¹ És lõn az Úrnak szava énhozzám, mondván:

² Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert õk pártos ház.

³ És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik elõtt, és vándorolj ki helyedrõl más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert õk pártos ház.

⁴ És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.

⁵ Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.

⁶ Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának.

⁷ Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.

⁸ És lõn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:

⁹ Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?

¹⁰ Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.

¹¹ Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.

¹² És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki õt, orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel [épen] õ a földet.

¹³ És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.

¹⁴ És mindeneket, kik körülte vannak az õ segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánok.

¹⁵ És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba.

¹⁶ De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertõl, éhségtõl s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

¹⁷ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁸ Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.

¹⁹ És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjérõl: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra [vetkõzzék] földje bõségébõl minden lakói álnoksága miatt.

²⁰ És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

²¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²² Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.

²³ Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sõt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.

²⁴ Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgõ jövendölgetés Izráel házának közepette.

²⁵ Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!

²⁶ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²⁷ Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze idõkre prófétál õ.

²⁸ Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.

¹ "Run back and forth through the streets of Jerusalem, and see now, and know, and seek in the broad places of it, if you can find a man, if there are any who does justly, who seeks truth; and I will pardon her.

² Though they say, 'As Yahweh lives;' surely they swear falsely."

³ O Yahweh, don't your eyes look on truth? You have stricken them, but they were not grieved. You have consumed them, but they have refused to receive correction. They have made their faces harder than a rock. They have refused to return.

⁴ Then I said, "Surely these are poor. They are foolish; for they don't know the way of Yahweh, nor the law of their God.

⁵ I will go to the great men, and will speak to them; for they know the way of Yahweh, and the law of their God." But these with one accord have broken the yoke, and burst the bonds.

⁶ Therefore a lion out of the forest shall kill them, a wolf of the evenings shall destroy them, a leopard shall watch against their cities; everyone who goes out there shall be torn in pieces; because their transgressions are many, [and] their backsliding is increased.

⁷ "How can I pardon you? Your children have forsaken me, and sworn by what are no gods. When I had fed them to the full, they committed adultery, and assembled themselves in troops at the prostitutes' houses.

⁸ They were as fed horses roaming at large: everyone neighed after his neighbor's wife.

⁹ Shouldn't I punish them for these things?" says Yahweh; "and shouldn't my soul be avenged on such a nation as this?

¹⁰ "Go up on her walls, and destroy; but don't make a full end. Take away her branches; for they are not Yahweh's.

¹¹ For the house of Israel and the house of Judah have dealt very treacherously against me," says Yahweh.

¹² They have denied Yahweh, and said, "It is not he; neither shall evil come on us; neither shall we see sword nor famine.

¹³ The prophets shall become wind, and the word is not in them. Thus shall it be done to them."

¹⁴ Therefore thus says Yahweh, the God of Armies, "Because you speak this word, behold, I will make my words in your mouth fire, and this people wood, and it shall devour them.

¹⁵ Behold, I will bring a nation on you from far, house of Israel," says Yahweh. "It is a mighty nation. It is an ancient nation, a nation whose language you don't know, neither understand what they say.

¹⁶ Their quiver is an open tomb, they are all mighty men.

¹⁷ They shall eat up your harvest, and your bread, [which] your sons and your daughters should eat. They shall eat up your flocks and your herds. They shall eat up your vines and your fig trees. They shall beat down your fortified cities, in which you trust, with the sword.

¹⁸ "But even in those days," says Yahweh, "I will not make a full end with you.

¹⁹ It will happen, when you say, 'Why has Yahweh our God done all these things to us?' Then you shall say to them, 'Just like you have forsaken me, and served foreign gods in your land, so you shall serve strangers in a land that is not yours.'

²⁰ "Declare this in the house of Jacob, and publish it in Judah, saying,

²¹ 'Hear now this, foolish people, and without understanding; who have eyes, and don't see; who have ears, and don't Hear:

²² Don't you fear me?' says Yahweh 'Won't you tremble at my presence, who have placed the sand for the bound of the sea, by a perpetual decree, that it can't pass it? and though its waves toss themselves, yet they can't prevail; though they roar, yet they can't pass over it.'

²³ "But this people has a revolting and a rebellious heart; they have revolted and gone.

²⁴ Neither do they say in their heart, 'Let us now fear Yahweh our God, who gives rain, both the former and the latter, in its season; who preserves to us the appointed weeks of the harvest.'

²⁵ "Your iniquities have turned away these things, and your sins have withheld good from you.

²⁶ For among my people are found wicked men. They watch, as fowlers lie in wait. They set a trap. They catch men.

²⁷ As a cage is full of birds, so are their houses full of deceit. Therefore they have become great, and grew rich.

²⁸ They have grown fat. They shine; yes, they excell in deeds of wickedness. They don't plead the cause, the cause of the fatherless, that they may prosper; and they don't judge the right of the needy.

²⁹ "Shall I not punish for these things?" says Yahweh. "Shall not my soul be avenged on such a nation as this?

³⁰ "An astonishing and horrible thing has happened in the land.

³¹ The prophets prophesy falsely, and the priests rule by their own authority; and my people love to have it so. What will you do in the end of it?