¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

² Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

³ És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

⁴ És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

⁵ És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

⁶ Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

⁷ És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

⁸ De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

⁹ Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

¹⁰ Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

¹¹ És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

¹² Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

¹³ És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

¹⁴ És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

¹⁵ Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

¹⁶ És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

¹⁷ És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

¹⁸ És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

¹⁹ És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

²⁰ És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

²¹ És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

²² Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

²³ Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

²⁴ És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

²⁵ És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

²⁶ S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

²⁷ És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

²⁸ Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

²⁹ És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

³⁰ Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

³¹ Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

³² Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

³³ Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

³⁴ Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

³⁵ Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

³⁶ És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

³⁷ Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

³⁸ Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

³⁹ És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

⁴⁰ Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

⁴¹ És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

⁴² És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

⁴³ És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

⁴⁴ És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

⁴⁵ És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

⁴⁶ Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

⁴⁷ És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

⁴⁸ És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

⁴⁹ És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

¹ It was now two days before the feast of the Passover and the unleavened bread, and the chief priests and the scribes sought how they might seize him by deception, and kill him.

² For they said, "Not during the feast, because there might be a riot of the people."

³ While he was at Bethany, in the house of Simon the leper, as he sat at the table, a woman came having an alabaster jar of ointment of pure nard--very costly. She broke the jar, and poured it over his head.

⁴ But there were some who were indignant among themselves, saying, "Why has this ointment been wasted?

⁵ For this might have been sold for more than three hundred denarii, and given to the poor." They grumbled against her.

⁶ But Jesus said, "Leave her alone. Why do you trouble her? She has done a good work for me.

⁷ For you always have the poor with you, and whenever you want to, you can do them good; but you will not always have me.

⁸ She has done what she could. She has anointed my body beforehand for the burying.

⁹ Most certainly I tell you, wherever this Good News may be preached throughout the whole world, that which this woman has done will also be spoken of for a memorial of her."

¹⁰ Judas Iscariot, who was one of the twelve, went away to the chief priests, that he might deliver him to them.

¹¹ They, when they heard it, were glad, and promised to give him money. He sought how he might conveniently deliver him.

¹² On the first day of unleavened bread, when they sacrificed the Passover, his disciples asked him, "Where do you want us to go and prepare that you may eat the Passover?"

¹³ He sent two of his disciples, and said to them, "Go into the city, and there you will meet a man carrying a pitcher of water. Follow him,

¹⁴ and wherever he enters in, tell the master of the house, 'The Teacher says, "Where is the guest room, Where I may eat the Passover with my disciples?"'

¹⁵ He will himself show you a large upper room furnished and ready. Get ready for us there."

¹⁶ His disciples went out, and came into the city, and found things as he had said to them, and they prepared the Passover.

¹⁷ When it was evening he came with the twelve.

¹⁸ As they sat and were eating, Jesus said, "Most certainly I tell you, one of you will betray me--he who eats with me."

¹⁹ They began to be sorrowful, and to ask him one by one, "Surely not I?" And another said, "Surely not I?"

²⁰ He answered them, "It is one of the twelve, he who dips with me in the dish.

²¹ For the Son of Man goes, even as it is written about him, but woe to that man by whom the Son of Man is betrayed! It would be better for that man if he had not been born."

²² As they were eating, Jesus took bread, and when he had blessed, he broke it, and gave to them, and said, "Take, eat. This is my body."

²³ He took the cup, and when he had given thanks, he gave to them. They all drank of it.

²⁴ He said to them, "This is my blood of the new covenant, which is poured out for many.

²⁵ Most certainly I tell you, I will no more drink of the fruit of the vine, until that day when I drink it anew in the Kingdom of God."

²⁶ When they had sung a hymn, they went out to the Mount of Olives.

²⁷ Jesus said to them, "All of you will be made to stumble because of me tonight, for it is written, 'I will strike the shepherd, and the sheep will be scattered.'

²⁸ However, after I am raised up, I will go before you into Galilee."

²⁹ But Peter said to him, "Although all will be offended, yet I will not."

³⁰ Jesus said to him, "Most certainly I tell you, that you today, even this night, before the rooster crows twice, you will deny me three times."

³¹ But he spoke all the more, "If I must die with you, I will not deny you." They all said the same thing.

³² They came to a place which was named Gethsemane. He said to his disciples, "Sit here, while I pray."

