge of the Lord.

  
/ 118  
  

Thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.