¹ És lõn a tizenkettedik esztendõben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

² Embernek fia! kezdj gyászéneket a Faraóról, Égyiptom királyáról, és mondjad néki: Nemzetek fiatal oroszlánja, elvesztél; hiszen te olyan valál, mint a krokodil a tengerekben, mert kijövél folyóidon és megháborítád lábaiddal a vizeket és felzavartad folyóikat.

³ Így szól az Úr Isten: Ezért kivetem rád hálómat sok nép serege által, és kihúznak téged varsámban.

⁴ És leterítlek a földre, a mezõség színére vetlek, és reád szállítom az ég minden madarát, s megelégítem belõled az egész föld vadait.

⁵ S vetem húsodat a hegyekre, és betöltöm a völgyeket rothadásoddal.

⁶ És megitatom áradásod földjét véredbõl mind a hegyekig, s a mélységek megtelnek belõled.

⁷ És mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhõbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével.

⁸ Minden világító testet megsötétítek miattad az égen, és bocsátok sötétséget földedre, ezt mondja az Úr Isten.

⁹ És megszomorítom sok nép szívét, ha elhíresztelem romlásodat a nemzetek között, a földeken, a melyeket nem ismersz.

¹⁰ És cselekszem, hogy elborzadjanak miattad a sok népek, s királyaik rémüljenek el rémüléssel miattad, mikor villogtatom fegyveremet elõttök, s remegni fognak minden szempillantásban, kiki az õ életéért, zuhanásod napján.

¹¹ Mert így szól az Úr Isten: A babiloni király fegyvere jön reád.

¹² Vitézeknek fegyvereivel hullatom el sokaságodat, õk a népek legkegyetlenebbjei mindnyájan; és elpusztítják Égyiptom kevélységét, és elvész minden sokasága.

¹³ És elvesztem minden barmát a sok vizek mellõl, és nem zavarja fel azokat többé ember lába, sem barmok körme azokat föl nem zavarja.

¹⁴ Akkor meghiggasztom vizeiket, és folyóikat, olajként folyatom, ezt mondja az Úr Isten,

¹⁵ Mikor Égyiptom földjét pusztasággá teszem, és kipusztul a föld teljességébõl, mert megverek minden rajta lakót, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

¹⁶ Gyászének ez és sírva énekeljék; a népek leányai énekeljék sírva; Égyiptomról és minden sokaságáról énekeljék sírva, ezt mondja az Úr Isten.

¹⁷ És lõn a tizenkettedik esztendõben, a hónap tizenötödikén, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁸ Embernek fia! sírj Égyiptom sokaságán, és szállítsd alá õt te és a hatalmas nemzetek leányai a mélységek országába azokhoz, kik sírgödörbe szálltak.

¹⁹ Kinél nem voltál volna kedvesebb? Szállj alá, hadd fektessenek a körülmetéletlenek mellé!

²⁰ A fegyverrel megölettek közt essenek el! A fegyver átadatott; húzzátok lefelé õt és minden sokaságát!

²¹ Szólni fognak felõle a vitézek hatalmasai a sír közepébõl együtt az õ segítõivel: alászállottak, hogy itt feküdjenek a körülmetéletlenek, mint fegyverrel megöltek!

²² Itt van Assúr és egész sokasága, körülte sírjai, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el,

²³ A kinek sírjai a sírgödör legmélyén vannak és sokasága az õ sírja körül van, mindnyájan megölettek, fegyver miatt elestek, kik félelmére valának az élõk földjének.

²⁴ Itt van Elám és egész sokasága az õ sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élõk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak.

²⁵ A megölettek között vetettek néki ágyat minden sokaságával, körülte vannak ennek sírjai, mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élõk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak; a megölettek közé vetették õket!

²⁶ Itt van Mések-Tubál és minden sokasága, körülte vannak ennek sírjai, mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élõk földjének.

²⁷ És nem feküsznek együtt az erõsekkel, kik elestek a körülmetéletlenek közül, kik hadiszerszámaikkal szálltak alá a sírba s kiknek az õ fegyvereiket fejük alá tették; mert lõn az õ vétkök csontjaikon, mivelhogy félelmére [valának] a vitézeknek az élõk földjén.

²⁸ Te is a körülmetéletlenek közt rontatol meg, és fekszel a fegyverrel megölettek mellett.

²⁹ Itt van Edom királyaival és minden fejedelmével, kik vettettek erõsségökben a fegyverrel megöltekhez, õk a körülmetéletlenekkel feküsznek s azokkal, a kik sírgödörbe szálltak.

³⁰ Ott vannak észak uralkodói mindnyájan, és minden sidoni, a kik alászálltak a megölettekkel, rettenetes voltukban, erõsségökben megszégyenülve; és feküsznek körülmetéletlenül a fegyverrel megölettek mellett, és viselik gyalázatukat a sírgödörbe szálltak között.

³¹ Ezeket látni fogja a Faraó, és megvígasztalódik minden sokasága felõl; fegyverrel ölettek meg a Faraó és minden õ serege, ezt mondja az Úr Isten,

³² Mert félelmére adtam õt az élõk földjének; ezért ott vetnek ágyat néki a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megölettek mellett, a Faraónak és minden sokaságának, ezt mondja az Úr Isten.

¹ És lõn az Úr szava hozzám, mondván:

² Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg [bele?]

³ Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.

⁴ Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!

⁵ És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;

⁶ Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;

⁷ És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezõnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;

⁸ Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;

⁹ Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megõrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, õ élvén él, ezt mondja az Úr Isten.

¹⁰ És ha erõszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;

¹¹ Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;

¹² A szûkölködõt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;

¹³ Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az õ vére legyen õ rajta!

¹⁴ S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:

¹⁵ A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti,

¹⁶ És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezõnek adja és a mezítelent ruhával befödi;

¹⁷ A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, [hanem] élvén éljen.

¹⁸ Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért.

¹⁹ És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.

²⁰ A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az õ igazsága, és a gonoszon az õ gonoszsága.

²¹ És ha a gonosztevõ megtér minden vétkébõl, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.

²² Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az õ igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.

²³ Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem [inkább] azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?

²⁴ És ha az igaz elhajol az õ igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az õ vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.

²⁵ És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem [inkább] a ti útaitok nem igazságosak-é?

²⁶ Ha elhajol az igaz az õ igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.

²⁷ És ha a gonosztevõ megtér az õ gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az õ lelkét megtartja életben.

²⁸ Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.

²⁹ És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem [inkább] a ti útaitok nem igazságosak-é?

³⁰ Ennekokáért mindeniteket az õ útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektõl, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.

³¹ Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?

³² Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!

⁸ The remnant of Jacob will be among the nations, in the midst of many peoples, like a lion among the animals of the forest, like a young lion among the flocks of sheep; who, if he goes through, treads down and tears in pieces, and there is no one to deliver.

⁹ Let your hand be lifted up above your adversaries, and let all of your enemies be cut off.