³³ He took with him Peter, James, and John, and began to be greatly troubled and distressed.

³⁴ He said to them, "My soul is exceedingly sorrowful, even to death. Stay here, and watch."

³⁵ He went forward a little, and fell on the ground, and prayed that, if it were possible, the hour might pass away from him.

³⁶ He said, "Abba, Father, all things are possible to you. Please remove this cup from me. However, not what I desire, but what you desire."

³⁷ He came and found them sleeping, and said to Peter, "Simon, are you sleeping? Couldn't you watch one hour?

³⁸ Watch and pray, that you may not enter into temptation. The spirit indeed is willing, but the flesh is weak."

³⁹ Again he went away, and prayed, saying the same words.

⁴⁰ Again he returned, and found them sleeping, for their eyes were very heavy, and they didn't know what to answer him.

⁴¹ He came the third time, and said to them, "Sleep on now, and take your rest. It is enough. The hour has come. Behold, the Son of Man is betrayed into the hands of sinners.

⁴² Arise, let us be going. Behold, he who betrays me is at hand."

⁴³ Immediately, while he was still speaking, Judas, one of the twelve, came--and with him a multitude with swords and clubs, from the chief priests, the scribes, and the elders.

⁴⁴ Now he who betrayed him had given them a sign, saying, "Whoever I will kiss, that is he. Seize him, and lead him away safely."

⁴⁵ When he had come, immediately he came to him, and said, "Rabbi! Rabbi!" and kissed him.

⁴⁶ They laid their hands on him, and seized him.

⁴⁷ But a certain one of those who stood by drew his sword, and struck the servant of the high priest, and cut off his ear.

⁴⁸ Jesus answered them, "Have you come out, as against a robber, with swords and clubs to seize me?

⁴⁹ I was daily with you in the temple teaching, and you didn't arrest me. But this is so that the Scriptures might be fulfilled."

⁵⁰ They all left him, and fled.

⁵¹ A certain young man followed him, having a linen cloth thrown around himself, over his naked body. The young men grabbed him,

⁵² but he left the linen cloth, and fled from them naked.

⁵³ They led Jesus away to the high priest. All the chief priests, the elders, and the scribes came together with him.

⁵⁴ Peter had followed him from a distance, until he came into the court of the high priest. He was sitting with the officers, and warming himself in the light of the fire.

⁵⁵ Now the chief priests and the whole council sought witnesses against Jesus to put him to death, and found none.

⁵⁶ For many gave false testimony against him, and their testimony didn't agree with each other.

⁵⁷ Some stood up, and gave false testimony against him, saying,

⁵⁸ "We heard him say, 'I will destroy this temple that is made with hands, and in three days I will build another made without hands.'"

⁵⁹ Even so, their testimony did not agree.

⁶⁰ The high priest stood up in the midst, and asked Jesus, "Have you no answer? What is it which these testify against you?"

⁶¹ But he stayed quiet, and answered nothing. Again the high priest asked him, "Are you the Christ, the Son of the Blessed?"

⁶² Jesus said, "I am. You will see the Son of Man sitting at the right hand of Power, and coming with the clouds of the sky."

⁶³ The high priest tore his clothes, and said, "What further need have we of witnesses?

⁶⁴ You have heard the blasphemy! What do you think?" They all condemned him to be worthy of death.

⁶⁵ Some began to spit on him, and to cover his face, and to beat him with fists, and to tell him, "Prophesy!" The officers struck him with the palms of their hands.

⁶⁶ As Peter was in the courtyard below, one of the maids of the high priest came,

⁶⁷ and seeing Peter warming himself, she looked at him, and said, "You were also with the Nazarene, Jesus!"

⁶⁸ But he denied it, saying, "I neither know, nor understand what you are saying." He went out on the porch, and the rooster crowed.

⁶⁹ The maid saw him, and began again to tell those who stood by, "This is one of them."

⁷⁰ But he again denied it. After a little while again those who stood by said to Peter, "You truly are one of them, for you are a Galilean, and your speech shows it."

⁷¹ But he began to curse, and to swear, "I don't know this man of whom you speak!"

⁷² The rooster crowed the second time. Peter remembered the word, how that Jesus said to him, "Before the rooster crows twice, you will deny me three times." When he thought about that, he wept.