Bible

 

Ezékiel 23

Studie

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

   

Komentář

 

Donkeys

  

Donkeys signify things relating to the intelligence of the sensual man; and camels, the things of intelligence in the natural man. (Isaiah 30:6, 7)

In Genesis 12:16, donkeys signify earthly knowledge. (Arcana Coelestia 1486)

In 1 Samuel 9:3, donkeys signify the Lord's preparation for His natural life on Earth. (Arcana Coelestia 2781[5])

In Luke 19:28, 41, a donkey and the foal of an donkey signify the natural man as to good and truth.

(Odkazy: Apocalypse Explained 654)

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 4574

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

4574. 'A nation and a company of nations will be from you' means good and Divine forms of good. This is clear from the meaning of 'a nation' as the good of the Church, dealt with in 1259, 1260, 1362, 1416, 1849, and from the meaning of 'a company of nations' as truths which spring from good, or what amounts to the same, which are forms of good, and as - in the highest sense in which the Lord is the subject - Divine Truths which spring from Divine Good, which are Divine forms of Good.

[2] What forms of good are must be stated first, and after this the fact that 'a company of nations' means such forms. Truths which spring from good are called forms of good because they are nothing else than goods that have been given outward form. Anyone who conceives of truths in any other way, more so anyone who separates them from good, does not know what truths are. Truths do indeed seem to be separate from good and so seem to be forms that exist unconnected to anything else. Yet they seem to be so only to those who have no affection for what is good, that is, people whose thought and speech are at variance with what they will and therefore do. For the human being has been so created that his understanding and will may constitute a united mind; and they do constitute a united mind when the understanding acts in unison with the will, that is, when his thought and speech are in keeping with what he wills and therefore does, in which case also the thoughts in his understanding are the forms which give expression to his will. Thoughts present in the understanding are called truths, for truths belong properly to the understanding, whereas desires present in the will are called goods, for goods belong properly to the will. Consequently, regarded in itself that which exists in the understanding is nothing else than the form taken by that which exists in the will.

[3] But since the expression 'forms' smacks of human philosophy, let an example serve to show that truths are the forms taken by good: Two virtues of everyday life, public or private, are integrity and propriety. Integrity consists in the heartfelt desire for another person's good within everyday life, whereas propriety consists in the demonstration of that integrity in speech and gestures, so that regarded in itself propriety is nothing other than the form which integrity takes, for this is what gives rise to propriety. This being so, when integrity displays itself through propriety, that is, through proper and appropriate speech and gestures, integrity is seen in every aspect of proper behaviour. This is so much the case that everything uttered through speech or expressed through gestures is seen as integrity, for everything is a form or image by means of which integrity shines forth. Integrity and propriety accordingly go together like essence and its form, or what is essential and what is formal. But if anyone severs integrity from propriety - that is, if he bears ill-will towards his fellow man, yet speaks well of him and behaves well towards him - there is no longer any integrity at all in his words or actions, no matter how much he tries to present through propriety an outward form that looks like integrity. It is absence of integrity, and one who is clear-sighted calls it this, because it is either pretentious, fraudulent, or deceitful.

[4] From all this one may see what the situation is with truths and goods. Truths in spiritual life may be likened to propriety in everyday life, and good in spiritual life to integrity in everyday life. This comparison shows what truths are like when they are the forms assumed by good, and what they are like when severed from good. When they are not extensions from good, they are extensions from something bad and are forms assumed by this, no matter how much they may be spoken of as forms assumed by good. As regards 'a company of nations' meaning forms of good, this becomes clear from the meaning of 'nations' as goods, dealt with immediately above. Hence a company or assembly of them is a gathering together of them, which is nothing other than the form they receive; and this, as has been shown, is truth. Since truths are meant, yet 'a nation' means good, not only 'a nation'- it is said - will descend from him but also 'a company of nations'. Otherwise one of the expressions would be sufficient. Furthermore 'company', 'assembly', and 'multitude', when used in the Word, have reference to truths. For 'multitude' or 'being multiplied', see 43, 55, 913, 983, 2846, 2847.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.