Bible

 

Ezékiel 37

Studie

   

1 Lõn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letõn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.

2 És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.

3 És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!

4 És monda nékem: Prófétálj e tetemek felõl és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!

5 Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.

6 És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bõrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

7 És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lõn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az õ teteméhez.

8 És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bõr borította be õket; de lélek nem vala még bennök.

9 És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felõl jõjj elõ lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!

10 És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.

11 És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!

12 Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.

13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!

14 És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.

15 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

16 És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az õ társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az õ társaié.

17 És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.

18 És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?

19 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az õ társait, és teszem õket õ hozzá, a Júda fájához, és összeteszem õket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.

20 És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:

21 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyûjtöm õket mindenfelõl, és beviszem õket az õ földjökre.

22 És egy néppé teszem õket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.

23 És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bûneikkel; és megtartom õket minden oly lakóhelyöktõl, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom õket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.

24 És az én szolgám, Dávid lesz a király õ rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megõrzik és cselekszik.

25 És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon õk és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az õ fejedelmök örökké.

26 És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem õket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.

27 És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és õk nékem népem.

28 És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 1292

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

1292. That 'they found a valley in the land of Shinar' means that worship became more unclean and unholy is clear from the meaning of 'a valley' and from the meaning of 'the land of Shinar'. As regards the meaning of 'a valley', in the Word 'mountains' means love or charity because these are the highest points, or what amounts to the same, inmost features of worship, as shown already in 795. Consequently 'a valley' means that which is below the mountains, that is, the lower, or what amounts to the same, exterior aspect of worship. 'The land of Shinar' however means external worship which has unholiness within it, as shown already in 1183. Thus in this verse the statement that 'they found a valley in the land of Shinar' means that worship became more unclean and unholy.

[2] Verse one dealt with the Church having one lip and its words being one that is, one doctrine in general and in particular. This verse however deals with the decline of the Church - 'they travelled from the east' that is, they began to depart from charity. For to the extent that the Church, or a member of the Church, departs from charity, its worship departs from what is holy, or its worship approaches what is unclean and unholy. The reason 'they found a valley in the land of Shinar' means the decline of the Church, that is, of worship, into unholiness is that a valley is a low-lying area between mountains, which, as has been stated, mean the holy things of love or of charity within worship. This also becomes clear from the meaning of 'a valley' in the Word where in the original language several expressions for valley occur which mean, when used in that sense, things present in worship that are less or more unholy.

[3] That 'valleys' means such things is clear in Isaiah,

The burden of the valley of vision; for the Lord Jehovih Zebaoth has a day of tumult and of trampling and of confusion in the valley of vision. Isaiah 22:1, 5.

'The valley of vision' stands for delusions and for reasonings by which worship is rendered false and at length profaned. In Jeremiah,

How do you say, I have not been defiled, I have not walked after the baals? Look at your way in the valley. Jeremiah 2:23.

'The valley' stands for unclean worship. In the same prophet, They have built the high places of Topheth, which are in the valley of the son of Hinnom. Therefore, behold, the days are coming when it will no more be called Topheth or the valley of the son of Hinnom, but the valley of slaughter. Jeremiah 7:31, 34; 19:6.

'The valley of Hinnom' stands for hell, also for the profanation of truth and good.

[4] In Ezekiel,

Thus said the Lord Jehovih to the mountains and hills, to the ravines and valleys Behold, I, even I, am bringing a sword places. Ezekiel 6:3.

In the same prophet,

I will give to Gog a place there for burial in Israel, the valley of those that pass over towards the east of the sea. And they will call it the valley of the multitude of Gog. Ezekiel 39:11, 15.

This refers to worship in external things, 'the valley' standing for such worship. But when worship has not yet become unholy to that extent, it is described by the word for a valley used here in Genesis 11:2, as in Isaiah,

I will open rivers on the sloping heights, and I will place springs in the midst of valleys; I will make the wilderness into a pool of water, and the dry land into streams of water. Isaiah 41:18.

This refers to people who are in ignorance, that is, without cognitions of faith and charity, and who yet have charity. 'valley' here stands for those people, as does 'valley' in Ezekiel 37:1.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.